Magyarországon 350 millió négyzetméter azbesztpalát gyártottak a huszadik század során. Folyamatosan zajlik a palamentesítés, de még mindig sok száz ezer négyzetméternyi felület lehet érintett. Időszerű lenne egy átfogó felmérés az azbeszttartalmú anyagokkal érintett épületekről.
Sokáig azt gondoltuk, hogy addig nem jelent komoly veszélyt az egészségre az azbesztpala, amíg a tetőn van, az azbesztrostok ugyanis kötött állapotban találhatók meg az anyagban. Még 2012-ben is, amikor átfogó tanulmányok jelentek meg a pala rákkeltő hatásáról, úgy gondolták a szakemberek, hogy mivel a pala csak sérülés – törés, repedés – esetén veszélyes, a baj megelőzése érdekében érdemes lenne időben, a még sérülésmentes tetőket „átfedni”. Pont ekkortájt jelent meg a német Toxcenter.org honlapján egy átfogó tanulmány, ami módosított ezen az állásponton.
A tanulmányt megelőző kutatás abból indult ki, hogy a második világháború utáni időszakban Németországban 220 millió négyzetméternyi azbesztpalát gyártottak. Ezeket a felületeket kezdték el vizsgálni, és arra jutottak, hogy az időjárási viszonyok (eső, nap, szél, hó) és a felületi kopás egyenes arányosságot mutatnak – jelzi a laboratorium.hu.
A német felmérés eredménye szerint a környezetbe jutó azbesztrostok mennyisége évente 3 gramm négyzetméterenként. A szakértők kimutatták, hogy az azbesztszálaknak 20 százaléka kerül a levegőbe, a nagy részét a csapadékvíz lemossa (több európai kutatás arról számol be, hogy az azbeszt mennyisége a mérési pontokon általában meghaladja a környezetvédelmi határértékeket). A felmérések alapján Németországban jelenleg közel 1000 négyzetkilométernyi erodálódott azbesztpala található a tetőkön, ez alapján feltételezhetően 1000 és 3000 tonna közti azbesztrost-mennyiség jut a környezetbe évente, amelyből legalább 200 tonnányi mennyiség a levegőbe kerül.
Kijelenthető tehát, hogy a felületi kopás miatt megnő a környezeti levegő azbesztrost-szennyezettsége, és a tetőben lévő azbeszt nemcsak a szakszerűtlen bontáskor, hanem a meg nem bolygatott állapotában is veszélyt jelenthet.
Helyzetjelentés Magyarországon
Maga az egészségkárosító hatás a 90-es évek óta ismert. Azt megelőzően viszont (a 80-as évek közepéig) a szocialista országokban az egyik legelterjedtebb tetőfedési anyag, a „Kádár-kockák” kedvelt héjazata volt az akár 20-32 százalék azbesztet is tartalmazó tetőpala. A hő- és tűzálló, szigetelő hatású anyag akkor a legveszélyesebb, amikor a kötése elöregszik, és porladni kezd. Az azbeszt mikroszkopikus méretű, elemi szálakból áll – ha nincs rajta védőburkolat, a veszélyes anyag közvetlenül a levegőbe (belélegezve pedig a légutakba) kerül. Az apróbb szálak egész mélyre jutnak a tüdőben, ahol fennakadhatnak, betokozódnak, és – többéves lappangási időt követően – kóros elváltozások, tüdődaganatok kialakulását idézheti elő.
Azbesztet tartalmazó terméket Magyarországon 2001 óta tilos forgalomba hozni vagy az építőiparban felhasználni. Egy ugyanabban az évben elfogadott rendelet szerint az azbesztet tartalmazó építőanyag veszélyes hulladéknak minősül, az ilyen hulladékok kezelését, azaz gyűjtését, szállítását, ártalmatlanítását csak az arra engedéllyel rendelkező vállalkozó végezheti. Speciális előírások vonatkoznak az azbesztet, illetve azbeszttartalmú anyagot eltávolító dolgozók védelmére is.
Lengyelországban már végeztek átfogó felmérést az azbeszttartalmú anyagokkal érintett épületekről, mindez igencsak időszerű lenne Magyarországon is.
A legnagyobb azbesztpalagyár Nyergesújfaluban 1903 óta működött, ahol több mint 350 millió négyzetméternyi hullám- és síkpala készült. E mellé nagy mennyiségű szovjet import pala is érkezett. A laboratorium.hu kiszámolta, hogy átlagosan 150 négyzetméteres tetőfelületű házakra levetítve az azbesztpala borítású épületek száma a huszadik században bőven meghaladhatta a kétmilliót. Az is bizonyos, hogy azóta már számos épületet lebontottak, másokon pedig tetőcserét hajtottak végre.
Az épületek szigetelésére használt szórt azbeszt 80 százalékban tartalmazza a rákkeltő anyagot. A Magyarországon többek között a dunántúli panellakásokban, ipari létesítményekben, sportcsarnokokban, irodaházakban a mai napig meglévő szigetelés ezért folyamatos veszélyt jelent, különösen akkor, hogyha falat fúrnak, átépítési vagy bontási munkálatokat végeznek az adott épületen.
Szakszerűtlen bontás – egészségre káros hatás
Az azbesztpala az elöregedésen túl akkor jelenti a legnagyobb veszélyt, amikor szakszerűtlenül kezdik bontani, igaz, a hullám- és a síkpala esetében eltérő a környezetszennyezési kockázat és az egészségkárosodás esélye, mértéke.
Tavaly egy gazdagréti azbesztes épület átalakítása nagy sajtóvisszhangot kapott a közelben lévő óvoda és iskola miatt. A szülők tiltakoztak, mert féltették az udvarokon játszó gyermekeiket a környezetbe kerülő azbeszt miatt.
Akkor szakértők is megszólaltak az ügyben, akik elmondták, hogy nem olyan veszélyes a helyzet: mivel az azbesztpalában kötött azbeszt van, és szerintük csak 5-8 százalék az azbeszttartalma, ami ráadásul nem tisztán, hanem a cementtel együtt kerül a levegőbe.
Akkor a bontásról is szó esett: a hullámpalát általában raklapnyi alapterületű elemenként annak megsérülése nélkül le lehet szerelni a tetőről, majd egymásra rakni és elszállítani. A síkpalalapoknál azonban bonyolultabb a helyzet, ugyanis ezeket általában szegecseléssel, szögeléssel rögzítik a tetőn, az eltávolításukkor pedig a szögek mellett a palalapok elrepednek, eltörnek. Ilyenkor az azbesztrostok kikerülhetnek a levegőbe, ami már komoly veszélyt jelent a munkát végző munkások és a lakóközösség tagjainak egészségére egyaránt.
Amint az azbeszt lekerült a tetőről, jogilag azonnal veszélyes hulladéknak minősül. Az azbesztpala-bontást éppen ezért kötelező bejelenteni a hatóságnál, annak szakszerű elszállításához és tárolásához pedig erre szakosodott cég segítségét kell igénybe venni.
Itt is vannak problémák: sok cég a munka első fázisában nagy nyomású vízsugárral tisztítja meg a felületet a rárakódott szennyeződéstől, illetve mohától. Ez azonban még súlyosabb környezetszennyezést okoz, mint a szakszerűtlen bontás, azzal nem számolnak ugyanis, hogy a mechanikus tisztítás révén nagy számú azbesztrost kerül a környezetbe, ráadásul a fröcskölés akár száz méteres körzetben is szétteríti az apró rostokat a levegőben.
Bár a felmérés a mai napig hiányzik, tény, hogy Magyarországon több százezer lakóépület lehet érintett a hullám- és síkpala, valamint a szórt azbeszt okozta azbesztveszély által. Éppen ezért rendkívül fontos a lakó- és gyárépületek folyamatos felmérése, mentesítése, az azbeszt laboratóriumi vizsgálata, valamint a levegőtisztasági mérések.
