Ma már extrémnek számít egy klasszikus kiskert

Ha nagyanyáink kertjét már nem is minden esetben, de a hetven-nyolcvan évvel ezelőtti klasszikus kerteket még jogosan nevezhetnénk biokertnek. De mi alapján mondható ma egy gazdálkodás bionak vagy ökológiainak? Mindez már a palántázás előtt eldől.

A vegyszermentes kertek kora valamikor a 20. század derekán lejárt. Ma már ritkaság, ha valaki nem használ különféle permeteket, növényvédőket a termesztés során. Az ökológiai gazdálkodás ettől lényegesen eltér, ugyanis már a vetőmag sem kezelhető semmivel a betakarítástól kezdve. Ennek a jelentősége persze csak úgy érthető meg, ha tudjuk, hogy az átlagos vetőmagok a legtöbb esetben csávázottak, azaz bevonják őket olyan növényvédő szerekkel, amelyek a hajtáscsúcsban 2 hónapig garantáltan megmaradnak. Engedélyezett szerekről van szó, de ha tudjuk, hogy például a világon a legszélesebb körben használt neonikotinoidok okozzák a méhek tömeges pusztulását, akkor feltételezhetjük, hogy az ember számára sem éppen vitaminok. A neonikotinoid tartalmú rovarirtók teles körű tilalmát végül 2018-ban megszavazta az EU, de bőven maradt még veszélyes szer a palettán.

A hazánkban kapható bio minősítésű vetőmagok elsősorban Nyugat-Európából származnak és rendkívül drágák. A saját visszafogásból vagy génbankból származó és a hobbikertészektől kapott vetőmagok (pl: magbörzéken) nagy kincsek, de a használatukhoz szaktudás szükséges.

Az alkalmazott fajtáknál előnyt élveznek a tájfajták és a régi magyar fajták. A biokertbe célszerű elsődlegesen hazai, ellenálló növényeket telepíteni, de el kell mondani, hogy az éghajlatváltozással egyre nagyobb létjogosultságot kapnak a mediterrán, sőt szubtrópusi fajok. Lassan édesburgonya nagyhatalom leszünk és ma már a füge, meg a kiwi is ott van sok kertben. A fajták kiválasztásánál nagyon fontos, hogy ne a legnagyobb termőképességű, intenzív fajtákat válasszuk, mert azoknak nehéz kielégíteni az igényeit, az „éhező” növények pedig hamarabb megbetegszenek és megtámadják őket a kártevők.

Ma már a nemesítés külön ága a rezisztens fajták létrehozása, amelyeket nem fertőznek meg bizonyos betegségek, ezek abszolút kedvencei a biogazdaságoknak. A tájfajtáknak és régi fajtáknak az ellenálló képessége igazán kiemelkedő, azaz a betegségek és kártevők ugyan megtámadják, de saját immunrendszerükkel jól védik magukat és kiheverik a károsodást.

Csak biopalántát tegyünk egy biokertbe, mert egy műtrágyával „felfújt” és mérgekkel védett palánta sokkot kap, amikor kikerül a való világba, arról nem is beszélve, hogy mennyi káros anyagot tartalmaz majd a termése.

A mai kertgazdálkodás kémiai/vegyi anyagokkal történő növényvédelmével szemben az öko kertgazdálkodás kizárólag biológiai növényvédelemmel él. Ez több részre is osztható. Az első az élőlények hatékony használata, így a rovar- és gombaölő gombákat, rovarölő baktériumokat, vírusokat, hasznos rovarölő fonalférgeket és bizonyos hasznos rovarokat (például ragadozó atkák és mini fürkészdarazsak) alkalmaznak. Ezen kívül növényi kivonatokat is, így gyógynövények kivonatait, különféle illóolajokat (például tetvek ellen), algás készítményeket. Ugyancsak alkalmaznak speciális eszközöket, így rovarcsapdákat, riasztókat, feromon kapszulákat.
Fontosak a kertünkben az odavonzható hasznos élő szervezetek is. Minden biokertész tesz ki rovarszállót, madárodút, telepít madársövényt és alakít ki rovarmágnes virágfelületeket is. A megelőzés és védelem így még sokkal inkább biztosított.