A franciaországi Cadarache-ban épül a világ első kísérleti fúziós erőműve, az ITER (International Thermonuclear Experimental Reactor). Az építkezés jelenleg körülbelül 60 százalékos készültségű, a nemzetközi projekt résztvevői magyar közreműködéssel azon dolgoznak, hogy energiát lehessen előállítani a Nap energiatermelését modellező technológiával. Erre a fizikusok szerint a század második felében kerülhet sor.

A Nemzetközi Termonukleáris Kísérleti Reaktor építése a világ legnagyobb tudományos projektje – hangzott el az M1 aktuális csatorna keddi műsorában. Zoletnik Sándornak, a Wigner Fizikai Kutatóközpont tudományos főmunkatársának magyarázata szerint a fúziós erőmű megalkotásával tulajdonképpen a Nap energiáját hozzák a Földre a tudósok. A Nap által kisugárzott hatalmas mennyiségű energia a hidrogén termonukleáris fúziójából származik.

Elmondta, hogy az ötlet már valamikor az ötvenes években felmerült, ennek az energiatermelésnek Teller Ede volt a nagy propagálója. “A lényege az, hogy valahogy úgy, ahogy a csillagokban a hidrogénatommagok egyesülésével energia keletkezik, itt a Földön valósítsuk meg ezt a folyamatot” – magyarázta a tudós az eljárást. Hasonló módon termeli az energiát a Nap is. Az elemi hidrogén két izotópja, a deutérium és trícium nagy nyomáson és magas hőmérsékleten történő fúziója szolgáltatja az energiát.

Zoletnik Sándor szerint a Földön valami hasonló folyamatot lehetne megvalósítani, de ennek a feltétele az lenne, hogy itt sokkal melegebbet kellene létrehozni, mint a Napban. A Nap közepén körülbelül 10 millió kelvin fokos hőmérséklet van, itt a Földön azonban ennek a tízszeresét kellene létrehozni.

“Ez adja a nehézséget, ez olyan energiatermelési mód volna, ami extrém körülményeket igényel, itt a Földön olyan berendezéseket kell alkotni, amelyek még soha nem voltak a világban, és ehhez óriási tudásra van szükség” – hangsúlyozta a tudós. Ez nagyon bonyolult eljárás, vannak fizikai és technikai problémák benne – mondta. A termonukleáris erőmű egy mai atomerőmhöz képest nem termel hosszútávon bomló radioaktív anyagokat és nem termel szén-dioxidot sem.

A termonukleáris erőmű nem termel hosszútávon bomló radioaktív anyagokat és szén-dioxidot sem

 

Az előzményekről szólva elmondta, hogy egy ilyen berendezés építésének ötlete nagyon hosszú időre nyúlik vissza, az első még 1985-ből származik, amikor Mihail Gorbacsov és Ronald Reagan megállapodtak arról, hogy az enyhülés keretében szükség lenne egy ilyen erőműre. Mint felidézte, végül 2006-ban sikerült eljutni oda, hogy született egy megállapodás hét partner – az Európai Unió, az Egyesült Államok, Kína, Oroszország, Dél-Korea, Japán és India – részvételével a berendezés megépítéséről. Hozzátette: úgy gondolják, hogy 2025-26-ban már tesztelhetik a fő egységeket. “Ezután a 2030-as években lehet demonstrálni, hogy fizikailag hogyan lehet egy ilyen folyamatot megvalósítani” – mondta.

Zoletnik Sándor szerint valamikor a század második felében már működhetnek ilyen erőművek. Kitért arra, hogy Csillebércen, a Wigner Fizikai Kutatóközpont Részecske- és Magfizikai Intézetének plazmafizikai osztályán többek között az ITER-hez kapcsolódó mérnöki tevékenységgel is foglalkoznak, méréstechnikai megoldásokban, különleges méréseken dolgoznak. A 2005-ös években létrehoztak egy 11 fős mérnökcsoportot, ez a csoport dolgozott be az ITER-kísérletbe, most folyamatosan 5 magyar mérnök vesz részt Cadarache-ban a munkálatokban, néhányuk főállásban dolgozik az ITER-rel kapcsolatos fejlesztéseken.

Mint mondta, ha megépül a reaktor, amely a mindennapi életben leginkább elektromos energiatermelésre használható, és 100-200 év múlva ezek az erőművek el tudnak terjedni, akkor nem lesz szükség a szén-dioxid-kibocsátás korlátozására. “Persze attól még más forrásokból történhet szén-dioxid-kibocsátás, de úgy gondoljuk, hogy az atomerőműveket le lehet majd váltani ilyen típusú berendezésekkel” – idézte az MTI.

 

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük