Eltűnhetnek az erdőkből a lucosok, helyüket bükk- és tölgyfafajok veszik át

Azok a fenyőfajok, amik  a magas páratartalmat kedvelik, az utóbbi években kellemetlen helyzetbe kerültek. Ilyen például a lucfenyő is, ami valószínűleg nem fog teljesen eltűnni, de jóval kisebb arányban lesz jelen hazánk erdeiben. Hogy mi történik pontosa a lucosokkal, erről beszélt Szkolobszki Géza, a Nyírerdő Zrt. igazgatóhelyettese

 

A 800–1000 méteres tengerszint feletti magasságban a hűvös, párás klímát a lucfenyő, je­genyefenyő, valamint a vörösfenyő kedveli, de van néhány fenyőfaj, például a feketefenyő vagy az erdei fenyő, melyek kifejezetten száraz területeken is jól növekednek. Az erdőgazdálkodás ez utóbbi fafajokat gyakran használja sziklás, száraz hegyoldalak megkötésére, vagy homoktalajok erdősítésére – fogalmazott Szokolovszki Géza, a Nyírerdő Zrt. igazgatóhelyettese az ooe.hu-nak.

Mint mondta, azok a fenyőfajok, amik viszont tényleg a magas páratartalmat kedvelik, az utóbbi években kellemetlen helyzetbe kerültek. – Fontos hangsúlyozni, nem alapvetően csapadékhiányról van szó, hanem annak tenyészidőszaki eloszlásáról, illetve az ahhoz társuló hőmérsékletről. A hazai erdőgazdálkodás olyan klímaosztályozást készített, ami a júliusban mért 14 órai levegő-páratartalmon alapul. Ha ez az érték átlagosan meghaladja a 65 százalékot, akkor ott a lucfenyő, jegenyefenyő jól érzi magát – hangsúlyozta a szakember, azzal egészítve ki, hogy ez jellemzően hazánk igen kis területére érvényes, elsősorban középhegységeink északi kitettségű hegyoldalain, párás, hűvös völgyeiben találunk ilyen környezeti feltételeket.

De mi történik, ha a páratartalom hiányzik? A válasz nem olyan könnyű, mert ilyenkor a fa nem egyszerűen „kiszárad”, hanem egy rövidebb-hosszabb folyamat indul be, ami szélsőséges esetben a fa pusztulásához vezethet. – Ha nincs kellő páratartalom, akkor a levelein több víz párolog, mint amennyit a talajból pótolni tud. Az egyed legyengül, és nem marad „energiája”, hogy védekezzen a különböző kártevők, például a szúbogarak ellen, nem tud elegendő gyantát termelni, így azok elkezdik a fa szöveteit fogyasztani, és ez további gyengüléshez vezet. Megjelennek másodlagos, harmadlagos károsítók, és a fa kipusztul – magyarázta Szokolovszki Géza.

Tovább árnyalja a képet, hogy Magyarországon sok helyre ültettek erdészek lucfenyőt. Ez jellemzően a második világháború utáni időszakban történt, amikor az ismét elcsatolt országrészek okozta fenyőhiányt próbálták pótolni.

A fenti folyamatok elleni védekezés az erdészszakmának nagy kihívást okoz, különösen ott, ahol nagyobb a fenyvesek aránya, például Német-, Cseh- és Lengyelországban, hiszen ez határokon átnyúló probléma.

– Valószínűnek tartjuk, hogy sok helyen a kevésbé páratartalom-igényes bükk- és tölgyfafajok veszik át a lucfenyvesek helyét, kiegészülve más őshonos elegyfajokkal, és természetesen némi fenyővel az arra érdemes helyeken. Valószínűleg nem fog teljesen eltűnni a lucfenyő. Jóval kisebb arányban lesz jelen hazánk erdeiben, bár ez az arány eddig is csak néhány százalékot tett ki – mondta az igazgatóhelyettes. Úgy véli, hogy kertekben, parkokban – különösen ott, ahol öntözésre is van lehetőség, s ezáltal a legmelegebb időszakban pótolni lehet a hiányzó páratartalmat és csapadékot – valószínűleg még sokáig gyönyörködhetünk a fenyőfákban.

Ha viszont valaki most szeretne ültetni, érdemes eleve szárazságtűrő fajokat, például a simafenyőt, a szerb lucot és a feketefenyőt választani, melyek jobban elviselik a térségünkben lévő forró nyarakat – hangsúlyozta Szokolovszki Géza.