A vulkáni kráterben kialakult Szent Anna-tóban elszaporodott az ezüstkárász-állomány. Az invazív faj hozzájárult a tó vizének elalgásodásához, ezért a szakemberek szerint sürgősen meg kell tisztítani a tavat. A Jókai Mór által ‘Erdély legköltőibb helyének’ nevezett tóban 2018 óta tilos fürdeni.
A Szent Anna-tó vízminőségének javítását célzó tervekről a Krónika című napilap közölt összeállítást szerdai számában. A kutatók szerint az elmúlt tíz évben aggasztó mértékben romlott a vulkáni kráterben kialakult és ezért a víz cseréjére képtelen tó vízminősége. A tóban robbanásszerűen elszaporodtak az algák, úgynevezett vízvirágzás következett be és megváltozott az algák fajösszetétele is.
A változásokat a kutatók két tényezőnek tulajdonítják. Egyfelől az utóbbi évtizedben – elsősorban a fürdőzés következtében – jelentősen megnövekedett a tó nitrogén- és foszfortartalma. Másfelől pedig – valószínűleg szándékos betelepítés következtében – megjelent, majd túlzott mértékben elszaporodott az ezüstkárász (Carassius auratus gibelio) a tóban. Ahová az invazív halfaj bekerül, ott képes felborítani az ökológiai egyensúlyt. Az ezüstkárász ugyanis kieszi a zooplanktonokat, amelyek az algákkal táplálkoznak.
“Ha a halakat eltávolítjuk vagy csökkentjük a mennyiségüket, akkor van esély arra, hogy a zooplankton természetes módon visszaerősödjön és az algákat elkezdje fogyasztani” – idézte a lap Imecs István halbiológust, aki szerint a krátertóban semmilyen halfajnak nincs helye.
Máthé István, a Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetem (EMTE) biomérnöki tanszékének docense szerint a vízben az elmúlt három évben megjelent egy zöld alga és mára már ez uralja a tavat a korábbi barna alga helyett. A zöld alga már a hóolvadást követően elszaporodik és jelenléte következtében zöldült be a Szent Anna-tó korábban kék vize.
A Szent Anna-tóban 2018 nyarától tiltották be a fürdőzést a vízminőség óvása érdekében. Az intézkedés abban a tervben szerepelt, amelyet a Natura 2000-es környezetvédelmi terület gondnoka, az Ecos Club Kft. nyújtott be a román környezetvédelmi minisztériumhoz. A terv a tárca jóváhagyásával és a román hivatalos közlönyben történt 2017 decemberi közléssel vált hatályossá.
***
Tudod, honnan kapta a nevét a Szent Anna-tó? Érdemes elolvasni a régi legendát:
“Valamikor réges-régen a mai Szent Anna-tó helyén egy magas hegy volt, melynek a tetején vár állott. Vele átellenben, egy órányira, a Bálványos-hegyén is egy hatalmas vár volt (ennek romjai ma is láthatók). Két testvér lakott a két várban, mindkettő kevély, gőgös, irigy volt, egymást sem szerették.
Egyszer a bálványosi várba egy gyönyörű, arannyal, ezüsttel, gyémánttal kidíszített hintóval, melyet hat szilaj paripa húzott, egy nagy úr érkezett. A házigazdának erősen megtetszett a hintó és a lovak, s kérte a vendéget, hogy adja el neki. Cserébe hét falut ígért, azonban a vendég úr hallani sem akart róla, s bármennyire is unszolta, hajthatatlan maradt. Mikor ezt látta a vár ura, cselhez folyamodott. Nagy mulatságot rendezett, ahol kockázással elnyerte a hintót. Másnap első dolga volt, hogy meglátogassa a testvérét. A testvére nagyon megirigyelte a hintót, és fogadtak hogy egy napon belül különb hintót fog szerezni, nem is hat, hanem tizenkét lóval.
Egész nap tűnődött az öcs, hogy honnét szerezzen különb tizenkét lovat. Hiába törte a fejét, semmit nem tudott kitalálni. Hanem egyszer csak mi jutott eszébe? A várba parancsolta a környék legszebb leányait. Fél nap se telt bele, és több száz lány gyűlt össze, a legszebb közülük egy Anna nevű volt. Ezt választotta először a vár ura, majd még tizenegyet, és a hintója elébe fogatta őket. A lányok azonban meg se bírták mozdítani a hintót. Az úr szörnyű haragra gerjedt, és ostorával rávágott Annára, aki legelől állt. Patyolatfehér húsából kiserkedt a vér, s jajszava felhangzott a magas egekig. Az úr másodszor is rávágott, ekkor Anna megátkozta, hogy süllyedjen a föld alá. S abban a pillanatban az ég elfeketedett, és szörnyű mennydörgés között a vár összeomlott. A romok egyre lejjebb süllyedtek, mígnem az egész víz alá került, és egy tó alakult ki.
A tó vizén tizenkét hattyú úszott, majd kijöttek a partra, megrázták magukat és visszaváltoztak leányokká. Mind hazasiettek a falujukba, Anna kivételével, aki kápolnát épített a tó partján, s ebben a kápolnában töltötte életének hátralevő részét csendes imádkozással. És jöttek az emberek mindenfelől a kis kápolnához együtt imádkozni a szent életű leánnyal, halála után pedig elnevezték róla a tavat Szent Anna tavának.”
