Egy új tanulmány szerint annak érdekében, hogy a gyerekeknek szoros kapcsolatuk alakuljon ki a természettel, lehetőséget kell adni arra, hogy egyedül is időt töltsenek a szabadban, megtapasztalják, személyes viszonyuk legyen vele. A szerzők úgy vélik, hogy a csoportos szabadidős tevékenységek korántsem olyan hasznosak ebből a szempontból, mint az egyéniek.

Az Észak-karolinai Állami Egyetem kutatói szerint az amerikaiak fiatalabb generációi kevésbé kötődnek a természethez, mint a korábbi generációk. Ennek hátterében részben az áll, hogy nem tanulnak meg egyedül lenni a természetben, csak csoportosan – írja a phys.org tudományos magazin.

Pedig a kontemplatív tevékenységek erősítik a természetszeretetet.

“Annak érdekében, hogy erős kapcsolatuk alakuljon ki a természettel, lehetőséget kell adni a gyerekeknek arra, hogy egyedül is időt töltsenek a szabadban, megtapasztalják, személyes viszonyuk lehessen vele. Persze ezt társadalmi tapasztalatokkal is meg kell erősíteniük ” – mondta Kathryn Stevenson, a tanulmány vezető szerzője, az Észak-Karolinai Állami Egyetem adjunktusa.

A tanulmányhoz a kutatók 1285, 9–12 éves gyermek szokásait vizsgálták Észak-Karolinában. A felmérés az olyan tevékenységekre koncentrált, amelyek alapvetően a természetben zajlanak:ilyen a kempingezés, a kirándulás, a horgászat.

A kutatók a gyermekeket a tapasztalataikról kérdezték, valamint arról, hogy általában mit éreznek, amikor a szabadban vannak. Megnézték, hogy mely tevékenységek erősítik leginkább a kötődést, mikor beszélnek intenzívebben az élményeikről.

“Láttuk, hogy vannak olyan közösségi tevékenységek (közös sport, kempingezés), amelyek erős kapcsolatot teremtenek a természettel”.

“De nem ezek a kulcsfontosságúak, hanem az egyéni, privát élmények” – mondta Stevenson.

“Amikor környezetbarát munkát választó felnőttek az életükről mesélnek, leírják, hogy gyermekkorukban milyen élményeket szereztek a szabadban. Felidézik azokat a pillanatokat, amikor kedvenc útjaikon sétáltak, vagy felfedeztek egy patakot az otthonuk közelében” – mondta Rachel Szczytko, a tanulmány másik szerzője.

“Tudjuk, hogy az ilyen tapasztalatok erősítik a motivációt és a kötődést. Ha a gyerekeknek lehetőséget adunk arra, hogy szemlélődjenek, akkor megteremtjük számukra azokat a helyzeteket, amikor észreveszik a maguk körül lévő világot, megfigyelik azt, és ezeknek a tapasztalatoknak köszönhetően nagyobb affinitást éreznek a természet iránt. Példaául aziránt, hogy védjék, vigyázzanak rá.”

“Általában, amikor a gyermekek szabadidős tevékenységére gondolunk, összekötjük társasági tevékenységekkel. Sportolás, táborozás és cserkészet” – mondta Stevenson. De a csendesebb, magányosabb programok, amikor a gyerek egyedül van és csak figyel, nagyon sokat jelentenek a későbbiekben. Ez nem azt jelenti, hogy a gyerekeket felügyelet nélkül kell hagyni. De a felnőtteknek sokszor elég csak a háttérben maradniuk.

A kutatók szerint a természethez kötődő gyermekek máe kisebb koruktól több időt töltenek a szabadban, mint kortársaik. Ez egyértelműen előnyöket jelent a mentális és fizikai egészségükre nézve. A figyelmük is erősebb és felnőtt kapcsolataikat is segíti később. A környezetvédelem iránt is fogékonyabbak lesznek.

 

Fotó: Annie Spratt / Unsplash

________________________________________________________________________

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük