Egy részleteiben tökéletes angolkert született meg Orczy László birtokán, ahol fiatal fák és cserjék, mesterséges dombok – az egyikre Petri egy templomot tervezett —, halastavak, barlangok, források, szépen ívelő hidak, kanyargó utak, obeliszkek, sírkertek, dús termésű szőlőshegyek és fűzfaligetek látványa követte egymást. A fény-árnyék játéknak köszönhetően a napszakok váltakozásával a látogatókat mindig újabb és újabb meglepetések fogadták.

“A kertet már a telepítésekor úgy rendezték el, hogy innen különböző utakon kétszer is átsétálhatunk ugyanazon részleteken anélkül, hogy észrevennők, hogy a kertnek ezen vagy azon részletén már egyszer átsétáltunk” — szól a tervező, Petri Bernhard leírása.

Petri alkotói leleményességére vall, hogy a kertben izgalmasan váltották egymást az árnyékosabb és a napsütötte területek. A fény-árnyék játéknak köszönhetően a napszakok váltakozásával a látogatókat mindig újabb és újabb meglepetések fogadták. Látogató pedig akadt bőven. Orczy báró nem rejtette el mesés birodalmát: kapuja nyitva állt mindenki előtt. Pest és Buda polgárai úgy jártak a városnak ebbe a szegletébe, mintha csak saját kedves kertjükbe mennének. A katolikus hívők az II- lés-kút mellett gyűltek össze húsvét- kor és pünkösd napján, s onnan zarándokoltak el a közeli kálváriához. A görögkeleti hitben élők pedig Szent Illés napján, július 20-án áj tatosságot végeztek a kút előtt.

Gombos Zoltán a Régi kertek Pesten és Budán című munkájában felhívja a figyelmet arra, hogy néhány szegletet a báró különösen féltett, így az északkeleti oldalon elterülő gyümölcsöst, szőlőst, konyhakertet és a gazdasági udvart elzárta a vendégek elől. Ezeket ma hiába is keresnénk: utak és épületek irdalják fel az egykor egységes területet. Orczy László 1807. április 15-én, éppen ötvenhatodik születésnapján elhunyt. Gyermeke nem született, ezért a birtokot bátyja, Orczy József (1746—1804), volt Zemplén vármegyei főispán leszármazottai örökölték.

A másolat 1968-ban készült Forrás: FSZEK Budapest Gyűjtemény

A báró nem láthatta már mindazt a szépséget, amit az elkövetkező harminc évben a kert kínált: a fák, cserjék és a különféle ültetvények megnőttek, kiteljesedtek, s a temérdek zöld csodás köntösbe borította a birtokot. Külföldi utazók százai, ezrei zarándokoltak Pest-Budára; az Orczy-kert Európa-szerte híres szépsége vonzotta őket ide. Az 1815. évi hármas királytalálkozó vendégei, Ferenc császár, I. Sándor cár és Frigyes Vilmos porosz király is itt szálltak meg. A szőlős és a kastély előtti dombra az új tulajdonosok egy üvegházat építtettek, amelynek üvegfalán tükröződnek a virágos parterre színei.

“Két, az üvegházzal közlekedő, de annál magasabb szárnya olyan csodaszéppé teszi az egészet, hogy nem tudjuk, vajon a tulajdonos pompás eszméjét, vagy az építész sikeres munkáját dicsérjük. Ez a látvány a látogatót már kívülről bámulatba ejti, amint azonban belép, ez az érzése majdnem kéjes kábulattá változik a számtalan belföldi és külföldi növénylakó kedves illatától és kápráztató színpompájától. Azt tartják, hogy ez az épület a legnagyobb és legszebb üvegház az országban” – írja teljes elragadtatással Schams Ferenc 1821-ben Pestről szóló német nyelvű munkájában. Az üvegház mindenki előtt nyitva állt: a város lakossága és a külföldi utazók is gyakran látogattak el ide.

Mindeközben az 1790. évi országgyűlés egy bizottságot jelölt ki a felállítandó tisztképző iskola tervezetének kidolgozására. Az Orczy-kert méreteit és elhelyezkedését tekintve megfelelt a célnak, így a leszármazottak eleget tettek a kérésnek, és igen csekély összegért, mintegy hatvanezer forintért eladták örökségüket. A park sorsa tulajdonképpen ezzel megpecsételődött, bár az enyészetig és a pusztulásig még számos kisebb-nagyobb állomás következett. Az állam néhány év alatt átszabatta az angolkert arculatát: a gyümölcsös, szőlős, gazdasági udvar helyén — amelyre Orczy László olyannyira vigyázott, hogy még a lakosság elől is elzárta — utcák nyíltak, a többi területet pedig felparcellázták. Maga a tisztképző iskola építése 1827-ben kezdődött Pollack Mihály tervei alapján a volt Orczy-kastély helyén. A kert egyetlen patrónusa ebben az időben József nádor volt, aki Kaschek főkertészre bízta a terület gondozását.

Alt metszete Forrás: FSZEK Budapest Gyűjtemény

Kaschek örült a feladatnak, hogy életet lehelhet a park haldokló flórájába. Betegsége miatt azonban egy konyhakertész vette át feladatát. 1847-ben elhunyt József nádor, így az Orczy-kert utolsó lelkes pártfogója is eltávozott az élők sorából. A Magyar Hadi Tanoda 1849 elején nyitotta meg kapuit, ám Windischgrätz bevonulásával megszűnt az oktatás, és egy katonai kórházat alakítottak ki a líceumban. Petz Armin főkertész az Orczy-kert történetének egyik hiteles szemtanúja volt, végignézte, amint az ötvenes években a főhadiszállásnak berendezett épületet körülölelő pázsitmezőn sátrakat vertek fel.

Az ott állomásozók tüzelő híján növényeket égettek, a tó vizében ruhákat mostak, a felhalmozódott hulladékot pedig az addig ápolt park gyepén égették el.

„ A Petri tervezte kertnek vége! Ami itt van, az már sem nem angol, sem nem francia kert…” – jegyezte le Petz Ármin naplójában.

A természet erejét mutatja, hogy ez a megtépázott kert még mindig megnyugvást kínált a város lakosságának. Egészen 1866-ig, amikor hatvan barakkot — kórházi épületet — állítottak fel a ligetben, s a betegek nyugalma érdekében korlátozták a kert nyitva tartását. Petz — aki immár fizetés nélkül is vállalta a kert gondozását — nem bírta tovább nézni a pusztítást, a gondatlanságot és közönyt, ezért felmondta állását.

A Ludovika Akadémia Millenniumi Ünnepsége, 1896 Forrás SZEK Budapest Gyűjtemény

Idegenek tucatjai foglalták el a parkot: Stem János papírhüvely-gyártó engedély nélkül tűzijátéküzemet rendezett be az üvegházzal szomszédos épületben. Hanyagsága miatt az üvegház meggyulladt, és a teljes növényzet — citromfák, narancsfák — elpusztult. Önkényesen telepedett le a portán a Sur-cirkusz is, működésével újabb visszavonhatatlan károkat okozva. 1872-ben a miniszterelnök a „Pesten felállítani rendelt magyar katonai intézet” miatt a kert korlátozott nyitva tartását is megszűntette. Ez évben felavatták a Magyar Királyi Honvédségi Ludovika Akadémiát — nevét az adományozó Maria Ludovikáról kapta —, amely 1897-ben főiskolává alakult, majd 1944-ben Kőszegre, végül Németországba telepítették át.

Az immár gyakorlati színtérként működő Orczy-kert kezelését a katonai akadémia igazgatósága vette át, a főváros pedig minden jogáról lemondott. Gombos Zoltán könyvében alapos kutatással járt utána a kert ezt követő történetének, ám 1944-ig semmi nyomát nem találta annak, hogy egyetlen kertész is tevékenykedett volna itt. A második világháború során sok fa kipusztult, jó részüket tüzelőként hasznosították a katonák és a lakosság, s bombatalálat érte a kert több pontját is.

A háború után új gazdája, a Kossuth Akadémia ugyan eltakarította a romokat, és igyekezett helyre hozni a károkat — sok sikert azonban nem érhetett el. A szőlőskert helyén autóbuszgarázs, a mai Illés utca mentén cipőgyár, a területen megannyi üzlet épült az ötvenes-hatvanas években. A Nagyvárad tér felől, a kert keleti oldalán sporttelep, a tó körül úttörőtábor működött.  Borostyám Nándor tárcaíró 1873-ban papírra vetette az Orczy-kert elhagya- tottsága felett érzett sérelmeit, ami még a kétezres évek elején is megállta a helyét. 

„Az Orczy-kert nem az ma, aminek lennie kellene. Most, a vasárnapokat kivéve, elhagyatott hely, hol délelőtt alig, délutánonként pedig csak csekély látogató közön- ség gyűl össze. Pedig minők a fák, és minő a levegő e parkban! Mellbetegekre nézve gyógyhely, szerelmesekre nézve Éden, tanulókra nézve ókori görög gymnázium. Kik élvezik a reggel pompáját e parkban? Kevesen. Pár mogorva, köszvény gyötörte öreg úr, akik kéjérzettel sütkéreztetik lábaikat a napban, mely ilyenkor tűrhető még, néhány hölgy az üllői útról, akik kötéssel kezükben s egy Dumas vagy Sue-féle regénnyel kosárkájukban foglalják el a padokat, s végre egy csomó szorgalmas szegény tanuló, akik itt birkóznak meg a vizsgatárgyakkal, mert nincs oly otthonjuk, hol nyugalmasan tanulhatnának. A kert fasorainak sűrűjéből olykor egy-egy foszlányos öltözékű sétálót látunk elénk bukkanni. Hajléktalan.”

A VIII. kerület közparkjaként üzemelő kertet 2010-re felújították, 2012 óta a Nmzeti Közszolgálati Egyetem kezeli. 2010-es évek végére a park egy jelentős részén, a zöld területeken az egyetem épületeket húztak fel.

Nyitókép: Tó-részlet

Jogok: FSZEK-Budapest Gyűjtemény 

 

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük