Elhagyott olajfúrótornyok segítségével tisztítaná meg az óceánt az építész

Honglin Li építészmérnök elhagyott óceáni olajfúró-tornyokba építene hulladéktisztító berendezéseket. Az úszó üzemek a vízből begyűjtött hulladékból állítanának elő energiát saját működtetésükhöz. A tervező a nagy csendes-óceáni szemétszigetet orvosolná így először. 

 

A ’Szűrő Felhőkarcoló’ elnevezésű, már-már sci-fibe illő javaslat szerint a vezető nélküli hulladéktisztító-tornyokat elhagyott olajfúró berendezésekben alakítanák ki az óceán olyan részein, ahol nagy mennyiségű műanyag hulladék halmozódik fel. A futurisztikus terveiről ismert amerikai építészmérnök, Honglin Li azt javasolja, hogy a tornyokat helyezzék az úgynevezett ‘Nagy-csendes-óceáni szemétkosárba’, ahol több milliárd műanyag halmozódik fel a körkörös áramlási rendszerben.

“Eredetileg a Csendes-óceán északi részére terveztem a szűrőt, ahol a tenger legnagyobb és legvastagabb szemétfolyama található” – mondta a Dezeennek. “De nemcsak itt, hanem világszerte alkalmazható a környezeti- és energiaproblémák megoldására.” A Nagy csendes-óceáni szemétszigeten becslések szerint 1,8 trillió darab műanyag van jelenleg, ezek egy része a vízfelszínen lebeg, illetve a víz alatt terül el.

A szemétsziget azért alakult ki, mert a Csendes-óceán északi medencéjében egy körkörös áramlási rendszer található, ami a közvetlenül a tengerbe szórt, illetve a folyóvizek által az óceánba hordott hulladék nagy részét összetereli. A szemétsziget két, egymással lazán összekapcsolódó nagyobb foltból áll. Létezését először 1988-ban fedezték fel kutatók. Méretét 2009-ben 700 000 és 15 millió négyzetkilométer közé tették. Feltételezések szerint a világ más óceánjain hasonló szemétszigetek találhatóak.

 

“Kutatást végeztem a meglévő anyagvisszanyerő létesítményekről (MRF) és a vízkezelő üzemekről (WTP). Kombináltam őket egy moduláris, előre gyártott megastruktúrában” – mondta Li, aki egyébként a projektet az idei eVolo építészeti versenyre készítette, mely megmérettetés a vertikális építészeti megoldásokra fókuszál.

Az építész a torony kialakításáról és működéséről a sajtónak keveset árult el, annyit tudunk, hogy a berendezés a szennyezett tengervizet beszivattyúzza, megszűri, a műanyag és egyéb szennyezőket  átválogatja. A hulladék egy része, például a bioműanyagok a fedélzeti komposztálóba kerülnek. A nem lebomló anyagokat hajók szállítanák el a helyszínről, számukra dokkolókat alakított ki a tervező. A hulladékot a rendszer saját hulladék-energiát előállító üzemében használná fel, így a  Szűrő Felhőkarcoló által termelt energia önmagát működtetné. “A szemét elektromos áram vagy bioüzemanyag formájában kerülne vissza a rendszerbe, a berendezés jellegétől függ majd” – mondta Li Dezeennek.

Li javaslata az egyik legfrissebb és legfuturisztikusabb kortárs ötlet az óceánszennyezés kezelésére. Az óceánok tisztításának hasonló módja, vagyis az arra tett kísérlet nem új keletű: a holland vezetésű Ocean Cleanup több millió dollárt fordított hatalmas berendezésekre, amelyek önállóan úsznak az észak-csendes-óceáni térség környékén, és műanyagot szednek össze. A projekt azonban technikai nehézségekkel küzd.

Mindeközben vannak cégek, amelyek a tengeri műanyagból trendet és nem kevés pénzt kovácsoltak: a Parley szerint például a tengeri műanyaghulladék kelendővé vált, ők az óceánból származó műanyag hulladékot újrahasznosítják és eladják, sikerrel. A Parley Ocean Plastic ma luxuskategóriás termékek alapanyaga. (Például az Adidas tavaly piacra került szériája is 85%-ban Parley Ocean Plastic™-ból készült.) A Parley alapítója, Cyrill Gutsch nemrégiben azt mondta a Dezeennek, hogy az óceánok műanyagmentesítése lehetetlen. Ehelyett – szerinte –  a bioműanyag nem szennyező alternatíváit kell tovább fejleszteni.