A bükki „Őserdő Erdőrezervátum” 850-900 méter magasan, a Bükk-fennsíkon található, az Istállós-kő és a Tar-kő közelében. Egy olyan  erdőtömböt jelöl, amely még rendelkezik az érintetlen erdőkre jellemző jegyekkel. Az őserdő életében az azt körülvevő erdőknek is igen fontos szerepe van, hiszen egyfajta védőbástyát alkotnak a magterület körül. A védőzónát jelentő faállomány közt lucfenyők is vannak, amiken a klímaváltozás miatt már sajnos látható a fenyőpusztulás nyoma. Kutatók most azt vizsgálták, hogy milyen lépéseket tehetnek az őserdő védelme, ezzel összefüggésben az azt körülvevő védőzóna érdekében.

 

Ugyan fontos lenne, hogy legyenek ismereteink az érintetlen erdők működéséről, azonban az emberi tevékenység nyomán Európából eltűntek az őserdők. Vannak ugyanakkor olyan erdőtömbök, erdőfoltok, amelyek rendelkeznek az érintetlen erdőkre jellemző jegyekkel. Az Egererdő Zrt. területén nyolc darab erdő rezervátum van, ezen belül az őserdő rezervátumnak kiemelt a szerepe, ugyanis a vadállomány természetközelibb összetétele miatt az utóbbi évtizedekben itt jól működnek a természetes folyamatok.

A terület egyediségére és értékeire egyébként már a korai 20. század erdészei is felfigyeltek. A Bükk-fennsík nyugati részét is magába foglaló 8500 hektár erdőbirtok 1901-ben került Wessely Károly tulajdonába, aki 1913-ban őrgróf Pallavicini Alfonznak adta el erdőit. Pallavicini megkezdte a Bükk-fennsík Bánkúttól nyugatra lévő részének feltárását, utak és vasútvonalak kiépítését, az erdők letermelését. Végül irály Lajos erdőmérnök javaslatára Pallavicini őrgróf kivonta a termelésből a mai rezervátum területét, hogy a tudományos kutatás rendelkezésére bocsájtsa. A területen ma 150 éve nem kezelt 200 éves  bükkös terül el, változatos faállomány-szerkezettel és fejlődési fázisokkal. Az erdő egy részén öreg melegkedvelő tölgyes is van.

Az őserdő védőzónájában többféle állomány található, köztük mesterségesen ültetett lucfenyvesek, amiken a klímaváltozás miatt már sajnos látható a fenyőpusztulás nyoma. Faegyedei legyengültek különböző rovar-, és gombafajok által, sőt számos fa teljesen kiszáradt – jelzi az Egererdő Zrt.

A pusztuló félben lévő fenyvesek is az őserdő védőzónájában vannak

 

A Soproni Egyetem és az ELTE kutatói, az Egererdő Zrt. erdész szakemberei és a Bükki Nemzeti Park Igazgatóságának természetvédelmi kollégái a közelmúltban összegyűltek, hogy megvitassák, mi a legjobb megoldás ebben az elszomorító helyzetben, az őserdő megóvása érdekében. A magyarországi lucfenyvesek pusztulása rohamosan gyorsul, általános megoldás a letermelésük utáni őshonos fafajokkal való erdősítés. Ám az erdőrezervátum védőzónájában lévő fenyvesek átalakítása speciális feladat, mert közben minél nagyobb mértékben meg kell őrizni a védő szerepet is.

Mivel a már pusztuló félben lévő fenyvesben minden beavatkozás gyorsítja a szúkárok miatti száradást, a védőhatás megőrzéséhez szükséges fokozatosságot össze kell hangolni a kivitelezhetőséggel és az erdőfelújítási kötelezettséggel. Az erdész szakemberek és a kutatók egyetértettek abban, hogy a védőterületben lévő fenyveseket célszerű 3 zónára kell osztani. Az őserdőhöz legközelebb eső 200 m-es sávban a természetes folyamatokra hagyják a régi erdő pusztulását, ahol a szukcesszió törvényei alakítják ki az új erdőállományt.

A második zónában a javaslatok szerint már kisebb sávokban, un. kulisszás módszerrel történhet fakitermelés, majd mesterséges erdőfelújítás több pionír fafajjal együtt. A harmadik zónában pedig a gyakorlatban bevált tarvágás utáni erdősítéssel (erdőszerkezet átalakítással) tartható fenn leginkább a védőzóna védőhatása.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük