Visszaállítják az 1930-as állapotok előtti természetes tómedret a Kiskunfélegyházától tíz kilométerre lévő Péteri-tóban. A 220 hektáros szikes tó és a körülötte található szikes rétek és legelők 1976 óta természetvédelmi oltalom alatt állnak. Madárvilága különösen fontos: 200 madárfaj él a területen.

 

Petőfiszállás, Pálmonostora és Csengele között, a Péteri-tó mellett akár időutazás élményünk is lehet: a vadvizes területek, szikes rétek és legelők, a pusztai növény- és állatvilág tökéletesen hozza az egykori nagy kiterjedésű szikes puszták képét.

A pleisztocén kor végén a löszre hordott futóhomokbuckák között szélvájta mélyedések alakultak ki, amiben időszakos vizek gyűltek össze. Mivel ezek általában rossz lefolyásúak, így kedvező körülmények adódnak a szikes tavak létrejöttéhez. Így keletkezett a Péteri-tó is.

Az eredeti szikes tó természetes partvonalát az 1930-as években, a szabályozások során átszabták. Egy három egységből álló halastórendszer jött létre a homoki ligeterdős, szikes pusztai környezetben, a szabad vízfelület pedig jelentősen csökkent.

2017-ben  a Kiskunsági Nemzeti Park Igazgatósága 300 millió forintot nyert pályázaton arra, hogy visszaalakítsa a tó eredeti mederalakulatát. Hogy a három tavat egybenyissák, most elbontják az 1. és 2. tó közötti gátat, valamint a Kocsis-rét és az 2. tó közötti erősen erodálódott töltést. Minden olyan létesítményt felszámolnak, ami korábban a halgazdálkodást szolgálta. 

Az így kialakuló egységes tómederben újra beindulhatnak azok a folyamatok (elhabolás, tólengés), melyek következményeként természetes úton visszaszorulhat az egyre terjedő vízparti növényzet.

A Péteri-tó és környéke a rekonstrukció után szervesen kapcsolódik majd a Tisza-völgyet, mint kiemelt nemzetközi jelentőségű madárvonulási útvonalat kísérő szikes tavak észak-déli irányú láncolatába – jelzi a knp.hu.

Fotók: zöldkalauz.hu

A hely jellegzetes sziki növénytársulásai a mocsári vegetáció, a sós rétek, a vakszikek, a szikfokok és a szikes puszták. Növénytanilag nagyon étékes a mocsári- és tengerparti kígyófű, az agárkosbor, a poloskaszagú kosbor és a vízi lófark.

A tóparti, nagy kiterjedésű nádasokban mintegy 200 madárfaj él.

Fészkelő faj itt a széki lile, nagy goda, gulipán, feketenyakú vöcsök, vörösgém, kabasólyom, kék vércse. Átvonuló madár a vörösnyakú vöcsök, üstökös gém, üstökös réce, halász sas, fattyú szerkó, lócsér. 

A Péteri-tavi madárrezervátum területén az egyik legritkább faj a kistermetű ( egyébként 1912-ben védetté, majd 1954-ben fokozottan védetté nyilvánított) üstökösgém, amely rendszerint a bakcsóval, kiskócsaggal, szürkegémmel közösen – azok fészektelepeihez társulva – maga is telepesen fészkel. 

A projekt az Európai Unió támogatásával, az Európai Regionális Fejlesztési Alap társfinanszírozásával, a Széchenyi 2020 program és a „Környezeti és Energiahatékonysági Operatív Program” keretében, 100% pályázati forrásból valósul meg.

 

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük