Forradalmi módszer az üvegházhatást okozó metán csökkentésére

A metán-kibocsátással járó emberi tevékenységek közé soroljuk a haszonállatok, főként szarvasmarhák tenyésztését. Egy nemzetközi kutatócsoport most kimutatta, hogy vannak olyan szarvasmarhák, amelyek bendőjében kisebb valószínűséggel jelennek meg metánt nagy mennyiségben termelő baktériumok. Ha elsősorban ezeket az állatokat tenyésztjük, akkor csökkenthető a haszonállat okozta üvegházhatás.

Globálisan a földön ma mintegy 1,4 milliárd szarvasmarha, 1 milliárd kecske és körülbelül ugyanennyi birka él. Ezek a növényevő állatok emésztésük során metángázt bocsátanak ki, ami üvegházhatású. Az, hogy egy kérődző állat mennyi metángázt bocsát ki, alapvetően a súlyától és étrendjétől függ – legalábbis idáig ezt gondolták a kutatók.

A metán azért képződik, mert ezek a kérődző az állatok biopolimereket, főleg cellulózt tartalmazó növényeket fogyasztanak, ám ezek az állatok nem képesek a cellulózból egyszerű cukrokat előállítani. Emésztőrendszerükben szimbionta baktériumok élnek, ezek bontják le az állatok számára emészthetetlen polimerket. A lebontáskor, a gyomorban zajló erjedés során fejlődik metán, amit az állatok felböfögnek. Ugyancsak metánforrás az állatok trágyája is, a trágyában a szerves anyagot anaerob baktériumok bontják le, ennek során keletkezik metán. Kutatók már korábban megállapították, hogy minél nagyobb a táplálék energiatartalma, annál több metán termelődik a haszonállatok emésztő folyamataiból és a trágyából.

Most egy nemzetközi kutatócsoport új eredményekre jutott: a szarvasmarha genetikájától függ, hogy a kérődző állat bendőjében milyen a mikroorganizmusok összetétele. A Science Advances című folyóiratban megjelent tanulmány szerint ki lehet választani olyan tenyésztésre alkalmas marhákat, amelyek bendőjében kisebb valószínűséggel vannak metánt nagy mennyiségben termelő baktériumok.

Felmérések szerint az üvegházhatású metánkibocsátás mintegy 37 százaléka származik a kérődző állatokból. Számszerűsítve egyetlen tehén 70-120 kilogramm metánt bocsát ki évente. A John Williams, az Adelaide-i Egyetem Állatorvostudományi karának professzora vezette kutatócsoport ezer tehén bendőváladék mintáinak mikrobiomját elemezte, egyúttal mérte takarmányfogyasztásukat, metánkibocsátásukat, hogy mennyi tejet adnak és más biokémiai jellemzőiket is mérték.

Csak tejelő teheneket vontak be a kutatásba, de azt is megállapították, hogy a bendőben lévő mikrobák típusának öröklődése a hízómarha esetében is hasonló. “Az étrend megváltoztatásával csökkenthető a metánkibocsátás. A genetika megváltoztatása azonban jóval jelentősebb, ily módon olyan teheneket tenyészthetünk, amelyek állandóan kevesebb metánt bocsátanak ki” – mondta Williams.

Ám kiemelte, hogy az alacsony metánkibocsátású tehén tenyésztésekor figyelembe kell venni a tej minőségének változását és betegségeknek való ellenállást is.
Összefüggés van ugyanis a tehén mikrobiomja és tejtermelő képességének hatékonysága között.

Fotó: Unsplash