Tómedrek ősi iszaprétegeit vizsgálják az ELTE kutatói a Kárpátokban. Dr. Magyari Enikő, az ELTE TTK Környezet-és Tájföldrajzi Tanszék vezetője kutatótársaival így keresi a választ arra, miként jelzi a különböző klímaciklusok váltakozását az egykor élt fajok száma.
Erdély déli határán a Kárpátok néhol 2500 métert is elérő vonulatai között hegyi tavak bújnak meg. A kristálytiszta víz alján lerakódott iszap a tavak tíz-húszezer éves múltját őrzik. Éppúgy működtethetők, mint egy könyvtár. Nemcsak az egykori élővilág színességét mutatja meg számunkra, hanem rengeteget elárul arról is, milyen klíma uralkodott egykoron és hogyan változott – akkor még emberi tevékenység hiányában – írja a ttk.elte.hu.
A tóba hullott anyagból, a tóban és környékén elő állat- és növénymaradványokból évente centiméternyi iszap keletkezik, ami – ahogy később további, újabb rétegek rakódnak rá – összetömörödik, az iszap alján egy centiméterben már több évtizednyi maradvány sűrűsödik össze. Ezeket elemzi az ELTE Környezet- és Tájföldrajzi Tanszékének kutatócsoportja Magyari Enikő tanszékvezető irányítása mellett.
Virágport, árvaszúnyogok és kovamoszatok darabjait keresik az egyes korok mintáiban. Azért pont ezeket, mert jól megőrződő és jellegzetes maradványokat produkálnak: az árvaszúnyog lárváinak például a feje marad meg, egyfajta félig megkövült állapotban. Megszámolhatóan és fajtánként megkülönböztethetően. Olyan kérdésekre kaphatnak választ, mint hogy melyik árvaszúnyog – vagy kovamoszat – alfaj milyen gyakorisággal élt a tó környékén az egyes korokban; mi volt az arány 5000 éve, amikor a mainál is melegebb klíma uralkodott; mennyi volt belőlük a köztes, hidegebb időszakban? Ami különösen izgalmas, hogy ezeket az eredményeket a mai klímával összevetve lehet értelmezni.
Ma nagyon gyorsan változik a vizsgált fajok összetétele. Ilyen gyors klímaváltozáshoz a kutatás szerint egészen a jégkorszak végi nagy felolvadás idejéig kell visszamenni – magyarázza Magyari Enikő tanszékvezető.
A FAJÖSSZETÉTEL ÉS ANNAK VÁLTOZÁSI SEBESSÉGE A DÖNTŐ
Ha egy felmelegedési periódusban a hideget kedvelő árvaszúnyogok száma lassan csökken, a melegkedvelő fajok pedig egyenletesen átveszik a helyüket, szinte észre sem vesszük: ugyanannyi röpköd a tó környékén, legfeljebb egy alig megkülönböztethető másik faj veszi át az uralmat.
Magyari tanárnő eredményei szerint: az utóbbi tízezer évben többször, így bizony ma is a klímaváltozás hirtelen, drasztikus csökkenést okoz a vizsgált fajok egyedszámában. Ha a klíma gyorsan változik, akkor előfordul, hogy a fajok sokszínűsége hirtelen visszaesik, mondhatjuk azt is, hogy az ökoszisztéma összeomlik, és az új éghajlathoz jobban alkalmazkodó faj csak pár évtized után „lakja be” a tavat.
FÖLDÜNK IS EGYFAJTA HATALMAS „KÁRPÁTI TÓ”
Ezen a ponton lehetetlen nem arra gondolni, hogy Földünk is egyfajta hatalmas „kárpáti tó”, és mi, emberek is úgy reagálhatunk a klíma gyors változására, mint apró élőlény-társaink a Fogaras hegyeiben. Ezek a tavi mikrokozmoszok, ha csak az elmúlt évtizedek változásait tekintjük, arra figyelmeztetnek, hogy a változás mértéke felgyorsult, olyan élőlényközösségek váltották egymást az elmúlt 30 évben melyek előtte 10 ezer évig nem voltak jelen. Ezek a változások pedig nehezen köthetők máshoz, mint az emberi tevékenységhez.
Ha az emberiséget tekintjük, akkor a tanulság az, hogy nem tudhatjuk pontosan, mikor következik be ez az összeomlás, de várható, és ebből nagy eséllyel az emberi faj sem tud kimaradni. A biológiai rendszerek viselkedése azt üzeni nekünk, hogy e rendszereknek van egy tűrési képességük, és ha ezt túllépjük, hirtelen összeomlás következik be. Ebből a rendszer már egy másik állapotban épül újjá, és ez bizony sok faj lokális kihaláshoz vezet.
Az ELTE Természettudományi Karán nagyon fontos, hogy oktatóik és diákjaik egy csapatban, szó szerinti „egyetemes” egységben dolgoznak az ehhez hasonló kérdések megoldásán. Nyaranta a magashegyi túrázástól nem idegenkedő hallgatók csatlakoznak Magyari tanárnőhöz, hogy felmásszanak a Kárpátok tavaihoz, gumicsónakot fújjanak fel és arról vegyenek iszapmintákat, amelyeket ősszel és télen laboratóriumban dolgoznak fel.
You may also like
-
Egyre több a mikroműanyag-részecske a Dunában
-
Mikroműanyagok vs természet: mindenhol jelen vannak, de a hatásuk még alig ismert
-
Jobban meg akarják ismerni a főváros alatt található termálvizeket az ELTE kutatói
-
Összefügg az emberelőd agyának mérete és a nagytestű húsevők kihalásának mértéke
-
A szárazföldek és a vizek legalább 30 százalékát kellene védelembe venni, hogy megóvják az embertől