Indul a költési időszak „szürete”, a fészkek ellenőrzése, a fiókák gyűrűzése a sasoknál és a sólymoknál a Bükki Nemzeti Parkban is. Idén jó évet tudhatnak, ugyanis  3-4-5 fiókás fészekaljakat regisztráltak a szakemberek és emelkedik a fészekfoglaló párok és sikeres költések száma is.

 

A Dél-hevesi Tájegysége igazi „éléskamra” a madaraknak, alföldi elhelyezkedésével, mozaikos elrendezése miatt. A szántók közé beékelődött gyepek, füves mezsgyék, lucernások, ugarok és parlagok táplálkozó helyet, a szegélyfasorok, erdősávok, facsoportok búvó és fészkelő helyet biztosítanak. A térség karakterfajai a seregély, mezei pacsirta, bíbic és szalakóta, míg a régió csúcsragadozói, a tápláléklánc piramis teteje a kerecsensólyom és a parlagi sas.

A kerecsenek az elmúlt évek szélsőséges időjárási körülményei miatt (hideg és esős tavaszok), sok esetben felhagytak a költéssel, bezápultak a tojások. Idén azonban 3-4-5 fiókás fészekaljakat regisztráltak a szakemberek és emelkedik a fészekfoglaló párok és sikeres költések száma is – jelzi közleményében a Bükki Nemzeti Park Igazgatósága.

Az idei év különösen jónak számít. Ezeknél a pusztai fajoknál a szárazabb tavasz kedvező, mert sok a pocok és földön fészkelő egyéb zsákmányállat. Alapvetően a hímek vadásznak, míg a tojó a tojásokat költi, és a kisfiókákat melengeti és eteti. Itt nagyon fontos, hogy elegendő táplálékot tudjon gyűjteni, és hogy a tojónak már csak akkor kell vadásznia, ha már a fiókák elég erősek és idősek ahhoz, hogy magukra hagyhatóak legyenek.

Azt is kimeleik, hogy a parlagi sasok kutatása az elmúlt évtizedekben komoly fejlődésen ment keresztül. A fajjal foglalkozó szakemberek egyre pontosabb képet kapnak a Kárpát–medencei állomány helyzetéről és annak fejlesztési lehetőségeiről. Ennek egyik fontos eleme a fészkek ellenőrzése és az ezek során felvett adatok pontossága. A fiókák számbavételekor nem csak méret felvételezések történnek (kor, súly, különböző parametrikus mérések, mint karom, csűd és farok hossz, nem megállapítás) hanem DNS vizsgálatokhoz genetikai mintaanyag is vételezésre kerül. A szülőktől vedlett tollat gyűjtünk, a fészekből táplálékmaradványokat.

„Mindezek azonban csak akkor sikerülnek, ha fel tudunk mászni és biztonsággal le is tudjuk ellenőrizni a fészket és környezetét” – emelik ki a madarászok. A sasok alapvetően nem könnyítik meg a helyzetüket, a magas fák csúcsában, felső harmadában, azok széleire építik a fészkeket.

A természetvédelmi őrszolgálat munkája még nem áll meg, a biztonságos kirepülésig folyamatosan ellenőrzik és megfigyelik a fokozottan védett madarak költését.

Fotók: Sasvári János, BNPI

 

 

 

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük