Egy észak-amerikai inváziós növényfaj terjed Magyarországon, mely kiszorítja a hazai fajokat. Megtelepedését segíti, hogy a legelő állatok sem fogyasztják. Az agresszív homoki prérifű egyre jelentősebb hazai jelenlétét az MTA-DE Lendület Funkcionális és Restaurációs Ökológiai Kutatócsoport és a Kiskunsági Nemzeti Park Igazgatóság munkatársai vizsgálják.
A homoki prérifű (Sporobolus cryptandrus) jelenléte nem teljesen újkeletű, mert már 2017-ben Magyarország mésztelen és meszes homokterületein is kimutatták az Észak-Amerikában őshonos növényt, melyet a nemzetség más fajai nyomán özönfűnek is neveznek.
A Magyar Tudományos Akadémia és a Debreceni Egyetem kutatói már akkor valószínűsítették, hogy a faj jelentősebb terjedési és megtelepedési kapacitással rendelkezik – közli az mta.hu.
A homoki prérifű erőteljes csomókat képző, sekély gyökérzetű évelő növény, jellegzetessége a levélhüvely peremén található, sűrű és elálló fehéres szőrkoszorú, valamint hogy virágai ritkán bomlanak ki teljesen (erre utal a faj tudományos neve – cryptandrus – is). A fajnak igen apró, alig egy milliméteres, könnyen terjedő magjai vannak, amelyek nagy valószínűséggel tartós magbankot is képeznek.
A homoki prérifű jól tűri a taposást és a szárazságot is, amit az is segít, hogy szénasszimilációja egy igen víztakarékos, úgynevezett C4-es fotoszintézis-út segítségével valósul meg. A nemzetség más fajainál az ún. allelopátia jelenségét is igazolták – azaz a környezetükbe olyan anyagokat juttatnak, melyekkel más fajok megtelepedését és növekedését gátolják.
A homoki prérifüvet 2017 óta számos helyen találták meg a kiskunsági homokterületeken, ahol korábbi parlagokon és elsődleges homoki gyepekben fordul elő, valamint Debrecen belterületén, fajszegény leromlott gyepekben megtelepedve, gyakorlatilag egynemű, más növényfajt alig tartalmazó összefüggő foltokat, néhol többhektáros állományokat képez. A tapasztalatok alapján a fajt a legelő állatok nem vagy alig fogyasztják, ami tovább segíti a terjedését.
Az idei év nyarán az MTA-DE Lendület Funkcionális és Restaurációs Ökológiai Kutatócsoport a Debreceni Egyetem, a Szegedi Tudományegyetem, a Kiskunsági Nemzeti Park Igazgatóság és a Montana Tech University munkatársainak bevonásával a két kontinensre kiterjedő kutatási projektbe kezdett, melynek célja a növény termőhelyi körülményeinek és környezeti igényeinek feltárása. Emellett a növény társulási és terjedési képességeit, szaporodásbiológiáját és magbankképzési sajátságait vizsgálják, és igyekeznek behatárolni azokat az élőhelyeket és élőhelytípusokat, ahol az elkövetkezendő években a spontán megjelenésére számítani lehet. Mivel a faj kifejezetten a száraz és meleg termőhelyekhez alkalmazkodott, további terjedését a klímamodellek által előjelzett szárazodás és hőmérséklet-emelkedés is segíteni fogja.
A kutatók nagyon szívesen veszik a homoki prérifű előfordulására vonatkozó új adatokat, melyek segíthetnek tisztázni terjedése körülményeit, és megalapozhatják a jövőben a visszaszorítására tett kísérleteket.
Nyitókép: A növény virága (A), levélhüvelyének szőrkoszorúja (B) és habitusa (C)Fotó: Aradi Eszter/ MTA
