A védelmi intézkedések hatására  fészket rak a fokozottan védett szalakóta olyan területeken is, ahonnan az elmúlt években teljesen eltűnt.  A színpompás madár idén sikeresen költött a Tolna megyei Madocsa külterületén.

A Madocsáért Egyesület által kihelyezett odúk egyikét foglalták el a madarak, amelyben 4 tojással kezdődött meg a költés. A költőpár három fiókát sikeresen fel is nevelt, a szülők az utódoknak a fészkelőhely körül lévő Natura 2000 gyepterületről adnak megfelelő minőségű és mennyiségű táplálékot.

2014 őszén vette kezdetét a Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület koordinálásával „A szalakóta védelme a Kárpát-medencében” című LIFE projekt (rollerproject.eu). A kezdeti védelmi intézkedések hatására a faj a Dél-Alföld irányából elkezdett nyugat felé terjeszkedni. Az orszégos  állománynövekedése folytán várhatóan további költőpárok telepednek meg.

A szalakóták az elmúlt években elsősorban Eleven, a jeladós madár kapcsán kerültek a hírekbe.  A madárra 2016-ban helyezték fel a készüléket, ami folyamatosan értékes adatokkal látja el a faj védelmével és vonulásával foglalkozó szakembereket. Eleven idén már negyedszerre is sikeresen tér vissza Afrikából. 

A szakemberek oéldául megtudták, hogy Eleven sosem tér le a megszokott vonulási útvonaláról. Európát Görögországnál hagyja el, majd Líbián átrepülve Csádban rendszerint hetekre megpihen. Tovább folytatja útját a Közép-afrikai Köztársaságon, a Kongói Demokratikus Köztársaságon, majd Angolát és Zambiát érintve érkezik meg botswanai telelőhelyére decemberbe – jelzik a szalakótaprogram szakemberei.

Idén március 15-e körül kezdte meg hazaútját. Afrikát Zimbabwe, Zambie, Tanzánia, Kenya, Szomália, Etiópia, Dzisbuti és Eritrea érintésével hagyta el április utolsó napjaiban. Május elsején már Szíria déli térségében járt, tehát kevesebb, mint két nap alatt repülte át az Arab-félszigetet. Innen Törökország, Bulgária és Románia érintésével ért haza, Apajra május 18-án.

Jeladós szalakóta Fotó: rollerproject.eu

Elgogynak az öreg fák

A múlt században a szalakóta élőhelyeiben bekövetkező változások drasztikusan érintették a hazai populációt.

Veszélyezteti őket a védelmi munka tapasztalatai alapján:

  • Fészkelő területek elvesztése:
    Megfogyatkozott az öreg magányos fák, illetve facsoportok száma, melyekben a faj számára alkalmas fészkelő odút ad. Ennek egyik oka, hogy az elmúlt évtizedek erdészeti gyakorlata nem kedvezett az odvas fák kialakulásának, és az illegális fakitermelés is rontotta a helyzetet. Ezen kívül a szalakóta számára is alkalmas odút véső fajok – elsősorban a zöld küllő – száma is csökkent.
  • Táplálkozó területek csökkenése:
    A gazdálkodási módszerek megváltoztak, így csökkent a szalakóta által használt természetes gyepterületek mérete és száma is. A legeltetés és a rétgazdálkodás felhagyásával a gyepek fokozatosan beerdősültek, míg más helyeken gyümölcsösöket vagy szántókat alakítottak ki a régi kaszálók és legelők helyén.
  • Áramütés: A szalakóta leshelyként és vártavadászatra gyakram a középfeszültségű vezetékek oszlopait használja, mivel sok esetben ezek az egyetlen alkalmas kiemelkedő pontok a táplálkozóterület fölött. Az oszlopfejek rossz szigetelése miatt a madarak gyakran áramütés miatt hullanak el.

Egészen nagy területekről tűnt el

Magyarországon az 1950-es évekig a zárt erdőket és a magasabb középhegységi régiókat kivéve gyakori költőfaj volt az ország szinte egész területén, beleértve a Dunántúl nagy részét egészen a nyugati országhatárig.

Folyamatos visszahúzódása az 1970-es évek közepétől felgyorsult, állománya napjainkra nagy területekről teljesen eltűnt, vagy minimálisra zsugorodott.

Gyakori a faj Románia Kárpátokon kívül eső részein, de Moldvában szintén költ, jelentősebb állományai azonban csak a régió déli felében találhatóak.

Erdély több pontján is költött, azonban ezek az állományok mára már teljesen eltűntek.

A modern gazdálkodási módszerek nagyon sokat ártottak a fajnak. A Kárpát-medencében a faj természetes élőhelyei az erdőssztyeppek, az öreg ártéri ligetek, a fehérnyár-csoportokkal tarkított homokpuszták, illetve az erdőfoltokban bővelkedő láprétek és kaszálók voltak.

Ma már a mozaikos gyepekkel, extenzív szántókkal, facsoportokkal, öreg magányos fákkal tarkított élőhelyen találja meg az életfeltételeit.

A most megjelent szalakótákat a Duna-Dráva Nemzeti Park Igazgatóság szakemberei egyedi jelöléssel látták el mindhárom fiókát, és a jövőben – a helyi önkéntesekkel együtt – figyelemmel kísérik őket.

Nyitókép: Duna-Dráva Nemzeti Park és Unsplash

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük