‘A remény’ címet viseli a Jane Goodall életét és munkásságát feldolgozó film, melynek tegnap este volt a premierje a National Geographic csatornán. Az örök optimista Jane Goodall egy kifejezetten szép és emberi filmben azt üzeni nekünk: apró és bölcs lépésekkel még nem késő tenni a bolygónk megmentéséért.

A világhírű primatológus tevékenységével teljesen új távlatokat nyitott a csimpánzok viselkedésének megértése terén: a tudósok korábban úgy vélték, hogy kizárólag az emberek képesek szerszámokat készíteni és használni, Dr. Goodall felfedezése azonban megcáfolta ezt a feltételezést. A kutatót természet- és környezetvédő munkája miatt is sokan ismerik. A szakértővel új dokumentumfilmje, a Jane Goodall: A remény (Jane Goodall: The Hope) kapcsán beszélgetett a 24.hu egy telefonos konferencia keretében. A munkásságát és életét ábárzoló mozit tegnap mutatták be a Föld napja 50. évfordulóján a National Geographic műsorán.

A film címválasztása nagyon is jellemző Goodallra, sokan örök optimistaként nevezik meg, aki még a legnehezebb helyzetekben, így a mostani járvány idején is azt üzeni a világnak: van még remény. 

 

Goodall 1960-ban kezdte meg úttörő munkáját a tanzániai Gombe Nemzeti Parkban. Bemerészkedett az afrikai erdőkbe, hogy tanulmányozhassa a csimpánzokat — abban az időben ez rendkívül liberális gondolkodásról tett tanúbizonyságot, főként egy nő részéről. Ami azt illeti, a brit hatóságok ragaszkodtak ahhoz, hogy a fiatal hölgynek legyen kísérője, így egy ideig édesanyjával élhette át ezt a kalandot.
Szakított a hagyományokkal, és nem számokkal, hanem nevekkel jelölte meg az állatokat, az élőlényekhez pedig emberi érzelmeket társított. Vagyis megszemélyesítette őket. Felfedezte, hogy a majmok az emberéhez hasonló gesztusokkal kommunikálnak, és a csimpánzcsaládokban pedig szoros kötelékek alakulnak ki.

A legijesztőbb dolog, ami valóban sokkolt, mégis az volt számomra, hogy képesek az extrém erőszakra, és még egyfajta háborúzásra is, hogy megölhessék egymást. Csalódott voltam, azt hittem, hogy olyanok, mint mi, csak kedvesebbek – mondta a szakértő a lapnak.

Módszerei miatt sok szakmai kritika érte, noha munkássága úttörő volt. Amikor Dr. Leakey első ízben hallott Dr. Goodall megfigyeléseiről, így fogalmazott: „Mostantól újra kell definiálnuk a szerszám, vagy az ember fogalmát, vagy el kell fogadnunk a csimpánzokat emberekként.”

Goodall a csimpánzok megóvásán dolgozva utóbb tudósból aktivistává vált, később pedig már nemcsak az emberszabásúakért állt ki, hanem a szélesebb természet- és környezetvédelemért, a tudományos területen dolgozó nőkért és az emberi jogokért is.

Filmjében erről a tevékenységről is beszél: „Gombében, az esőerdő mélyén tudatosult bennem először igazán, hogy minden mindennel összefügg. Attól kezdve minden nap világosabbá vált számomra, hogy a klímaváltozás a természeti világunk létét fenyegeti, és hogy ha elpusztítjuk ezt a világot, a saját jövőnket is elpusztítjuk” – mondta Goodall. „Minden nap minden embernek megvan a lehetősége rá, hogy apró, bölcs döntésekkel jobbá tegye a környezetét. És ha emberek milliárdjai hoznak jó döntéseket, valóban jobbá válik a világ. Soha nem szabad feladni, mindig vezet út előre.”

 

Dr. Jane Goodall aktivistaként és környezetvédőként a világot járja ma is

Az ifjúsági programunk fő üzenete éppen ez: mindannyian napi szinten hatunk a bolygóra
– mondta a 24.hu kérdésére, kiemelve, hogy táplálkozásunk, öltözködésünk, közlekedésünk, vízhasználatunk mind nagyban befolyásolja a világot. Az ökotudatos életmódunk mellett azonban arról sem szabad megfeledkezni, hogy sok ember, például a fejlődő régiók lakói számára a mindennapi fogyasztás során nincs sok tér a választásra. Goodall szerint az egyik hosszú távú feladatunk éppen az, hogy nekik is megteremtsük a lehetőségeket.

NEMCSAK AZ EMBER VAN VESZÉLYBEN – AZ EMBERSZABÁSÚ IS

A koronavírus-járvány Goodall életvitelét is nagyban befolyásolja, a szakértő jelenleg otthonában, az Egyesült Királyságban tartózkodik.

Általában egy évben 300 napot utazom, most ez természetesen kivitelezhetetlen – nyilatkozta. A nemzetközi korlátozások azzal járnak, hogy kénytelen lemondani előadásairól, látogatásairól és egyéb tevékenységeiről. Ezt a helyzetet még el tudja fogadni, a pandémia ugyanakkor egyéb szakmai okokból kifejezetten nyugtalanítja.

Amint a lapnak is elmondta, kollégáival attól félnek, hogy a COVID-19-járvány legközelebbi rokonainkat, az emberszabásúakat sem kíméli. A kutatók óvintézkedéseket tesznek: Afrikában például sorra zárják be a nemzeti parkokat, hogy csökkentsék az emberek és állatok közötti interakciót; a csimpánz-, gorilla- és orangutángondozó intézményekben pedig a dolgozók mind védőfelszerelést hordanak.

A szakértők még a vadon élő populációk vizsgálatát is korlátozták, az egyedeket például már csak maximum egy, megfelelő védőöltözékkel ellátott kutató követheti biztonságos távolságból, és ő is kifejezetten azzal a céllal, hogy monitorozza az esetleges pusztulásukat. Kollégái emellett most arra is fokozott hangsúlyt fektetnek, hogy a helyi közösségekkel is megismertessék az állatok védelmében tett intézkedéseket, illetve azok fontosságát.

“Mindent megteszünk, amit csak tudunk, de komoly az aggodalom, mert nem védhetünk meg Afrika-szerte minden csimpánzt. Imádkozunk, hogy a vírus ne jusson el hozzájuk, ha viszont egyszer ez megtörténik, nem tudom, mit lehet tenni, hiszen vadon élő csimpánzokról van szó.”

Goodall úgy véli, a környezetszennyezés, az élővilágok pusztulása és a klímaváltozás mára komoly krízist idézett elő. Mint mondta, mi is a természeti világhoz tartozunk, és nagyban függünk tőle, ezért fel kell ismernünk: elengedhetetlen a megóvása. Abban reménykedik, hogy éppen a mostani nehéz helyzet fogja rádöbbenteni fajunkat erre.

Szerinte a természetben véghezvitt pusztítás és a vadállatokkal szembeni tiszteletlenségünk idézte elő a pandémiát. Az egészségügyi szakértők, virológusok és biológusok már régen megjósolták, hogy az élőhelyek zsugorodása és az emberiség terjeszkedése miatt egyre emelkedik a világjárványok esélye: ahogy benyomulunk az állatok korábbi területeire, egyre közelebb kerülünk hozzájuk, ezzel egy időben pedig megnő a kórokozók fajok közötti terjedésének kockázata

A vadállat- és vadhús-kereskedelem Afrikában és Ázsiában, különösen Kínában még tovább növelik a veszélyt. Goodall abban bízik, hogy a világszerte tapasztalható korlátozások és a média hatására az emberek felismerik, hogy éppen mi hoztuk létre a globális krízist. “Tanulnunk kell ebből, és minimalizálnunk kell a megismétlődés esélyét” – nyilatkozta.

Pozitívum, hogy Kínában gyorsan lezárták az állatpiacokat – mondta. Reménykedik, hogy az átmeneti tilalmat kiterjesztik, és utóbb más ázsiai országok is követik a példát. Szerinte Afrikában nehezebb lesz a helyzet, mert ott sokak számára egyszerűen nincsenek az alternatívák. Azt is hozzá tette: később a fejlett országok feladata lehet, hogy ezeket megteremtsék.

Nyitókép: Michael Christopher Brown/news.janegoodall.org

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük