Ázsiában működik egy gyár, amely mindössze egy liter vizet használ fel egy darab farmer készítéséhez. Ez 346 literrel kevesebb mint amennyire a Levi-Straussnak – saját tájékoztatása szerint – 2015-ben egy farmer legyártásához szüksége volt. Az azonban nem publikus, hogy melyik ez az innovatív gyár, ugyanis környezetkímélő működésüket titokban tartják. Az úgynevezett titkos fenntarthatóság cseppet sem ritka jelenség napjainkban. 

 

A kérdéses vállalat nem akar beszélni senkinek az úttörő vízmegtakarítási technológiáról – még a szállítmányozóknak sem. Ez a „titkos fenntarthatóság” gyakorlata, amelyben az innovációkat csendesen valósítják meg, vagyis elzárják az adott iparág többi résztvevőjétől.

A jelenség nem csak a ruhaiparra jellemző – írja a Guardian. Az Egyesült Királyságban az ökológiai élelmiszerek piaca az elmúlt nyolc évben folyamatosan bővül. A The Soil Association becslései szerint az elmúlt 12 hónapban 5,3% -kal növekedett, és most évi 2,2 milliárd fontot ér, ám a sikerről szinte sehol nem jelenik meg cikk vagy statisztika, elhallgatják azt.

Jóval többet szerepel a nyilvánosság előtt a greenwashing (zöldmosás) jelensége, ami az eltitkolt környezetbarát termelésnek ellentettje. A zöldmosást folytató gyártó hamis benyomás kelt vagy félrevezető információkat közöl arról, hogy vállalata termékei vegyszermentesek, környezetkímélőek, környezetkímélő módon készülnek. Vagyis megtéveszti a fogyasztókat abban, hogy termékeik újrahasznosított anyagokból készülnek, vagy például energiatakarékos előnyökkel járnak. Persze az állítások némelyike ​​valóban igaz lehet, a zöldmosással foglalkozó vállalatok jellemzően túlhangsúlyozzák előnyeiket.

A termelők egy része úgy gondolja, hátránya származhat abból, ha vállalja fenntartható működését Fotó: Unsplash

Az egyik első zöldmosás-botrány a H&M-et és a C&A-t érintette még 2010-ben. Akkor a Financial Times német kiadása publikálta, hogy a két vállalat olyan pamutot is felhasznált az öko kollekciókhoz, amik genetikailag módosított magokból termesztett növényekből származtak. Pénzbüntetést róttak ki az összes, az ökológiai minősítéssel foglalkozó cégre, akik felelősek voltak az ügyben.

Nem ez a helyzet két portugál pincészetnél, amelyek csendben átváltottak a hagyományos módszerekről ökológiai gyakorlatra. Vezetőik aggódtak a talaj egészsége miatt. az nem teljesen ismert, hogy elsősorban környezetvédelmi okokból, vagy azért, mert a rossz talajminőség alacsonyabb terméshozamhoz vezet. Most ahelyett, hogy peszticideket és műtrágyákat vásárolnának, munkaerőbe és a innovatív technológiákba fektetnek be. Olyan, speciálisan drónokat használnak, és olyan szoftvereket alkalmaznak, amelyek előre meg tudják “jósolni” a talajt vagy a szőlőt érintő betegségeket, fertőzéseset. Így egészségesebb a talaj, egészségesebb a szőlő, és a hektáronkénti 18% -os a termésnövekedés, mindemellett jelentősen csökkent ökológiai lábnyomuk. Ugyanakkor minderről nem beszéltek ügyfeleiknek.

Miért nem hirdethetik fenntartható termelésüket ezek a cégek?

Ez a kérdést járta körül Steve Evans professzor, a Cambridge-i Egyetem Gyártási Intézetének ipari fenntarthatósággal foglalkozó kutatási igazgatója is, aki szerint az ilyen példák széles körben elterjedtek. Úgy véli, hogy egy sajátos felfogás áll a háttérben: a gyártók egy része úgy gondolja, hogy a fenntarthatóságból valamilyen hátránya származik. Vagy anyagi, vagy minőségbeli, vagy mindkettő.

A portugál pincészetek esetében mindkét termelő jó hírű. Ők csak annyit akartak, hogy továbbra is jó áron adhassák el a minőségi bort a fogyasztóknak anélkül, hogy mindeközben szennyeznék a természetet – mondja Evans. A cégvezetők ugyanakkor aggódtak amiatt, hogy az ökológiai megnevezés bevezetése megkérdőjelezi majd a fogyasztókban, hogy az általuk kínált immár biobor továbbra is ugyanolyan jó minőségű-e. Attól is tartottak, hogy ha a bioborok árához igazítják saját termékeiket, akkor jelenlegi vásárlóik nem engedhetik majd meg maguknak azokat.

A fenntartható formatervezés úttörője, William McDonough tervezte a Method szappangyár új épületét. A gyár kampánysorozatban hirdeti magáról a fenntartható működést és vegyszermentes termékkínálatot

Mi a probléma a fenntarthatóság és a megfizethetőség táján?

Úgy tűnik, hogy a fogyasztók azt gondolják, hogy ha a termékek ökologikus gazdálkodásból származnak, akkor minden esetben méregdrágák is. Megfordítva: ami alacsony áron fut, az feltétlenül környezetszennyező is – mondja a kutató.

Más okok miatt is titokban tartják fenntartható működésüket a gyártók, meséli a professzor. 15 évnyi fejlesztés után egy ismert autógyár 75% -kal csökkentette a járművei elkészítéséhez szükséges energiamennyiséget: most négy gépkocsit képes elkészíteni ugyanannyi energiát felhasználva, mint korábban egy kocsi gyártásakor. Evans  erre maga jött rá, miközben egy másik ügy kapcsán együtt dolgozott a céggel. Kérte, hogy osszák meg az innovációt a nyilvánossággal, a cég azonban elutasította: nem azért, mert az újítás üzleti titok volt, vagy azért, mert elveszítené a költségmegtakarítással járó  versenyelőnyt (az olcsó villamosenergia-árak miatt a költségmegtakarítás kevesebb volt évente mint 1%), hanem azért, mert a menedzsment attól tartott, hogy ha az innováció az érdeklődés középpontjába kerül, akkor a cég működésének kevésbé fenntartható fázisaira is ráirányul a figyelem – és ez potenciálisan felvetheti a zöldmosás gyanúját.

Evans azt mondja: “Amikor 15 évvel ezelőtt megkezdtük kutatásainkat, azt hittük, hogy nem rendelkezünk elegendő példával a titokban fenntarthatóan működő cégekre. Nagyot tévedtünk.”

Munkatársaival rájöttek arra, hogy a vállalatok és a fogyasztók még mindig nem tudják elfogadni, hogy a fenntarthatóságért, egy környezetkímélően létrehozott termékért nem kell feltétlenül többet fizetniük. „Nyilvánvalóan nem tudjuk elhinni, hogy egy vállalkozás ugyanolyan vagy jövedelmezőbb lehet, miközben csökkenti káros környezeti hatásait”. Noha a Dow Jones fenntarthatósági indexe is egyértelműen jelzi, hogy a fenntarthatósági lista élén álló vállalatok világszerte nyereségesebben működnek, mint a kevésbé fenntarthatóak.

Libby Peake, a Green Alliance független tanácsadója azt mondja: „Tudjuk, hogy a legnevesebb gyártók ötször gyorsabban javítanak energiahatékonyságukon, mint egy átlagos vállalat. Ezek a vezetők olyan tapasztalatokkal rendelkeznek, melyeket jó lenne, ha megosztanának a kisebb cégekkel is, ahelyett, hogy titokban maradnának.

Evans együttműködik a Cambridge-i Egyetem pszichológusaival, az a céljuk, hogy módosítsanak a közvélemény ítéletén a magas árak és a környezetkímélő eljárások tekintetében. “A legnehezebb megváltoztatni a mentális modellt – a világ működésével kapcsolatos hiedelmeket” – mondja Evans. „Úgy tűnik, hogy az iparág legnagyobb környezeti problémáinak kezelése sem olyan nehéz, mint az emberek gondolkodásának felülírása” – tette hozzá.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük