Vannak az ember emlékezetébe bevésődő természeti képek, ilyen a búzavirág mező is. Én magam már nem láttam, de mesélt róla nagyanyám, aki Mezőtúron született. Mert akkor ott még volt, táblákban, kéklőn és zöldellőn egyszerre, és napszaktól függően sárgán, persze búza sárgán. 

Írta: Bocskai Éva

Bár csak néhány éve került be a híradásokba, a nagyüzemi növénytermesztés nyomán már az 1950-es évektől több európai országból is kezdett eltűnni a búzavirág (Centaura cyanus). Kiemelten például Svájcban, ahol olyannyira drasztikus volt a visszaszorulása, hogy ‘búzavirág akciókat’ (Aktion Kornblume) is indított a Svájci Természetvédelmi Szövetség a kilencvenes évek elején. Már akkor jelezték a szakemberek, hogy a megfogyatkozás oka elsősorban a herbicidek (gyomirtó szerek) alkalmazása. 

A kémiai gyomirtás súlypontját adó, növekedési zavarokat okozó gyomirtó szerekre a búzavirág ugyanis nagyon érzékeny.

A jellegzetesen kék búzavirág nem csak a mezőgazdasági kultúrákban fordul elő, ez fajtától függ. Közép-Európában az egyéves mezőgazdasági kultúrából ismerjük, főleg őszi gabonákban, rozsban, korábban len vetésekben jelent meg, mint a gabona gyomnövénye. Szereti a mérsékelten laza, savanyú talajt, a homokot, a vályogos homokot.

 „Leginkább rozsvetésekben díszlik; virágainak gyönyörű kék színe miatt kedvelt növény”- 

írta Ébner Sándor gazdatiszt 1870-ben, aki, mint a legközönségesebb gyomok egyikét, a jellemzi. Egyéb nevei: dődike, égi virág, gabonavirág, kék búzavirág, sukollat, vadpézsma, imolya, kék konkoly.

Szakrális emlékektől a vetésekig

Egyiptomi fáraók temetkezési helyein találtak búzavirág leleteket, a fáraóknak készített temetkezési csokrokban. Az ókori meggyőződés, hitvilág szerint növény az újjászületést segítette. Ennek az a megfigyelés volt az alapja, hogy a búzavirág minden évben újra virágozott, a búza elhalása ellenére. Megjelent az antik görög kultúrában és a középkor, reneszánsz művészet keresztény ábrázolásain is a kék búzavirág.

Késő középkori európai városok régészeti feltárásai során főleg a hulladék lerakóhelyein és latrináiban volt rendkívül gyakori, de a középkori aratási munkákat bemutató régi képeslapokon, könyvekben is ott van. Európában a 18. században vált nagyon gyakorivá a rozstermesztés térhódításával, a háromnyomásos gazdálkodás elterjedésével, az ugaroltatás megszűnésével. Nálunk először a 17. 18 században Hollókő és Tát környékéről maradt említése.

Egy 2001-es kutatás (itt) már azt sorolja, hol mindenhol tűnt el a búzavirág: például a Mosoni-síkságon, ahol Moson megye legjelentősebb gyomnövénye volt, de az ezredfordulóra már csak három település határában találták meg. A győri-medencében már egyáltalán nem találtak, a leggyakoribb a Marcal-medencében volt, (amit edafikus és gazdálkodási okokra vezettek vissza), ez a terület például gazdag a savanyú homoki szántóban.

2001-ben még a hazai szakemberek azt írták, hogy fennmaradása nincs veszélyben:

ugyan a nagyüzemi területekről kiszorult, de az extenzíven művelt kisparcellákon tömegesen is fellelhető – jelezték.   

Mára azonban vészharangot kongatnak a virág eltűnéséért. A Körös-Maros Nemzeti Parkban is ritkává vált, ugyancsak az intenzív mezőgazdasági termelés és vegyszerhasználat miatt.

„Ritkább, mint jó néhány védett növény” – írták tavaly a KMNP munkatársai.

Ott csupán három élőhelye ismert: egy a Csanádi puszták közelében, egy Nagylak mellett, egy pedig Hódmezővásárhelynél.

A búzavirág állományának növelése érdekében a nemzeti park a Csanádi pusztákon három éve egy szaporítási programba kezdett. Teljesen vegyszermentes szántóföldi parcellák mellett elhelyezkedő, művelésből kivont ugarsávokra vetették  néhány hektáron a magokat.

Az eredmények már jelentkeznek, ugyanis 2018-ban és tavaly is több helyen találtak termő búzavirágokat. További helyeken is tervezik a szaporítását, hogy legyen másnak is mi bevésődjön ebből a kéklő és sárgálló, na meg zöldellő növényből a Dél-Tiszántúlon.

Nyitókép: Annie Spratt / Unsplash

_________________________________________________________________________

 

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük