Az eddigi legteljesebb értékelés jelent meg a földi élet és az emberiség jövője kapcsán

Az eddigi legteljesebb értékelés jelent meg a földi élet és az emberiség jövője kapcsán az egyik legrangosabb tudományos lapban, a Science-ben. Ez a tanulmány lesz a hivatkozási alap éveken át az emberiség jövőjéről szóló hírekben, tárgyalásokon és konferenciákon. A cikk egyik szerzője magyar: az MTA Ökológiai Kutatóközpont tudományos tanácsadója, Molnár Zsolt, a Hagyományos ökológiai tudás kutatócsoport vezetője – jelzi a Kutatóközpont.

 

Régóta ismert, hogy az emberi tevékenység gyakran együtt jár a természet leromlásával, és egyre nyilvánvalóbb, hogy a globalizációval egyre jelentősebbek a kontinenseken átívelő hatások – idézi a Science tanulmányának összefoglalóját az MTA Ökológiai Kutatóközpontja közleményében. Eddig a különböző tudományterületek nagyrészt párhuzamosan gyűjtötték a tudományos tényeket, nem készült átfogó értékelés az ún. távkapcsolatok  globális hatásairól.

A most megjelent tanulmány az ember és természet közötti kapcsolatokat elemzi: a kapcsolat jelenét, változásait és jövőjét. Ez az első Föld-léptékű értékelés, mely a korábbiaknál részletesebb képet ad a természet és ember kölcsönös egymásra utaltságának mértékéről, a már zajló, illetve a küszöbön álló globális válság mértékéről és mélységéről, valamint a különböző ágazatok és régiók összetett kapcsolatairól.

A természet, mint szolgáltató

 

Az 1970-es évek óta az emberiségnek a földi életre gyakorolt hatása meredeken nőtt. A gazdaság célja egyre inkább a természetből származó anyagi javak lehető legnagyobb mértékű kiaknázása, hiszen növekszik az élelem, az energia, a faanyag iránti kereslet, és ezzel lépést kell tartania. Mindeközben a kínálat és kereslet között a globális kereskedelem révén megnövekedett a földrajzi távolság. A természet ilyen példátlan bitorlása az emberiség fennmaradásához is szükséges földi élet ”szövetének szétbomlásához” vezet – jelzik.

A kommentátorok szerint a természet állapotára vonatkozó indikátorok túlnyomó többsége romlást mutat függetlenül attól, hogy azok természet- és társadalomtudósok vagy bennszülött és helyi közösségek megfigyelésein alapulnak. Ilyen a vadon élő fajok száma és populációmérete, a háziasított fajok helyi fajtáinak száma, az ökológiai közösségek különbözősége és sok szárazföldi és vízi ökoszisztéma kiterjedése és integritása.

Ennek következtében csökkent a természet teljesítőképessége a létfontosságú javak szolgáltatása terén, azaz: a természet egyre kevesebbet tud adni nekünk, miközben egyre több mindenre lenne szükségünk. Értjük ezalatt az emberi egészség alapját adó természeti folyamatokat: például a termőföld képződése, víztisztítás, klímaszabályozás. De az emberi életminőséghez szükséges szellemi javakat is, mint a rekreációs lehetőségek, természetből való inspiráció.

A természet csökkenő teljesítőképességének ”költségei” területileg egyenlőtlenül oszlanak meg a Földön, csakúgy, mint a világgazdaság terjeszkedéséből származó előnyök. Ezek, a természetet és a természeti hozzájárulásokat érintő változások a következő évtizedekben várhatóan rosszabbodni fognak – a különböző régiókban egyenlőtlenül -, hacsak nem cselekszünk gyorsan és közösen azért, hogy az elmúlt 50 évben bekövetkezett változások többségéért felelős hajtóerőket gyengítsük, szelídítsük.

Ilyen hajtóerők a szárazföldek és tengerek használatának változása, a vadon élő állat- és növényfajok vadászata, halászata, közvetlen hasznosítása; a klímaváltozás (amelynek a hatásai egyre gyorsuló ütemben érvényesülnek); a környezetszennyezés, valamint a tájidegen özönfajok terjedése.

A jövőt fürkésző forgatókönyvek szerint az erős regionális határok (a politikai és gazdasági szeparálódás) – amely felé a jelenlegi geopolitikai trendek mutatnak – vezetnek globális szinten a legnagyobb természetpusztításhoz, illetve a régiók közötti legnagyobb egyenlőtlenségekhez. A mai liberális pénzpiaccal számoló forgatókönyvek valamivel kisebb károkat jeleznek előre. A fenntartható fejlődés előtérbe helyezése és az integrált cselekvés eredményezné a legkedvezőbb jövőt.

A forgatókönyvek elemzése azt mutatja, hogy még megvalósítható egy olyan világ, amely megfelel az élelemre, energiára, éghajlatra és vízre vonatkozó ENSZ fenntarthatósági céloknak, valamint a rió-i biológiai sokféleség egyezmény célkitűzéseinek. Ugyanakkor arra is figyelmeztetnek az előrejelzések, hogy elszigetelt intézkedésekkel nem fogunk célt érni.

Kilátások

A természet és az emberiség helyzetének, jelenlegi trendjeinek és lehetséges jövőképeinek átfogó értékelése azt mutatja, hogy a természet hanyatlásáért közvetlenül felelős okok ( tájhasználat, klímaváltozás, szennyezés) kezelése bár fontos és szükséges, de semmiképpen sem elégséges ahhoz, hogy megakadályozza a földi élet szövetének további bomlását.

A leromlási folyamat visszafordítása – és egy fenntartható jövő – csak olyan, azonnali ún. ”átalakító változtatásokkal” érhető el, amelyek a problémák gyökereit kezelik, vagyis a közvetlen hatások hátterében álló, egymással összekapcsolódó gazdasági, társadalmi-kulturális, demográfiai, politikai, intézményi és technológiai hajtóerőket is ”kezelésbe veszik”. Ehhez az átalakító változtatáshoz – a globális jólléti célkitűzéseink megvalósíthatóságát is biztosító természet védelme és helyreállítása mellett – olyan újszerű kormányzási módokra is szükség van, amelyek minden szegmensre kiterjednek, valós tényekre támaszkodnak, beváltak, de közben alkalmazkodók is, és túllépnek a rendszerek, különféle jogosultságok és kormányzási eszközök elszigetelt használatán.

Bár a kihívás nagyon nagy, a feladat minden további késlekedéssel csak még nehezebb lesz. Az elemzés kiemelkedően fontos eredménye, hogy rámutatott öt prioritást élvező beavatkozás típusra, mint például:

• a természetpusztítást, például a  túlhalászatot  generáló támogatások felszámolása
• a rezilienciára figyelő döntéshozatal
• a szektorok közötti kooperáció stb.

Rámutat nyolc stratégiailag jelentős ”pozitív Achilles-pontra” is: ilyen például a fogyasztás és szennyezés csökkentése; olyan jólléti víziók elterjesztése, amik nem a növekvő fogyasztásra építenek; a természetért érzett társadalmi felelősség növelése; a környezetpusztítás ”költségeinek” beépítése az árucikkek árába.

Ezek segítségével érhető el a legnagyobb mértékű változtatás a globális társadalmi és gazdasági rendszerek közvetett mozgatórugóiba történő beavatkozás (azaz az emberiség fenntartható jövőjének kialakítása) során.