Nyolc-kilenc hónapig, reggel és este is szedhetjük a friss gyümölcsöt ezekből az ágyásokból.

Sajnálatos módon ma már a fejlett világ lakosságának csak töredéke foglalkozik mezőgazdasági termeléssel. Pedig élő enzimekhez csak úgy juthatunk hozzá, ha a növényről magunk szedjük le a termést és szinte azonnal megesszük. A gyógyító hatáshoz nem nagy mennyiségekre van szükség, hanem folyamatosságra. Egy magyar fejlesztés ezt városi kertekben is lehetővé teszi.

Az ökoágyás, dombágyás ma egy nagyon hatékony módszer a friss zöldség termelésére városokban is. A kertépítészet divatos magas ágyását ötvözzük az ökológiai gazdálkodás legintenzívebb termelési formájával, a dombágyással. Ilyen módon elérhető, hogy szennyezett városi talajon, rendkívül kis felületen, esztétikusan, kis ráfordítással gyógyító hatású, vegyszermentes, élő növényi táplálékot állíthassunk elő. A dombágyást évtizedekkel ezelőtt német biogazdálkodók találták ki és náluk a mai napig tökéletesen működik. Hazánkba 20 évvel ezelőtt érkezett meg a módszer, amely azonban nem honosodott meg. A rendszer lényege egy szervesanyag-mag, amely folyamatos bomlásával tápanyagot és energiát szolgáltat az ágyásban lévő növények számára. Ez hatalmas előny kora tavasszal, mert a keletkező hő miatt jóval hamarabb teremnek a zöldségek. Valójában ez egy „kvázi” melegház, amelyet ha februárban letakarunk egy fólia alagúttal, akkor már március elejétől szedhetünk újhagymát, spenótot, petrezselymet, salátát, retket.

Az öntözőrendszer garantálja a növények vízellátását az ágyásban

Magyarországon a problémák nyáron kezdődnek, ugyanis az aszályos-kánikulás időszakban a belülről is melegedő, talajszintből kiemelt ágyások kiszáradnak. Hatalmas vízigényüket kívülről jövő öntözéssel nem lehet megfelelően kielégíteni, mert alakjuk miatt az erózió pusztítja őket.

Egy speciális belső öntözőrendszer beépítésével, illetve és stabil oldalfalak kialakításával elérhető, hogy egész évben teljes borítottsággal nagy mennyiségű termést adjon az ágyás. A módszert Székely Gyöngyvér agrármérnök, biokertész fejlesztette ki néhány évvel ezelőtt. Így biztosítani lehet a család reggeli-vacsora friss zöldség szükségletét az év 8–9 hónapjában. Az ágyás felhasználja az általa termelt komposztot, tehát egy komplex ökológiai rendszernek tekinthető.

A betelepítés a növénytársítás és ökológiai vetésforgó alapján történik, így a növények védik egymást a különböző kártevők és kórokozók ellen, nincs szükség vegyszeres növényvédelemre. A domb alak kialakításával megfelelő helyet tudunk biztosítani a fény- és melegigényes, illetve a félárnyékos helyet kedvelő növények számára is.

Az eredeti kerti talajra meghatározott rétegrendben szerves anyagokat halmoznak (gallyak, aprítékok, fűkaszálék, avar, komposzt, trágya, stb.). Az építéskor felhasznált föld élő talajjá alakítása azonnal megkezdődik, mert baktériumtrágyákkal és gombákkal beoltják a szervesanyag-magot.

A rendszer működtetésének szerves része a komposztálás, ugyanis amikor valamelyik zöldség betakarításra kerül, akkor a keletkező helyére egy-egy lapát saját komposztot kell bedolgozni, amely egyrészt kitölti a keletkező lyukat, megtartva ezzel a dombágyás magasságát, másrészt pótolja a tápanyagokat, harmadrészt pedig mulcsozással oldja meg a gyommentesen tartást. (A saját komposzt úgy működik, mint a mulcs a takarást tekintve).

A folyamatos borítottság és intenzív művelés miatt az ágyás általában alig gyomosodik, így végeredményben a kezelése leegyszerűsödik a vetésre, ültetésre, szedésre.
Az öntözést professzionális beépített, felszín alatti rendszerrel oldják meg a kertészek, melyet nyomáscsökkentőn keresztül gyorscsatlakozóval lehet kerti locsolótömlőről üzemeltetni, így működtetése nem igényel időt, illetve automatizálható.

Nyitókép: Markus Spiske / Unsplash

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük