A korábbi kutatási eredményekhez képest lényegesen emelkedik majd a tengerszint az Antarktisz olvadása miatt.  Bizonyosnak tartják a kutatók az óceánok további elsavasodását, a halállomány csökkenését, a gyakoribb tundrai erdőtüzeket. Az MTA honlapja összefoglalót készített és értékelte az ENSZ Éghajlatváltozási Kormányközi Testülete (IPCC) által közelmúltban publikált különjelentést.

 

Ma sem tudható, hogy a klímaváltozás negatív hatásai mennyire lesznek kiterjedtek, de az IPCC tematikus jelentése egy erős állítással kezdődik: a Föld lakóinak életminősége és élete alapvetően függ – közvetve vagy közvetlenül – az óceánoktól és a krioszférától (a Föld hó- és jégtakarója). Az mta.hu szakírója szerint a megállapítás nem túlzó, ha összeszámoljuk, hogy az emelkedő tengerszint vagy az elolvadóban lévő gleccserek hány embert érintenek: ez a szám meghaladja az 1,4 milliárd főt. Azzal is számolni kell, hogy 680 millióan élnek alacsony fekvésű, legföljebb 10 méterrel a tengerszint fölött fekvő partvidékeken, nagyjából 670 millióan magashegységekben. A kis területű fejlődő szigetországok lakossága 65 millió fő, míg 4 millió lakosa van az Északi-sarkvidéknek.

A szakíró rámutat arra, hogy az IPCC már 2014-ben foglalkozott a melegedő óceánok problémájával. Az ugyanis biztos, hogy a világóceán melegedése 1970 óta nem csökkent, az éghajlati rendszerben a többlethő több mint 90 százalékát az óceánok nyelték el. A melegedés azóta is tart, 1993- tól napjainkig a világóceán éves hőelnyelése több mint kétszeresére növekedett.

 „A 0–2000 méteres mélységet tekintve az elnyelt hő 35-43%-a az Antarktiszt körülvevő vizeket melegítette 1970–2017-es adatok szerint, azonban a 2000 méternél mélyebb vizek is melegednek, különösen szintén az Antarktisz környékén. Nő az óceáni hőhullámok száma, hossza, intenzitása és földrajzi kiterjedése. 2006 és 2015 között az óceáni hőhullámok 84-90%-a nagy valószínűséggel az antropogén felmelegedés miatt következett be”.

 Arra is kitér a tanulmány, hogy az 1980-as évektől az emberi tevékenység okozta szén-dioxid jelenlétének 20-30%-át az óceánok nyelték fel. Ez fokozta a víz elsavasodását, ugyanis a CO2 reakcióba lép a tengervízzel, és savasabbá teszi – ez az ökológiai ára annak, mondja a szerző, hogy az elnyelt gázmennyiség nem a légkörben fokozza az üvegházhatást. A nyílt tengerfelszínen mért pH-érték évtizedenként 0,017–0,027-tel csökkent az 1980-as évek vége óta. A világóceán több mint 95%-án a felszínen mért pH csökkenése már átlépte a természetes variabilitást.

 

Emelkedő a tengerszint

Az összefoglaló szerint a globális átlagban mért tengerszint (GMSL) emelkedik, ennek pedig a grönlandi és az antarktiszi jégolvadás a legfőbb oka. Az Antarktiszról 2007 és 2016 között háromszor annyi jég olvadt el, mint 1997 és 2006 között. Grönlandon kétszeresére nőtt a jégolvadás ezalatt.

A grönlandi jégtömegből évi átlagban 278 milliárd tonna jég olvadt el 2006 és 2015 között, míg az antarktiszi esetében 155 milliárd tonna olvadt el évi átlagban, ugyanebben az időszakban. A tengerszint emelkedéssel összefüggésben elmondható, hogy 360 milliárd tonna jég elolvadása 1 mm-el emeli meg a globális átlagban mért tengerszintet.

A tengerszint emelkedése két és félszer olyan gyors volt 2006 és 2015 között, mint az 1901 és 1990 között. A jégtakaró és a gleccserek olvadása évente átlagosan 1,7-1,9 mm-rel járul hozzá a tengerszint-emelkedéshez, míg a víz hőtágulása 1,1–1,7 mm-rel. A tengerszint-emelkedés fő oka 1970 óta – ez nagy bizonyossággal állítható – az antropogén hatás, derül ki a jelentésből.

Az IPCC különjelentésének borítóképe:
„Az óceánok és a krioszféra a klímaváltozás közepette”.
Forrás: mta.hu

„Az új jelentés felfelé módosította annak mértékét, hogy 2100-ra mennyivel járulna hozzá az antarktiszi olvadás a tengerszint-emelkedéshez. A század végére vonatkozó előrejelzések között azért vannak nagy különbségek, mert jelentős bizonytalanság van a tekintetben, ahogyan a jégmezők a melegedésre reagálnak, különösen az Antarktiszon” – mondja Valérie Masson-Delmotte, az IPCC I. munkacsoportjának társelnöke.

Több forgatókönyv is van arra nézve, hogy mit okozna a különböző mértékű olvadás az Antarktiszon. A legoptimistább szerint már jövőre, tehát 2020-ra tetőzne az üvegházhatású gázok kibocsátása. Ebben az esetben az antarktiszi olvadás mindössze 2–16 centiméterrel járulna hozzá a globális tengerszint emelkedéséhez a 2100-ra. A pesszimistább variáció 2040-et jelöli meg a kibocsátás tetőzésére, majd csökkenne. Az olvadás ebben az esetben 26–58 centiméterrel emelné meg a tengerszintet. Ez utóbbi forgatókönyv szerint tehát a jelenlegi században egyáltalán nem csökken a kibocsátás.

Ha ez következik be, akkor 64–114 cm-rel nő a tengerszint a század végére. A 22. században pedig több mint 5 cm-es emelkedés következne évente. 2500-ra összesen 15 méteres emelkedést eredményezne.

A jelentésből az is kiderül – jelzi a szerző – hogy a jégtakaró visszahúzódása gyorsul. Ez megfigyelhető a Nyugat-Antarktisz Amundsen-tengeri partvidékén és Kelet-Antarktiszon, a Wilkes-földön. Nem kizárt, hogy a mért változások a jégtakaró visszafordíthatatlan instabillá válásának előjelei. A jelentés ugyanakkor kiemeli, hogy korlátozottak a megfigyelési adatok, a jég viselkedését pontosabban leíró modellekre van szükség, és továbbra sem értjük kellő mélységben a légkör, az óceán és a jégmező közötti komplex összefüggésrendszer részleteit.

2031–2050 között globálisan gleccserolvadásra, a hótakaró visszaszorulására és az északi-sarkvidéki tengerjég további csökkenésére kell számítani, ennek pedig elkerülhetetlen következménye az áradások és a helyi jellegű egyéb kockázatok erősödése.

Amennyiben nem csökken az üvegházhatású gázok kibocsátása, a fenti jelenségek gyakorisága és erőssége növekedni fog. Olyan változások várhatóak, mint a magashegységi és sarkvidéki fajok elterjedtségének eltolódása, az ökoszisztéma struktúrájának és működésének megváltozása. Sűrűbben kell erdőtüzekre számítani a legtöbb tundrán és szubpoláris éghajlatú területen. Ahogy a krioszféra instabilabbá válik, nő az áradások, lavinák, hegycsuszamlások és más talajmozgások valószínűsége – összegzi a kutató.

Ugyanakkor azt is nagy biztonsággal lehet állítani, mondja a kutató, hogy a kibocsátás-csökkentés a 2050 után várható következményeket tompítani fogja.

forrás: mta.hu

Nyitókép: Christian Ketchel/Unsplash

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük