Az a szóbeszéd a köztudatban, hogy a lakosság által szelektíven gyűjtött szemetet a telepeken egybeöntik egymással. Az Ökoroom.hu újságírója utána nézett, mi ebből az igazság. Pató Simonnal, az Érd és Térsége Hulladékkezelési Nonprofit Kft. cégvezetőjével, hulladékgazdálkodási szakmérnökkel átnéztük a hulladékkezelés folyamatát, és arról is beszélgettünk, hogyan lehet ma egy nagyvárosban a szemétszállítást és feldolgozást megoldani. 

Képösszeállításunk az interjú után következik!

 

– Egy hetvenezres nagyvárosban nem lehetett könnyű megszervezni az átállást a szelektív hulladékgyűjtésre. Hol van ennek a kezdőpontja?

– 2003 az az időpont, amikor a szelektív hulladékgyűjtés elkezdődött a városban. Korábban is voltak erre vonatkozóan próbálkozások, de a kormányrendeletek mindig meghatározzák a hulladékgazdálkodók tevékenységét – mondja Pató Simon, az ÉTH cégvezetője. – Ha van kormányrendelet, támogatás, kötelezettség, akkor jó, ha nincs, marad a szándék és a próbálkozás. Én 1996-ban találkoztam először a szelektív hulladékgyűjtéssel Németországban, ahol akkor már a műanyag-újrafeldolgozás is működött, mégpedig olyan szinten, hogy a visszagyűjtött műanyagból köztéri bútorokat, padokat készítettek. Ez egyébként ma már nem korszerű eljárás, hiszen az új szemlélet szerint a fő prioritás a hulladékok kivezetése a rendszerből. Hiszen hiába hasznosítunk újra, nem csökken a környezeti terhelés ha nem vonjuk ki teljesen – például – a műanyagot a körforgásból.

Akkor a német kollégák azt mondták, hogy nekünk Magyarországon 50 évre van szükségünk az általuk elért szint teljesítéséhez. Ez nagyon felbosszantott, és kísérletezni kezdtünk, megoldásokat kerestünk. 2003-ban elindult itthon a gyűjtőszigetes hulladékgyűjtés. Érden 50 darab köztéri gyűjtőszigetet alakítottunk ki város szerte, ami 200 un. harangot jelentett, ahova papírt, műanyagot és üveget lehetett vinni. Ez nagyon nagy változást hozott, mert láthatóan elindult egy folyamat. A hátrányát az adta, hogy a tudatos nevelés nem tartott azon a szinten, mint a feldolgozás. Az egyes szigetek Érden, de ország szerte szinte mindenhol hulladéklerakó szigetekké váltak. Ahol nemcsak az adott hulladékfajta jelent meg, hanem minden egyéb más a harangok 2-3 méteres körzetében. Az lett a kívánalom a városvezetés részéről, hogy a gyűjtők környékét minden nap takarítsuk, mert minden nap újratermelődött az előzőleg elszállított mennyiség.

Számszerűsítve ez mit jelentett?

3-5 tonna szemetet gyűjtöttünk össze naponta csak a szigetek környezetéből! Ez 1 tömörített kukásautónyi hulladékot jelent. A napi hulladékmennyiség városi szinten 70 tonna. Vagyis a hulladék 8-10 százaléka került a szigetekre. De legalább nem landolt a mezőn, a városszélen, ahogy addig, hanem ellenőrzött körülmények közé került.  2006 táján növekedni kezdett a szelektív hulladékmennyiség.

Mégsem szerették sokan a köztéri szigetes eljárást. Bár még ma is működik az országban, például a Tiszazugban is vannak kihelyezett harangok.

Igen, városképi szempontból elfogadhatatlan volt, mert borzasztóan nézett ki egy-egy sziget környezete. De gond volt az is, hogy a billenőfedeles köztéri edénybe a lakosok kutyát, macskát beledobtak, vagyis mindent, ami nem volt odavaló. A 2010-es kormányváltással egy új koncepció lépett életbe. Be kellett vezetni a házhoz menő szelektív hulladékgyűjtést, ám ennek a feltételei akkor még nem voltak adottak. Több változat volt, a szelektív zsákos megoldás, és a kukás variáció. Meg kellett teremtenünk a gyűjtési kapacitást is, ami biztosítja, hogy a rendszer folyamatosan működjön.

Visszatérve: nem kis feladat volt egy hetvenezres településen megszervezni a szelektív gyűjtést. Az is kérdés volt, hogy ha beérkezik a telephelyre a hulladék, akkor mi történjen vele. A kezelés, a feldolgozás és a válogatás kialakítása hosszú éveket ölelt fel. Az igazi probléma ma is az, hogy a válogatás után megjelenik az un. válogatási maradék, a teljes mennyiség 35-40 százaléka, ami csak energetikai célra használható , és erre nincs az országban megfelelő feldolgozói kapacitás. A korábbi időszakban mi is szállítottunk válogatási maradékot gyöngyösi erőműbe, ahol villamos-energiát állítanak elő belőle. Ma nincs akkora égetési kapacitás Magyarországon, amekkora a keletkező hulladékmennyiség hasznosítására  elegendő lenne.

Néhány éve elérkezett a PET-palackos válság, amikor a kínai piac bedugult. Kína úgy döntött, hogy nem vesz át több újrahasznosítható műanyagot. Európa bedugult, új piacokat kellett keresni, a műanyagot alig-alig tudják hova vinni, talán leginkább Indiába.

Marad tehát az újrahasznosítás, amit a kontinensen belül kell megoldanunk. További problémát jelentett, hogy 13-14 féle műanyag van a körforgásban, ezeken belül vannak kiemelten veszélyes hulladékok. Például a polivinil-kloridot (PVC), ami  a háztartási hulladékokban is előfordul (ételdobozok), nem hasznosítjuk újra. Klórt tartalmaz, és az égetésénél klór gáz szabadul fel. Ez nagyon szennyezi a levegőt. A PVC több játéknak, fóliának, ételtárolónak, sőt vízvezetékcsőnek az alapanyaga. Ezt a klór tartalmú műanyagot például figyelmesen külön kell válogatnunk, nem mehet ki újrahasznosításra.

 Az egyes hulladéktípusokból mennyi érkezik be napi szinten a feldolgozóba? Melyik fajtából a legtöbb?

Átlagosan 150 tonna szelektíven gyűjtött hulladék érkezik be. A hulladék összetétele leképezi az országos átlagokat. A legnagyobb mennyiségben a papírhulladék fordul elő kb. 15-17%-ban majd ezt követik a különféle műanyag hulladékok 6-10%-os nagyságban. Az un. társított italos dobozok, tej, üdítők1-2%ban fordulnak elő, míg a fém alapú dobozok  mennyisége nem éri el az 1 %-ot sem.

Mekkora az érdi hulladékkezelő kapacitása?

A hulladékgazdálkodási közszolgáltatás átalakítása után jelentős változás következett be a közszolgáltatás területén. Mára 27 közszolgáltató működik országszerte, ez a szám korábban több mint 300 volt. Ebből az ÉTH Nonprofit Kft  az egyik közszolgáltató.  Összesen 240 ezer lakos hulladékgazdálkodásáért vagyunk felelősek. Hozzánk tartozik, az un. Dél-Pesti régió ,Nagytarcsától Budaörsig. A szelektív hulladékgyűjtés során mi dolgozzuk fel 22 település szelektíven gyűjtött hulladékát. A papír, a műanyag és a fémhulladék és elektronikus holmik kezelésén túl mi fogadjuk a zöldhulladékot is.

A telepen , a válogató csarnokban-15-en dolgoznak 8 órás munkaidőben, többségük a közmunkarendszerből jött át főállásba. Ma a szelektálás válogató szalag mellett történik, ez nem volt mindig így, például az un. hőskorban földről válogattunk. A szelektált hulladékot bálázzuk, a bálák súly papír esetében 3-400 kg, míg a műanyag ennek a fele.

Telephelyünket mára kinőttük. A gyűjtés, feldolgozás és a kiszállítás komoly logisztikai feladatot jelent.

 

A szelektív hulladék útja képekben:

Beérkezik a hulladék az ÉTH Sas utcai főkapuján, ahol regisztrálják, lemérik

 

Fajták szerint lerakják a hulladékot

 

Ebbe a csarnokba kerül vegyesen a papírhulladék

 

Fajta szerint válogatják: vegyes hulladékpapír, hullámpapír, nátron-kompozit, deinking (színes újság, szórólap)

 

A válogatott, majd tömörített papírhulladékot a telepen helyezik el, míg az újrahasznosító üzemekbe nem szállítják

 

Műanyaggyűjtő-kocsi érkezett Százhalombattáról

 

A műanyagot a csarnokba szállítják

 

Futószalagra lapátolják, ahol típus szerint zsákokba szelektálják

 

Napi 8 órában válogatják az alkalmazottak a hulladékot a futószalag mellett. Óránként 10 perc pihenőt kérnek, így a munka kevéssé megterhelő

 

Zsákokban a szelektált műanyag

 

A tömörítőben csökkentik a hulladék térfogatát

 

PET-palackok, üdítős dobozok. Egy bála súlya körülbelül: 150 kg

Naponta 3 tonna mennyiség műanyaghulladék érkezik, és ezt fel is dolgozzák

 

Fehér fólia, színes PET-palack és un. PP. HDPE műanyagok külön bálákban

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük