Aki ellátogat a Dél-Mezőföld homokvidékére, a természetbarát gyepgazdálkodás mintaterületét találja a nagydorogi Szenes-legelőn. A tájegység legnagyobb kiterjedésű, összefüggő megmaradt homoki gyepe terül itt el, a karbantartást pedig egy ritka őshonos juhfajta, a cikta juh végzi.

 

A Mezőföld jórészt egy egyenetlen síkság, eredeti növénytakarója a füves puszta volt, ám az elmúlt évszázadokban szántóföldi művelés alá vontak minden földdarabot, amit csak lehetett. A szántók közé ékelődött, többnyire csak töredékesen fennmaradt mezőföldi gyepek ezért jórészt csak foltokban, a szántók között vannak, kivéve a Szenes-legelőt, ahol egy nagykiterjedésű összefüggő homokgyep maradt.

Ez egyedülálló természeti érték Európában.

A változatos felszínű dél-mezőföldi tájat a földtörténeti harmadkor eseményei formálták: a kéregmozgások következtében a dél-mezőföldi táj északi részének enyhe kiemelkedése és déli részének süllyedése miatt az Ős-Sárvíz homokos hordalékot rakott le, ennek hatására a mai Szenes-legelő területén a Kiskunsághoz hasonló homokbuckás vidék jött létre – jelzi a Duna-Dráva Nemzeti Park Igazgatósága. 

Itt az éghajlat az Alföldével hasonló, a tájegység a Dunántúl legmelegebb tája, a terület vízben szegény, természetes tava sincs. Az eredeti vegetáció mára átalakult, főleg azok után, hogy a homokterületek természetes növénytakaróját a hatvanas évek erőszakos akác és fenyő ültetvényei kiszorították. 

Ugyan még nem is olyan régen itt is volt futóhomok, de a védett területen az erdősítések miatt ez már régen megállapodott. A terület értékeinek védelmére jött létre 1999-ben a Dél-Mezőföld Tájvédelmi Körzet, ami 7500 hektáron terül el.

Élénk és figyelmes őshonos: a cikta

A Szenes-legelő állattartó telepén a cikta juh legnagyobb hazai állományát tenyészti a Duna-Dráva Nemzeti Park Igazgatósága. A cikta a középkorban széles körben elterjedt, Magyarországon is tartott közép-európai parlagi juh hazánktól nyugatra, észak-nyugatra kialakult típusának, a Zaupelschafnak máig fennmaradt leszármazottja. A kiinduló fajta a XVIII. században több hullámban került be az országba, hozták a német betelepülők és hozatták a birtokosok az itteni juhoknál finomabb gyapja miatt – tudtuk meg a Magyar Juh- és Kecsketenyésztő Szövetségtől. 

Baranya és Tolna megyében még a II. világháború után is tízezres számban volt fellelhető az akkor már tol-nabaranyai sváb juhként is emlegetett fajta. A cikta juh egyedülálló, ugyanis éppen a Kárpát-medence élettere alakított olyanná, amilyen. A fajra jellemző, hogy vérmérséklete élénk, figyelmes állat. A sváb családok elsősorban gyapjáért tartották, amit feldolgoztak, mivel a juh húsát nem igazán fogyasztották, a bárányszaporulatból való húst a napszámosok ehették meg szüret idején. 

A ciktát régen kétszer nyírták, a gyapjából készítették az asszonyok a vastag zoknit a „fuszeklit”, az ujjasokat, a kesztyőket, valamint a sváb kézmővesek jellegzetes papucsát, a „pacskert” is.
Később a szövetkezetekben összegyűjtött nyájakat merinókkal keresztezték.

Így amikor 1974-ben rendeletet hoztak az őshonos fajták fenntartására, pár tucat egyeddel kellett újraindítani a tenyésztést.

A Szenes-legelőt a cikták “kezelik”, mert a hagyományos magyar fajták taposási és legelési mintázata a legmegfelelôbb az érzékeny homoki gyepek értékeinek fenntartására.

Egyébként akik ma ciktát tartanak, azt mondják, azért teszik, hogy megmaradjon a genetikai alapja a háztáji gazdálkodásnak, és erre a cikta nagyon alkalmas. Jó lenne, ha megmaradna a biológiai sokféleség részeként, már csak azért is, mert a természet adta viszonyokhoz jól alkalmazkodik, jól hasznosítja a természet adta táplálékot, és termeni is képes.   

A cikták által kezelt terület homokbuckáin homoki árvalányhaj is él, van magyar csenkesz, hússzínű ujjaskosbor, homoki és törpe nőszirom, fekete kökörcsin, illetve ürge, búbosbanka, tövisszúró gébics, kerecsensólyom, szongáriai cselőpók, sisakos sáska.

Aki a Szenes-legelőn járt már, beszámol a puszta felett köröző és közben gyakran vijjogó egerészölyvekről. Félelmetes és felemelő egyszerre az az erő, amit a levegőből kelt.

A Szenes-legelőn 2012-ben alakították ki a Cikta-tanösvényt, ami a fent említett fajoknál jóval többet is mutat. Bejárhatóak a  homokpuszta természeti értékei, így az árvalányhajas puszta, az erdőfoltok, a vizes élőhely-mozaikok is a túrán, melynek hossza 5 km, és körülbelül 4 óra alatt megtehető.

Nyitókép forrása itt.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük