Kutatások bizonyítják, hogy az erdők egészségességének, természetességének lényeges eleme a megfelelő mennyiségű álló és fekvő holtfa jelenléte.

 

A kirándulók sokszor találkoznak kidőlt, úgynevezett lábon száradt fákkal, törzscsonkokkal, vagy természetes bolygatás (pl. villámcsapás, viharkárok) során károsodott fákkal. Ezeket okkal hagyják az erőgazdálkodók az adott területen. Ugyanis hatékonyak lehetnek az ökoszisztéma számára.

Franz Fischer, a Waldverband Niederösterreich, az osztrák állami erdőgazdaságok ernyőszervezetének elnöke azt nyilatkozta a kurier.at-nak, hogy a területen hagyott fa védi az újulatokat a kiszáradástól, ugyanakkor élőhelyet biztosít az erdei rovarok számára. Olyan ökológiai szigetek jöhetnek létre általuk, ahol a szú természetes ellenségei szaporodhatnának. A holtfák tömegének megtartása mindemellett segíti a biomassza visszajuttatását az erdőbe.

Jogilag sincs akadálya annak, hogy a holtfák a területen maradjanak, mondta, csak abban az esetben kell elszállítani a törzseket, ha azok például fertőzöttek és veszélyt jelentenek az erdő állományára.

Hazánkban kutatások bizonyítják, hogy az erdő egészségességének, természetességének lényeges eleme a holtfa jelenléte. Az MTA Ökológiai Kutatóközpont Ökológiai és Botanikai Intézetével együttműködve kulcsfontosságúnak tartja a megfelelő mennyiségű álló és fekvő holtfa jelenlétét erdőinkben.

A Pilisi Parkerdő Zrt. örökerdő-gazdálkodásban is fontos szerep jut a holtfáknak. Mint a parkerdo.hu leírja, az odúlakó madarak és emlősök, valamint gombák, kétéltűek, xilofág (elpusztult fákban, cserjékben vagy a még élő egyedek elpusztult részeiben élő) rovarok, és például denevérek találhatnak otthont a visszahagyott fák odvaiban, üregeiben. A holtfák eltávolítása károsítaná az erdők biodiverzitását, az erdei ökoszisztéma sokszínűségét, hisz ezek a fajok mindegyike hasznos feladatot lát el az erdő „működésében”. Az örökerdőkben ugyancsak a holt faanyag képes például az aszályos időszakokban „szivacsként” működve víztartalékot biztosítani a növényzetnek.

A holtfák eltávolítása nagyban károsítaná az erdők biodiverzitását,

Az örökerdőkben az erdészek a kidőlt, elpusztult fák egy részét az erdőterületen hagyják, így teljes értékű erdei ökoszisztéma tud kialakulni, amelyben egészséges „önszabályozás” működik, például egyes madárfajok meggátolják a kártevő rovarok túlszaporodását. Így az örökerdők a biológiai sokféleség megőrzésének legkiválóbb eszközei.

Különösen fontos a vastag, odvasodó, korhadó faanyag jelenléte fekvő és álló formában is. A folyamatos erdőborítással kezelt erdőkben a holtfa mennyisége lassan, de fokozatosan emelkedik, ezzel több lehetőséget nyújt bizonyos fajok megtelepedésére, így a faji diverzitás bővül. Az örökerdőben a holtfa mennyisége általában jóval magasabb a szokásosnál.

A holt faanyag mennyiségét és az élőhelyi diverzitást a szálaló erdőkben az erdőgazdálkodás során az alábbi elvek segítségével támogatják:

  • Az elszórtan jelentkező lábon elhalt fákat – amennyiben nem jelentenek balesetveszélyt, nem veszélyeztetnek műszaki létesítményeket, utakat, turistaösvényeket – nem termelik ki.
  • Az erdőrészleteken belül – a talaj védelme érdekében – a sziklakibúvásos gerinceket, vagy szakadékszerű, mély vízmosásokat, szurdokokat érintetlenül hagyják.
  • Védik azokat a famatuzsálemeket, amelyek odvasak, vagy egyébiránt műszaki értéket már nem képviselnek.
  • A vihar vagy villámcsapás által sújtott, letört koronájú törzseket visszahagyják.
  • A fakitermelések során néhány vastagabb, rosszabb minőségű törzsdarabot vagy koronarészeket a talajon visszahagynak.

A Pilisi Parkerdő erdőgazdálkodói úgy vélik, minél természetesebb egy erdő, annál inkább érvényesül benne a biológiai racionalizáció; az a természetes automatizmus, amelynek következtében az erdő ellenállóbb a természeti katasztrófákkal szemben, és a költséges erdővédelmi és erdőművelési beavatkozások is a lehető legkisebb mértékben jelentkeznek, akár teljesen el is hagyhatók.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük