Nem érzéketlenek a békák, sőt: a magyar kutatókat is meglepték az új eredmények

Magyar kutatók egy új vizsgálat során a békák utódgondozását és szaporodását figyelték meg, azzal együtt, hogy hogyan hat rájuk a változó klíma. A szakemberek szerint azért fontos minél előbb megérteni a kétéltűeket, mert a legveszélyeztetettebb gerinces csoport, megfogyatkozásukkal izgalmas és egyedi viselkedési módokat örökre elveszíthetünk.

 

„A klíma számos módon befolyásolja a viselkedést, így az utódgondozást is. Egyes madarak például extrém vagy megjósolhatatlan körülmények esetén többet gondoznak”mondta az Eötvös Lóránd Kutatási Hálózatnak Dr. Végvári Zsolt, az  Ökológiai Kutatóközpont Duna-kutató Intézetének igazgatója egy új projekt kapcsán, melyben magyar tudósok kétéltűek utódgondozását és viselkedését vizsgálták. Eredményeiket a Global Ecology and Biogeography című szakfolyóirat hasábjain közölték. 

Azt is kimelete, hogy a napjainkban zajló klímaváltozás csökkenő táplálékkészlettel, romló szaporodási sikerrel és a megszokott életciklusuk felborulásával fenyegeti a kétéltűeket.

Ha a kétéltűek eltűnnek az élőlények kölcsönös egymásrautaltságának rendszereiből – ahol ragadozóként és táplálékként egyaránt fontos szerepük van –, akkor az ökológiai stabilitás felbomlik, és a rendszer kártyavárként dől össze – mutatnak rá az elemzés résztvevői.

Bár a hazai fajok életmódja alapján nem gondolnánk, de evolúciós fejlődésük során változatos utódgondozás alakult ki a békáknál: például fészeképítés, peték őrzése, ebihalak szállítása. Ezért a békák kiváló modellcsoportot jelentenek az utódgondozó viselkedés evolúciójának a kutatásához.

„Az utódgondozás az egyik legváltozatosabb viselkedés az élővilágban, ennek ellenére számtalan kérdőjel merül fel az evolúciójáról. Például sokszor nem egyértelmű az oka annak, hogy melyik szülő gondoz, és hogy miért pont az adott gondozásformát választja” – jelezte a kutatásban résztvevő dr. Székely Tamás (Debreceni Egyetem és University of Bath).

A tudósok nagyjából ezer békafajról gyűjtöttek adatot, melyek körülbelül 40 százalékánál fordul elő utódgondozás. Korábbi tanulmányukban kimutatták, hogy a gondozás sokszor a szárazföldön történő szaporodással együtt fejlődött ki, tehát ez a viselkedési forma elősegítette a szárazföldi élőhelyek benépesítését.

Ez a korábbi vizsgálat azonban arra nem adott magyarázatot, hogy miért alakultak ki a gondozás ennyire változatos formái a békák körében. Mivel a kétéltűek erősen függenek a fizikai környezetüktől, az egyik feltételezett ok az éghajlat változatossága volt. Bár a kétéltűek fészekalját leginkább a kiszáradás fenyegetné, a kutatók eredményei a várakozásokkal ellentétben azt mutatták, hogy a nedvesebb klímán gondoznak aktívabban a békák. Ennek magyarázata az lehet, hogy kedvezőbb körülmények között a kétéltűek aktívabb életet élhetnek. De az is elképzelhető, hogy a nedves klímán vannak jelen olyan tényezők (például: penészedés, ragadozók), amelyek ellen a gondozás hatékonyan véd.

A klíma mellett a szülők közötti munkamegosztás és a szaporodási rendszerek szerepét is vizsgálták. A fészeképítés a legtöbb esetben a szülők együttműködésében valósul meg, sokszor több hím és nőstény részvételével (persze a hímek ivarsejtjei versengenek egymással mind több pete megtermékenyítéséért).

Az őrzés viszont egyszülős tevékenység, amit sokszor a territoriális hímek végeznek, hiszen a területtel együtt viszonylag könnyen őrizhetnek egy vagy több oda lerakott petecsomót is. Tehát a gondozás evolúciósan együtt fejlődött a szárazföld meghódításával, és bár hatással volt rá a klíma, jobban formálták a szaporodási rendszerek.

„A kétéltűeket lassú felfogású, érzéketlen lényekként vagyunk hajlamosak elkönyvelni, és a legtöbb ember el se tudja képzelni, milyen bonyolult, nemegyszer heves társas interakciók zajlanak közöttük a párzási időszakban, illetve egyes fajoknál később is, az utódgondozás során. Az viszont még minket is meglepett, hogy e komplex viselkedésformák még az élettelen környezetnél is erősebben hatottak egymás evolúciójára” – mondta Dr. Vági Balázs (Debreceni Egyetem, Evolúciós Állattani Tanszék), aki herpetológusként régóta kutatja a kétéltűek szaporodását. 

 „A kétéltűek a legveszélyeztetettebb gerinces csoport, és megfogyatkozásukkal nem csupán a fajokat, de izgalmas és egyedi viselkedési módokat is örökre elveszíthetünk” – tette hozzá.

Kiemelte, hogy csak pár évtizeddel ezelőtt haltak ki azok az ausztrál békák, melyek nőstényei a gyomrukban költötték ki utódaikat, néhány éve pedig egy olyan fajt vesztettünk el örökre, amelynek a hímje bőrváladékával etette az ebihalakat. Ha a kutatók megismerték volna e viselkedésformákat, valószínű, hogy páratlanul összetett szociális életünk evolúciós gyökereit is jobban megérthette volna a tudomány.

Fotók: Unsplash.com

_________________________________________________________________________

About The Author

Vélemény, hozzászólás?