A hód nem csak rombolni tud, bár jellemzően ezt látjuk a fákon végzett pusztítások kapcsán. Az Őrségi Nemzeti Park természetőrei néhány éve vették észre, hogy az eurázsiai hód miként próbálja az ember által lecsapolt, elveszett és mára kihalt világokat újraépíteni. A hódgátnak köszönhetően az évekig szárazon lévő mocsarak most újra megteltek élettel. 

Addig vadászták a prémjéért az eurázsiai hódot (Castor fiber), míg kihalt, hazánkban a XIX. század közepén figyelték meg az utolsó példányt Ács mellett a Concó-patakban. A faj több mint 100 évre eltűnt Európa faunájából is, 1920 táján ugyan megpróbálták visszatelepíteni skandináv és balti területeken, de akkor még alapvetően sikertelenül.

A 80-as években kezdődött európai mintára a WWF is Hód-visszatelepítési programot indított 1996-ban. Európa egyik legnagyobb ártéri erdőségében, a Duna-Dráva Nemzeti Parkhoz tartozó Gemencen 1996 és 1998 között a mellékág-rendszerben 32 hódot bocsátottak szabadon. Összesen 234 egyedet telepítettek vissza Magyarországra, a betelepített hódok Bajorországból érkeztek. Időközben spontán bevándorlás is zajlott, a Szigetközben, a Rába mentén és Zala megyében felbukkantak a határ túloldaláról származó hódcsaládok.

Azóta a hódok olyan jól érzik magukat, hogy egyes becslések szerint a számuk a tízezret is elérheti. Ugyanakkor a közvéleményben  a megítélése egyre inkább negatív a természetben okozott látványos károk miatt. A szakma is igyekszik megoldást találni a problémára, ezért hódkonferencát rendeztek tavaly decemberben a Természettudományi Múzeumban. A hódok ugyanis elmocsarasíthatják a környezetüket, a fákat kidöntik, a fa kérgét és hajtásait megeszik (kedvenc eledelük a vízparti puhafa).

Ugyanakkor kétségtelen, hogy a hódok hasznosak is. Erre példa az a visszaépítő munka, amit az Őrségben végeztek az őshonos rágcsálók az elmúlt években.

A Rába és Csörnöc völgyében készült légifotókon jól látható, hogy az ember mennyi területet hódított meg és vett el a természettől: ma is tökéletesen kirajzolódnak az egykori holtágak a szántókon. Itt áradáskor a víz rengeteg élőlénynek adott élőhelyet – jelzi honlapjukon az Őrségi Nemzeti Park természetvédelmi őre.

„Néhány éve tanúja vagyok annak, hogy az eurázsiai hód miként próbálja ezeket az elveszett világokat újraépíteni. A területen nem üldözi senki ezt az állatot, így szemünk láttára vitte végbe a csodát” – írja a szakember.

Annak ellenére, hogy száraz volt a tavasz, a rétek mégis dús füvűek, ugyanis a szomszédos patakon hódgát épült. A hód mesteri munkát végzett, mint egy hatalmas ember építette völgyzáró gát, ívesen épült, hogy a víz nyomásának ellenálljon. Nemcsak a patakmederben emelkedett ezáltal a vízszint, hanem a környező rétek talajvízszintje is magasabb lett.

„Sajnálkozhatnék a hód által kidöntött patakparti fákon, de a száradó kérget megemelve rikítóan piros skarlátbogarat találok, amely inkább örömmel tölt el, mert a Rába menti nemes nyár ültetvényekben nem találkozhatom vele.”

A patak másik oldalán egy évekig szárazon lévő mocsár most újra megtelt élettel. A vízszint a gátnak köszönhetően állandó. Ha eső jön, a többlet víz átbukik a gáton, ha szárazság van, nem folyik el. „A bokrok ágán jégmadár ül, a nyílt részeken nagy kócsag és szürke gém sétál. A zsombékok közt vízityúk és récecsalád hallgatja a nádirigó énekét és a nádi tücsökmadár pirregését.” A növényzet felett barna rétihéja keres táplálékot. A hód által kidöntött fára hegyi billegető száll.  “Fekete István regényeibe illő lett a hely” – jelzi a természetőr.

A hódok elszaporodásának egyébként az az oka, hogy nincsenek természetes ellenségei, mindemellett védett őshonos, tehát a ritkítását, kilövését törvény tiltja, eszmei értéke 50 ezer forint.

Fotók: Őrségi Nemzeti Park és flickr.com

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük