Ilyen az igazi permakultúrás állattartás és növénytermesztés

Azt szeretem leginkább a permakultúrában, hogy megtanított rendszerszinten gondolkodni. A mai világban a tudomány, az ismeretek területei olyan szinten szétaprózódnak, hogy nem látjuk a fától az erdőt. A permakultúra ezzel szemben a gazdálkodás, ökologikus életvitel szempontjából fontosabb területek lényegi elemeit gyúrja egybe egy komplex, holisztikus egésszé – jelzi Takácsné Kovács Anikó a  permakultúrás állattartás és a mögötte húzódó gondolkodás kapcsán.  

 

szöveg: Takácsné Kovács Anikó

szerkesztette: ökoroom.hu

Ugyan a régi, sok évtizeden át jellemző háztáji állattartás kihalóban van az országunkban, de néhány család kitart. Közülük is egyre kevesebben termelik meg maguk a takarmányt. Az még a jobbik eset, ha megvásárolják a takarmánynövényeket, a rosszabbik eset, amikor táppal etetik a haszonállataikat. A hagyományos háztáji állattartás és a permakultúrás szemléletű állattartás között azért mégiscsak adódik néhány apró különbség – emeli ki Takácsné Kovács Anikó a Magyar Permakultúra Egyesület (MAPER) oldalán.

A permakultúrás állattartásra fókuszálok onnan kiindulva, hogy egy permakultúrás gondolkodású ember arra törekszik, hogy egy természetes, önfenntartó rendszert építsen ki maga körül, mert fejlett ökológiai szemlélettel rendelkezik. (Például soha nem fog a disznainak beton aljzatú ólat építeni, a teheneket nem istállóban kikötve tartja, mint a régiek.) A birkatartásnál talán kevésbé szembeötlőek a különbségek, de vannak.

  • A permakultúrában törekszünk a hozamok halmozására:
    A legelő nem egyszerűen csak legelő, hanem fás legelő, ami a füvön kívül biztosít takarmányfát legelési célra, különböző gyümölcsöket az embereknek és a legelő állatoknak (tyúk, kacsa), gyógynövényeket (eső után tisztán gyűjtve akácvirágot, mentát, cickafarkot, csalánt), a fák lelógó ágai tűzifát, faaprítéknak anyagot mulcsozáshoz (etc.) Ezek közül, ha csak a csalánt kiemelem, hogy mi mindenre használhatjuk: komposzthoz, kaszálva szénának, folyékony trágyának, teának, főzeléknek (etc.) megérthetjük, hogy milyen sokrétegű a rendszerünk, amit érdemes a hasznunkra fordítani, anélkül, hogy a rendszert túlhasználnánk, lezsarolnánk.
  • Igyekszünk a rendszer kínálta ökológiai fülkéket felismerni és kihasználni. Például: két magas fa árnyékos oldalára ültethetünk közéjük egy árnyékkedvelő vagy árnyéktűrő cserjét, így például egy mogyoróbokrot vagy egy bogyós gyümölcsöt, amit kevéssé szeretnek a legeltetett állataink. Ezzel az új növényi szinttel növelhetjük a területünk hozamát.
  •  Minden elemnek több funkciója legyen a rendszerben. Például: egy fa biztosít árnyékot, takarmányt, gyümölcsöt, komposztálható biomasszát. Vagy az összegyűjtött esővízzel itathatjuk az állatokat, locsolhatjuk a legelő fiatal csemetéit. Vagy a keletkező szerves trágyát részben komposztáljuk, részben a veteményes, gyümölcsös és kapásnövények tápanyag-utánpótlására használhatjuk.
    Balra egy ringlószilva csemete – 3 karóval és szögesdróttal védve a birkáktól. A háttérben a veszélyessé vált, visszavágott nyárfa bokorszerűen hajt – kiváló árnyékadó és takarmányfa Fotók: Takácsné Kovács Anikó

     

  • Gondoskodjunk arról, hogy ugyanazt a szerepet, több elem lássa el. Például: itató- és locsolóvíznek ne csak a vezetékes víz álljon rendelkezésünkre, legyen gyűjtött csapadékvizünk és kútvizünk.
  • Igyekszünk az alapvető permakultúrás szempontokat (earth care, people care, fair share) észben tartani és minél többet megvalósítani az állattartás során.

Vannak még megvalósításra váró terveim, apró projektek: a csapadékvíz-gyűjtés kiterjesztése, tökéletesítése, csirketraktor-építés, a növényi szintek kiegészítése etc. Ahhoz, hogy a lehető legkisebb inputtal a Föld, a természet és az ember számára is a lehető legjobbat hozzuk ki a mini rendszerünkből, ami a nagy rendszer része, meg kell tanulnunk rendszerszinten gondolkodni és kellő rugalmassággal cselekedni. És ne feledjük, ilyen és hasonló apró permás trükkökhöz nem kell feltétlenül sok pénz, sokkal inkább megfelelő szemléletmód.

A tyúkok nélkülözhetetlen részei a vegyszermentes permakultúrának. A talaj felső rétegét megtisztítják a kártevőktől, így segítenek be a természetes növényvédelembe

Persze kérdés, hogy milyen kiadással és hozammal jár a permakultúrás állattartás. Épp a napokban, egy ellési időszak végén tartottam magamnak számvetést az elmúlt egy évről.

Átlagos állatlétszámnak 6 anyabirkával és 3 jerkével számoltam, körülbelül 1 ha területen legelnek minden arra alkalmas időjárás esetén és mélyalmos tartásról beszélünk. Eső, nagy harmat, fagy, hó, viharos szél esetén nem legelhetnek, fokozottan kell almozni, szénával etetni. Vemhességi időszakban és korlátozott legeltetési lehetőség esetén saját eredetű abrak-kiegészítést kapnak, aminek a költségével nem számoltam. Az általam számolt saját időráfordításhoz képest többlet idővel természetesen a saját abraktakarmány is megtermelhető gépi munka nélkül.

A szénaszükségletük további 1 ha kaszálón terem meg, amit többnyire géppel kaszáltatunk, rendsodróztatunk és báláztatunk. Ezek költségével mindenképpen számolni kell. A szalmabálák beszerzése szintén költséggel jár. Ilyen csekély állatlétszámnál nem rendelkezhet a gazda saját gépekkel, nem térülne meg soha, ha nem dolgozna bérmunkában.

Feltételezve, hogy az állattartás alapvető feltételei (juhhodály, bekerített vagy villanypásztoros legelő, etetési-, itatási lehetőségek) biztosítottak, kevés egyéb kiadás marad: például szelénes só, évente egyszeri féregtelenítés állatorvos által, instruktori leltározás, az állatok jelölésével kapcsolatos kiadások, nyírás költsége. Mivel az állatokat nem a lakhelyünkön tartjuk, így számoltam egy személyautó átlagosan napi 3 km-es futási költségével és amortizációjával, de nem számoltam másik napi 3 km kerékpáros megközelítés ráfordításával.

Számolnunk kell valamilyen formában rövidebb nyaralás vagy távollét esetén egy-egy etetés idejére a helyettesítő munkaerő javadalmazásával vagy kölcsönös segítség esetén plusz munkaórákkal.
Nem számolom költségnek az állattartásra ráfordított saját időt, a napi átlagosan 2 órát.
Bevételként számolhatunk az eladott kevéske gyapjú árával, a házi vágással nyert csontos hús (bárányból, kényszervágott anyából) értékével, valamint a vágási hulladékból kinyert kutya-, macskakaja értékével.

Pontos összegeket nem mondanék, mert azok az állatok létszámának növelésével, hasonló félextenzív körülmények között is jelentősen változhatnak, valamint attól függően, hogy a tartási feltételek kedvezőbbek, vagy rosszabbak. Természetesen nagyobb léptékben nyereségesebb lehetne a tevékenység, de annak feltételei nem adottak nálunk és nem is célunk. A családi birka- és bárányhús szükségletünket a fenti állatlétszámmal elő tudjuk állítani.

Eső, nagy harmat, fagy, hó, viharos szél esetén nem legelhetnek, fokozottan kell almozni, szénával etetni az állatokat

A fenti feltételek mellett, mindent egybevetve azt mondhatom, hogy a ráfordítások egyenlőek nálunk a hozammal. Az átlagos állatlétszámot úgy számolom, hogy 1 anyabirka ugyan egynél több bárányt ellik évente, ám most például egy anya nem ellett, egy koraszülöttet ellett, ami életképtelen volt;  a bárányok közül is egy-egy elhullik különböző okokból. Tehát  ahány anya, annyi bárány éri meg a féléves kort, amikor érdemes levágni. Hat anya és hat féléves bárány- kilenc darab állattal számolok.

Egy bárányból 8-10 kg csontos hús lesz. Évente egy anya is kényszervágásra kerül. A csontos hús árát átlagosan 2.000,-Ft/kg áron számolom, ha el akarnánk adni, ennyit sem kapnánk érte, de a kereskedelemben már csillagászati ára van. A birka/bárány vágási csontos hús kihozatali aránya kb. 50 % csak. Az elmúlt 1 évben 63kg csontos húst saját fogyasztásra, ill. fair share-ben a segítőknek és a nagy családnak és 40 kg kutyakaját termeltünk, ami napi 17 dkg csontos húsnak és 11 dkg kutyakajának felel meg.
A vegyes korcsoportú juh 0,15 állategységnek (ÁE) számít.

A legelőn tartott juh tartásához 0,25 ha (hektár) legelőt/kaszálót javasolnak (régebben szakirodalomban olvastam). Ez az én esetemben 9 db x 0,25 ha /db = 2,25 ha nagyjából megvan. De külön terület kell a kevés abrak megtermeléséhez és a szalmához. Véleményem szerint 2,5-3 hektáron biztonságosan tartható 9 db birka. A birkatartásunkra mondhatjuk, hogy húsönellátás, főleg, ha hozzászámoljuk a saját tartású kakasokat, libákat, kacsákat. Ennek ellenére én is vásárolok sertés- és baromfihúst időnként, marhahúst nagyon ritkán.

Azt szeretem leginkább a permakultúrában, hogy megtanított rendszerszinten gondolkodni. A mai világban a tudomány, az ismeretek területei olyan szinten szétaprózódnak, hogy nem látjuk a fától az erdőt. A permakultúra ezzel szemben a gazdálkodás, ökologikus életvitel szempontjából fontosabb területek (éghajlat, domborzat, vízgazdálkodás, növénytermesztés, állattenyésztés, élőhelytervezés, társadalmi kapcsolatok) lényegi elemeit gyúrja egybe egy komplex, holisztikus egésszé.

Unpslash: Annie Spratt / Unsplash

 

About The Author

Vélemény, hozzászólás?