Harminckét évig gyűjtöttek adatokat az ELTE viselkedéskutatói, és közben arra keresték a választ, hogy a leggyakoribb odúköltő cinegefaj, a szén- és a kék cinege miként reagálnak a környezeti változásokra.

 

Ritka a Kárpát-medencébe faunájában a cinegék viselkedésének közvetlen tanulmányozása. Ezért is különleges az ELTE kutatóinak közel három évtizedre visszatekintő munkája, melyet a Pilisben végeztek (Málnás-hegy, Szentendrei Erdészet) – jelzi közleményében a Pilisi Parkerdő Zrt.

Ami nyilvánvaló volt a kutatók előtt, hogy a helyi időjárás és a globálisabb léptékű klímában bekövetkező évszakos, illetve éveken, évtizedeken átívelő változások fontos szerepet játszanak az ökológiai folyamatokban. Ugyancsak ismert, hogy az élőlények életfolyamatainak éves ciklusa, például a vándorlás vagy a szaporodás időzítése igazodik a helyi időjáráshoz. A harminckét évet felölelő vizsgálatukban a szakemberek arra keresték a választ, hogy a leggyakoribb odúköltő cinegefajok, a szén- és a kék cinege miként reagál az ilyen jellegű környezeti változásokra.

Korábbi kutatásokból már tudták, hogy mindkét faj elsősorban lombfogyasztó hernyókkal eteti fiókáit, melyek száma akár 10-14 is lehet egy fészekaljban. A vizsgálat során a két cinegefaj tojásrakásának időzítéséről és fészekalj-méretéről gyűjtöttek adatokat. Párhuzamosan azt is vizsgálták, hogy a legfontosabb táplálékforrásban vannak-e változások, vagyis a lombfogyasztó hernyók tavaszi elérhetősége hogyan változik az időjárás függvényében.  A hernyók vizsgálata azért szükséges, mert a cinegék kora tavasszal képesek felmérni, hogy mikor lesz a hernyóbiomassza a legnagyobb (hernyócsúcs), és ehhez az időszakhoz igazítják költésük kezdését.

Az eredmények azt mutatják, hogy időjárásunk és az azt befolyásoló globális légköri folyamatok összefüggésben állnak a pilisi cinegepopulációk költésének kezdetével. A téli és kora tavaszi helyi hőmérséklet egyaránt erős összefüggést mutat a tojásrakás kezdetével és a hernyócsúcs idejével.

Az elvárasoknak megfelelően a tavaszi melegebb idő korábbi költést és korábbi hernyócsúcsot eredményezett. Viszont a kutatók várakozásaitól eltérően ez a korábbra csúszás nem volt azonos mértékű a cinegéknél és a fő zsákmányállatuknál. A hernyócsúcs három évtized alatt három héttel (!) csúszott előrébb a folyamatos melegedés következtében.

A széncinegék költése is jelentősen, habár mérsékeltebben tolódott előbbre, így a költés kezdése és a hernyótáplálék elérhetősége még nagyjából szinkronban maradhatott. Ugyanakkor a kék cinegék költési időzítése jóval visszafogottabban változott, ezért feltehetően ők rosszabbul járnak, mint a széncinegék. Ezt a „kárt” némileg csökkenthetik azzal, hogy a vizsgálatok szerint az utóbbi években kevesebb tojást raktak. Így bár  valamelyest kevesebb utódot neveltek, de kevesebb éhes szájról kell gondoskodni, amihez kevesebb hernyó is elég.

A másik nem várt eredmény, hogy a két, rokon cinegefaj eltérően reagált a melegedésre: a kék cinegék 25-30 éve még korábban kezdték költésüket, mint a széncinegék, de ez a különbség mára már eltűnt. A széncinege beérte a kék cinegét.

A kérdés most már az, a széncinege még korábban fog-e költeni, s vajon a kék cinege továbbra is egy helyben fog-e toporogni, illetve ezek a változások milyen mértékben zavarják meg az erdei élőlényközösségek működését. Ezekre a választ a következő harminc év vizsgálata adhatja majd meg.

A klímaváltozást leíró lokális és globális adatok értelmezésében a viselkedésökológusokat hatékonyan segítették az ELTE Meteorológiai Tanszékének munkatársai.

Nyitókép: Unsplash

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük