A közeljövőben több faj, például trópusi, szubtrópusi fajok megjelenése várható a hazai felszíni vizekben. Az idegen fajok megtelepedését az is segíti, hogy élőhelyeinket “túlhasználjuk”, felszíni vizeink túlnyomó többsége meg van “bolygatva”- mondta Lukács Balázs András, az MTA Ökológiai Kutatóközpont Duna-kutató Intézet (DKI) Tisza-kutatócsoportjának tudományos főmunkatársa.
A biológiai invázió során új fajok jelennek meg más országból vagy földrészről, amelyek később dominánssá válhatnak és felboríthatják a környezet egyensúlyát – hangzott el az M1 aktuális csatorna műsorában hétfőn.
Az inváziós fajok túlnyomó többsége az emberi tevékenység hatására jelenik meg hazánkban – mondta el Lukács Balázs András a folyamatot magyarázva. A kutató a legfőbb terjesztők között említette a globális kereskedelmet és a turizmust. A fajok kisebb százaléka pedig természetes vektorokon, főként a madarak bélcsatornájában túlélve érkezik hazánkba – tette hozzá.
A kutató hangsúlyozta: a biológiai invázió szorosan összefügg a klímaváltozással is. A globális felmelegedéssel szubtrópusi, trópusi fajok jelennek meg az országban. Mint mondta, az idegen fajok megtelepedését az is segíti, hogy élőhelyeinket “túlhasználjuk”, felszíni vizeink túlnyomó többsége meg van “bolygatva”.
Egy inváziós faj megjelenése következtében csökkenhet például a terméshozam. Ugyanakkor, mint mondta, pozitív hatása is lehet a jövevényfajok megjelenésének. A kutató példaként említette, hogy a Balatonban élő inváziós kagylófajok jelentős szerepet töltenek be a víz szűrésében.
“Tudományos berkekben az a nézet, hogy a biológiai inváziót megállítani nem lehet, jelentősen lassítani viszont igen” – idézte az MTI a biológust, aki hozzátette, hogy a tudományos közösség feladata ebben, hogy időben kiszűrje azokat a fajokat, amelyek leginkább károsak lehetnek.
Az invazív fajok példájaként említhető hasadtlábú rákok (Mysida), a vízi ászkarákok (Asellota) és a felemáslábú rákok (Amphipoda) jövevényfajai a ponto-kaszpikus régióból kiinduló inváziós folyosók középső és déli ágán keresztül vízi úton jutottak el a Duna vízgyűjtőjébe. De említhető a kínai tavikagyló is, amelynek első példányát a Gyulai Vár előtti kis tóban mutatták ki (Petró, 1984*), eredetileg Kelet-Ázsia folyóiban és állóvizeiben .
