A Dél-afrikai Köztársaságban idén az egy főre eső vízhasználatot napi 80 literre szorították vissza, ami drasztikus korlátozás volt, mivel az átlagos felhasználás az ország félszáraz éghajlata ellenére 237 liter személyenként. Ilyen és még nyomatékosabb gyakorlati megoldásokra van szükség a jövőben a vízválság kezelése érdekében – hangzott el a tegnap kezdődött háromnapos Budapesti Víz Világtalálkozón, melyre 118 országból érkeztek résztvevők.
Napjainkban a világ népességének 90 százaléka szenved olyan természeti katasztrófáktól, amelyeket a „túl sok víz”, a jelentős árvizek idéznek elő. Miközben a világ lakosságának mintegy 40 százaléka a víz hiányával küzd, 80 százalékának a víz pazarlása és a kezeletlen szennyvíz okoz komoly problémákat – mondta António Guterres, az ENSZ főtitkára a tegnap kezdődött Budapesti Víz Világtalálkozón videoüzenetében. Kiemelte, hogy a vízhez jutás emberi jog, és a vízhiány kezelésére a megoldások egy része már rendelkezésre áll, a természetvédelmi stratégiáktól a sótalanító technológiákig.
A háromnapos konferencián Gilbert F. Houngbo, az ENSZ Nemzetközi Mezőgazdasági Fejlesztési Alapjának elnöke azt mondta, hogy „vészhelyzet előtt állunk”, és egy érdekes hasonlattal jellemezte a problémát: ha „az éghajlatváltozás egy cápa lenne, a cápa foga a vízválság lenne”. Számszerűsítve az egészséges, tiszta víz problémája mára 4 milliárd embernek jelent gondot, 2030-ra már mintegy 600 millió ember egészsége, élete kerülhet veszélybe a szükséges, tiszta víz hiánya miatt
R Ahmat Awad Sakine, az Afrikai Unió Európai Unió melletti állandó képviseletének vezetője az egyik tegnapi panelbeszélgetésén elmondta, Afrika vízkészletének több mint 50 százaléka Közép-Afrikában található, illetve Észak-Afrikában vannak még készletek, de ezeken kívül a kontinensen igen korlátozott az emberek vízhez való hozzáférése, és alapvető fontosságú feladat lenne ennek a problémának a megoldása. Afrikában gyakran 200-300 méter mélyre kell lefúrni a tiszta vízért, illetve helyenként 1600 kilométert is meg kell tenni, hogy az ember eljusson egy kúthoz.
Ahmat Awad Sakine hangsúlyozta, hogy a közös elvi stratégiákon túl konkrét cselekedetekre lenne szükség. Az éghajlatváltozásnak fokozottan kitett Csád Köztársaságban például az édesvizek területe egyre szűkül, ezért megoldás lehetne az ivóvíz sós vízből történő előállítása. A csádi diplomata felvetette, hogy Mauritánia és Dzsibuti között vezetékeken lehetne sós vizet elvezetni, amelyet aztán édesvízzé lehetne átalakítani. Egy ilyen projekt több milliárd euróba kerülne, de európai nem kormányzati szervezetek már foglalkoznak ennek lehetőségével.
Felszólalt Lindiwe Sisulu, a Dél-afrikai Köztársaság vízügyi minisztere, és felidézte, hogy a terület történetének egyik legsúlyosabb aszályából jött ki 2019-ben. Szokatlanul meleg időjárás volt, az esős idő ellenére nagyon leapadtak a vízforrások. A meglévő vízkészletek hatékony felhasználásával és a vízhasználat korlátozásával, illetve hatékony kommunikációs kampánnyal sikerült túlélni a válságot. Az egy főre eső vízhasználatot naponta 80 literre szorították vissza, ami drasztikus korlátozás volt, mivel az átlagos felhasználás – az ország félszáraz éghajlata ellenére – 237 liter személyenként. A válság leküzdéséhez hozzájárult, hogy az emberek jobban kezdték látni a víz értékét, illetve a hozzáférés költségét is növelték azzal, hogy jelentősen megemelték a víz árát.
Áder János az esemény sajtótájékoztatóján kiemelte, hogy meg kell előzni a vízválságot, ahol ez még lehetséges, és alkalmazkodni kell, ahol már bekövetkezett. A legnagyobb dilemma pedig, amelyet az országoknak meg kell oldaniuk, hogy miként tudnak egyre kevesebb termőföldön egyre több embert ellátni. Gadzsendra Szingh Sekavat indiai vízgazdálkodási miniszter a közös sajtótájékoztatón hozzátette, az aggasztóbb a helyzet miatt mindenkinek össze kell fogni, a kormányoknak, a tudósoknak, az üzleti világnak és a civileknek, hogy megpróbálják leküzdeni ezt a komoly fenyegetést, a vízválságot.
forrás: MTI
Nyitókép: Sebastião Salgado
