Etikus tejtermelés – Jó a borjúnak, ha az anyja mellett maradhat?

Erősödik az állatjólléti kérdések támogatottsága, ennek része az is, hogy a tejgazdaságok egy részében hagyják, hogy a borjak az anyjukkal maradjanak a születésük után. De ez valóban jobb az állatok számára? Érvek és ellenérvek a rendszer kapcsán.

Dél-Nyugat Skóciában, a Douglas Kastély közelében található Rainton Farmon a tejelő szarvasmarha a borjaival maradhat a szülés után. Ez eltér a tejtermelő gazdaságok gyakorlatától, mert általában az anyatehenet és a kölykét már a szülés utáni órákban vagy napokban elválasztják egymástól. A gazdálkodók így eladhatják a tejet, amit a borjak egyébként meginnának. A közvélemény kritikája az intenzív tejtermelőkkel szemben azonban egy új szektor lassú növekedéséhez vezetett, amelyet „etikus tejtermelésnek” neveztek el: ebben a rendszerben a borjakat nem távolítják el azonnal anyjuktól. A The Guardian szerint már mintegy 400 etikus tejtermelő gazdaság működik próbaüzemben Európában és Ausztráliában, de a módszer megítélése széles körben nagyon változó.

125 darab tehén állományával David Finlay Európa legnagyobb etikus tejtermelője. Finlay 2017-ben indította a projektet, hogy bizonyítsa: a módszer nagyobb léptékben is életképes. „Az első év katasztrofális volt” – mondja, elismerve a kezdeti kudarcokat.

Eleinte nem tudták a teheneket a borjaktól elválasztani, és a fejőházig eljutni velük, annyira kötődtek egymáshoz

„Hosszú időbe telik, hogy az anyatehenek megbízzanak abban, a borjak még mindig ott lesznek, amikor visszajönnek a fejésből. A tehenek nem szoktak ehhez hozzá, és nem tudták, mi az új szabály”.

Finlay, családja és munkatársai a nehéz kezdetek után megbeszélték, hogy még egy évig próbálkoznak, miután pásztora nem hitt a projektben és elhagyta őket. A második évre a tehenek el kezdték megszokni az új rendszert, és azt, hogy az utódaikkal együtt élhetnek.

Ebben a tejgazdaságban a borjakat öt hónaposan kezdik leválasztani. Finlay és új pásztora először egy éjszakára különíti őket el egymástól.

„Az első napon, amikor reggel nem nyitjuk meg a kapukat, hatalmas robaj tapasztalható a borjaktól és a tehenektől. Próbálnak kitörni” – mondja Finlay. Ekkortól egy helyettesítő anyát alkalmaznak, általában egy idősebb tehenet, aki nem termel sok tejet. Ez a tehén segít abban, hogy a borjakat a gazdaság másik oldalán lévő mezőre vezessék.

A kezdeti időszak, az éjszakai szétválasztás során a borjak között kialakul egyfajta kapcsolódás, mondja Finlay, ami megkönnyíti a végső elválasztást. A nőstény borjak ezután a gazdaságban maradnak, hogy fejő tehenekké váljanak, míg a hímivarú borjak húsát 5–7 hónap után értékesítik.

Úgy találták, hogy az elválasztás elhagyásával csökken a borjak halálozási aránya, gyorsabban növekednek, hiszen egész nap hozzáférnek anyjukhoz, és nem tejpor-helyettesítőkön élnek. A szopástatás hatékony a masztitisz (tőgyulladás) ellen is, amely ma a tejtermelés egyik legköltségesebb kezelése.

David Finlay: Csökken a borjak halálozási aránya, gyorsabban növekednek, ha nem választjuk el őket az anyjuktól

Ugyanakkor a mezőgazdasági termelő elvesztette az ”őrült” tejmennyiséget, amit korábban megtermelt – teszi hozzá Finlay. Becslése szerint így egy gazdaság több mint 2000 liternyi tejjel kevesebbet termel évente.

A gazda úgy véli, hogy a modell működőképes, mert a fiatal borjak immunrendszerének javulása hosszú távon kompenzálja a tejveszteséget. Mint mondja, a módszer iránt az Egyesült Királyságban és a tengerentúli országokban is nagy az érdeklődés.

Más tejtermelők szkeptikusak a tehenek és a borjak egészségügyi és jólléti érdekében tett etikus intézkedéssel szemben. „Etikus, ha nem tudod, mi a hátránya” – mondja Phil Latham, az Országos Gazdálkodók Uniója tejtermék munkacsoportjának tagja, aki egy Cheshire-ben lévő tejüzemet vezet, és egy hét után választja el a borjait az anyáktól.

„Igen, a borjak több időt töltenek az anyjukkal, de növekszik a betegségek kockázata a különböző korcsoportok keveredése miatt. Ráadásul minél hosszabb ideig hagyjuk a borjút az anyatehénnel, annál nagyobb stressz éri, amikor elválasztjuk őket” – vélekedik.

Minnesotai klasszikus tejgazdaság

A közelmúltban közzétett tudományos kutatások eredményei azt mutatják, hogy bár a hosszabb tehén-borjú kapcsolat pozitív hatást gyakorolt a borjakra, a korai elkülönítés már 24 órán belül csökkentette a tehenek és a borjak szenvedését, amit az elválasztás okozott. A késői elkülönítéskor ez sokszorosa lehet.

„Minél gyorsabban törjük meg a tehén és a borjú közötti kötődést, annál kevesebb szenvedést okozunk a borjaknak” – véli Marina Von Keyserlingk is, a British Columbia Egyetem állatjólléti tanszékének professzora.

A tehenek és a borjak egészsége és jólléte szempontjából az állatorvosok szerint a szétválasztás nem prioritás. „Ha valóban javítani akarjuk az állatjóllétet, akkor kezelnünk kell a borjúhalandóságot, és biztosítani, hogy a borjú elegendő mennyiségű kolosztrumot (előtejet) kapjon” – mondja Dr. Kathryn Ellis, a Glasgow-i Egyetem professzora.

Von Keyserlingk megerősíti, hogy a szkepticizmus ellenére több mint 400 tejtermelő gazdaság próbálkozik a rendszerrel Európában és Ausztráliában. Úgy véli, hogy további kutatások szükségesek a témában: „Annak érdekében, hogy a mezőgazdaság jobban támogassa a gazdálkodókat az átmenetben, új kutatásokra van szükség. Kérdés egyebek közt az, hogy ezek a rendszerek hogyan működtethetőek úgy, hogy a legjobb legyen a tehenek és a borjak számára, beleértve a jelenleg gyakori termelési betegségek kockázatának csökkentését is.

Forrás: The Guardian

About The Author

Vélemény, hozzászólás?