Az ókorban a szalamandrákat babonás félelem övezte, és a mendemondák miatt sok szalamandrának kellett értelmetlenül elpusztulnia. Most élőhelyeik elveszítése fenyegeti őket például Budaligeten, ahol a Nemzeti Vagyonkezelő egy olyan területet értékesített, ami több száz szalamandrának ad otthont. A peticiok.com oldalán összefogást hirdettek meg a 2019. év kétéltűjének választott budaligeti foltos szalamandrákért.
A petíciót írók kérik, hogy azonnal rendelje el az önkormányzat a területre a változtatási tilalmat, és nevezzék át a területet. „Alulírott budaligeti és természetszerető lakosok, a foltos szalamandrák szomszédai kérjük a II. kerületi Önkormányzatot, hogy az általunk Szalamandra-völgynek nevezett – hivatalosan az Alsó-Jegenye-völgy elnevezésű (Huba vezér utca és József Attila útja közötti) erdőterületen fekvő telkeken azonnali hatállyal rendeljen el változtatási tilalmat”.
Ezen a három telken és környezetében, Budaligeten, Budapest közigazgatási határán belül közel 1800 foltos szalamandra él. Hazánkban a foltos szalamandra védett faj, természetvédelmi értéke 50.000 Ft.
Kérik továbbá, hogy a Fővárosi és a II. kerületi Önkormányzat illetékes hatóságai tegyenek meg minden szükséges lépést a természetpusztítás ellen a teljes erdőterületen, a védelmi zónát is beleértve.
A védett foltos szalamandrák mellett az itt élő több tucat védett növény- és állatfaj megfelelő, szigorú és törvényes védelme is cél. „A budaligeti Alsó-Jegenye-völgy Budapest II. kerületének egyik ékköve, mely látképi adottságai mellett számos botanikai és zoológiai értéket őriz. A védett természeti értékek közül kiemelkedő a stabil, jelentős létszámú, egészséges foltos szalamandra állomány. Ez a kis kiterjedésű élőhely különleges mikroklímájával és vízviszonyaival még utolsó mentsvárat jelent ennek a korábban ebben a térségben gyakori, összefüggő elterjedést mutató fajnak.
Ha a Huba vezér és a Szívvirág utcák jelenlegi beépítettségét és vonalát további ingatlanok értékesítésével kívánják meghosszabbítani, akkor az a foltos szalamandrák jelenleg ismert amúgy is rendkívül szűk kiterjedésű előfordulási területének felét szüntetné meg. Ilyen mértékű élőhelyvesztés minden bizonnyal először az állomány csökkenéséhez, majd végső soron a felszámolásához, eltűnéséhez vezetne. A tervezett ingatlanok területe magába foglalná a patakmeder egy részét, kivágásra kerülne az idős gyertyános-tölgyes és megszűnnének azok a sziklaformációk, amelyek az állomány teleléséhez feltétlenül szükségesek. Ezért kérjük támogatásukat a terület mielőbbi védetté nyilvánítása érdekében”.
Javasolják, hogy a patakvölgyet körülölelő utcákban helyezzenek ki a szalamandrák és békák átkelésére figyelmeztető táblákat – csökkentendő a gázolások számát, jelöljenek ki a patakvölgy természeti értékeit ismertető tanösvényt.
Felhívják az önkormányzat figyelmét, hogy egy ilyen mértékű építkezés következményeként ez az egész budaligeti lakóközösség által kedvelt sétáló, kiránduló utca, és a zsákutca végén a lakók által létrehozott kilátó és pihenő pont elveszíti a funkcióját, és a lakókörnyezet, az útburkolat, valamint a közművek is súlyosan sérülnek.
Ugye, emlékszünk rá, hogy a Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület Kétéltű- és Hüllővédelmi Szakosztálya 2019-ben az év kétéltűjének a foltos szalamandrát választotta. Ezzel is a faj megőrzésére hívta fel a figyelmet. A foltos szalamandra bár nagyon jellegzetes megjelenésű, szárazság idején sokszor alig érzékelhető a jelenlétük, ellenben esőzések után gyakran tömegével másznak elő rejtekükből. Ez kétségtelenül élmény, mert hazánk egyik legszebb, rendkívül fotogén kétéltűjéről van szó – írja a Magyar Madártani Egyesület.
Már az ókor nagy természettudósai (Arisztotelész, Plinius) is ismerni vélték, téves megállapításaik nyomán azonban az állatot hosszú ideig babonás félelem övezte. Rejtett életmódja és feltűnő megjelenése beindította a régi korok emberének képzetét, sokáig hittek az állat halálosan mérgező mivoltában és mágikus tűzoltó képességében is. Igaz, hogy bőrének váladéka az ember nyálkahártyájával érintkezve irritatív hatású, s az is, hogy a bőr maga hideg, nyirkos tapintású, a szalamandra valós képességei azonban távol állnak a mesék világától. Nem oltja el a tüzet, nem sző selymet, és ha szerencsétlenül belepottyan a kútba, akkor sem fogja mérgével a vízből ivók vesztét okozni.
A mendemondák miatt sok szalamandrának kellett értelmetlenül elpusztulnia, nemegyszer alkimisták és méregkeverők mesterkedései nyomán. A faj napjainkban használatos angol (Fire salamander) és német (Feuersalamander) elnevezése is “tűzszalamandra” jelentéssel bír, s a régi hiedelmekből eredeztethető. A felvilágosodás óta szerencsére egyre gyarapodnak az állat valós természetrajzával kapcsolatos ismereteink, és a faj jelenleg is sokrétű kutatások tárgya.
Hazánkban más állattal gyakorlatilag összetéveszthetetlen. Testhossza felnőtt korában átlagosan 20 cm körüli. Szemei nagyok, kiemelkedők, pupillája sötét. A test hengeres, mintázata feltűnő, egyedekre jellemző. Háta és oldala fényes fekete, amelyet világos- vagy sötétsárga foltok tarkítanak. Néhány állományánál előfordulnak olyan egyedek, amelyeken a foltok narancs- vagy tűzvörösek, hazánkban ilyenekkel leggyakrabban a Börzsönyben találkozhatunk. Foltos szalamandra elterjedését elég jól ismerjük. A jelenleg ismert előfordulásai szorosan összefüggenek a középhegységi jellegű, hűvös klímájú erdőállományok és a lárvanevelésre alkalmas vízterek meglétével. Bár a szalamandra hegyvidékeink magasabb régióiban a leggyakoribb, dombvidékeken és hegylábi területeken is előfordul.
Hazai populációi szigetszerűen fordulnak elő és nagy genetikai változatosságot mutatnak. Legnagyobb állományai az Északi-középhegységben találhatóak, a Börzsönytől a Zemplénig 200-300 méteres tengerszinttől felfelé. A Dunántúlon szűkebb az elterjedése, a nyugati határszélen előfordul az Őrségben, valamint a Soproni- és a Kőszegi-hegységben. Kicsiny maradványpopulációi élnek a Visegrádi- és a Budai-hegységben is, ez utóbbira 2008-ban derült fény. Külön érdekesség, hogy az egyik élőhely Budapest közigazgatási határán belül található: ez éppen a nevezett terület és annak környéke.
A fajt veszélyeztető egyik legfontosabb tényező a lárvák kifejlődéséhez szükséges tiszta, friss vizű források, lassú folyású patakok, csermelyek számának fogyatkozása. A megfelelő, lárvafialásra alkalmas vizeket nagy távolságból is felkereső, lassú mozgású nőstények fokozott veszélynek vannak kitéve az egyre sűrűbb úthálózat miatt. Korábban előszeretettel gyűjtötték őket tetszetős színük miatt, de ez a szokás mára szerencsére alábbhagyott. A faj a Berni Egyezmény III. függelékébe tartozik. Magyarországon – mint minden kétéltű és hüllő – a foltos szalamandra is védett.
