Az északi szél súgta meg Jókainak, hogyan építse fel kertjét a Svábhegyen – A Jókai-kertben jártunk

Jókai Mór azt mondta, sokkal jobban tud dolgozni, amikor a Svábhegyen van és nem Pesten. Azt is többször hangoztatta, hogy valójában ő egy kertész, ez a hivatása. Az író könyvet is jegyez a kertészetről, ez az egyetlen munkája, melyet Dr. Jókai Mór néven közölt. Ebben bőségesen ad tanácsokat az olvasónak saját tapasztalatai alapján.”Szép gyümölcsfát nevelni, meg szép (és sok) gyümölcsöt szedni a fáról, két különböző dolog. Ha valahol, úgy a kertészetben áll az a jelszó, hogy: nézd meg az anyját, vedd el a lányát”. 

Jókai Mórnak színésznő szerelme hozta a Svábhegyet az életébe. Laborfalvi Rózával, aki egy határozott gesztussal 1848. március 15-én “felkokárdázta magát” Jókai életére (Róza a Bánk bán előadása után kokárdát tűzött Jókai kabátjára, így ismerkedtek meg) eleinte az asszony svábhegyi portáján éltek. Ez nem birtok volt, csak egy csinos nyaraló, amit a színésznő előző férjétől kapott. Később a belvárosban laktak, Jókai itt kezdte el írni az „ezer forintos regényt”, az Egy magyar nábobot a Pesti Naplóba, és a honoráriumból 1853-ban egy hepehupás telket, „elhanyagolt bányát” – ahogyan Mikszáth írja -, szerzett a Svábhegyen, a mostani Költő utcában.

Az ezer forint azonban csak a vételár felét fedezte, a Svábhegyen épült villa költségeire az író kölcsönöket vett fel. „Nem tudom, minek is vette Móric azt a kősziklát. Nincs azon se fű, se fa, csak olyan hápa-hupa kőszikla, még a csacsi is elvesz rajta. Róza úgy söprögeti össze a földet, melyet a kő tetejére szór, hogy a fűmag kikeljen rajta” – idézte Jókai édesanyját unokahúga, Jókay Jolán.

Jókai 1853-ban vette meg a Költő utcai birtokot. A róla elnevezett kert ma is látogatható
fotó: fszek / Budapest Gyűjtemény

Jókai ezen a kősziklán, ami egykor valóban kőbánya volt, virágzó kertgazdaságot teremtett. Ma úgy neveznénk ezt a tevékenységet: bánya rekultiváció. Erről az óriási munkáról és a kertészkedés egyéb fortélyairól feljegyzéseiben  a tőle megszokott kedélyességgel írt. „Hol kezdjem én most a munkát ebben az amerikai ősbozótban? Hát csakhamar jött valaki, aki meghozta a kérdésemre az illetékes választ. Ez volt az északi szél”.

Természetszeretete és botanikai ismeretei révén jól boldogult. A szél ellen parkot létesített, felhasználta az ott talált kövek meleg- és fényvisszaverő képességét, lonkákat (teraszokat) épített a szőlő és a gyümölcsfák számára, az esővizet összegyűjtötte és a szükséges helyekre elvezette.

Az építkezés 4000 forintot vitt el, ami akkoriban olcsónak számított. A birtok az egyike lett a Svábhegy legszebb területeinek „tündérszép kilátásával verandájáról, a hegy lábainál elterülő városra”.

„Nagy esemény volt ez Bohémiában. Egy kastélyt összeírni! Az ördögbe is, nem tréfa dolog! Még szinte a nemzet önérzetét is emelte, hogy már ő így képes honorálni az íróit.” – örvendezett Mikszáth Kálmán is az építkezés felett.

A hegyi juhart, ami a présház előtt van, az író ültette

Mítosz kerekedett a svábhegyi birtok körül, beszéltek és írtak róla Pest-Budán. Azt állították, hogy olyan kerti paradicsomot épített ott fel a nagy mesterfejedelem, ahogyan Kosztolányi nevezte, amilyet aligha láttak a fővárosban. Voltak, akik vasárnapi program gyanánt felkapaszkodtak a helyre, csak hogy a Költő utcai villát meglessék. Nevezetesség lett, mint a Lánchíd vagy a Nemzeti Múzeum.

Az író annyira jól és kényelmesen érezte itt magát, hogy hálóköntöséből és házi sapkájából ki sem bújt napközben. Hiába jöttek vendégek, mondjuk az anyja, aki nem győzött várni a kíváncsiságtól, és látni akarta fia birtokát, még azon az áron is, hogy megbékéljen Laborfalvi Rózával, akit a kezdetetől nem szeretett. Itt találkoztak először egymással.

Az egykori majorosház szinte teljesen ép maradt, ma a Jókai-emlékszoba helye

Addigra már szépen nőttek a fák, bokrok, a jázminok és centifoliák a veranda előtti terasz két oldalán. A fundus elején egy fabódé állt közel a kapuhoz két állatkával: Szegfű tehén és a vízhordó csacsi, Csárdás.

A birtok mintakert lett, dúsan termő szőlővel és gyümölcsfákkal. A házhoz vezető utat háromféle hársfából álló fasor szegélyezte. A divat akkoriban a gyűjteményes kert volt, de a zabolátlan fantáziájú írót ez nem igazán érdekelte. Természetszeretete a tájra jellemző növények ültetésére fogta.

Jókai a Svábhegyen sokkal korábban kelt, mint a városban. Ha szép idő volt, már reggel négy órakor kint sétált hálóköntösben, szalmakalapjában, kampós botjával a szőlőlugasában, melyre a kúszó indákat maga kötözte fél. Ha a járkálást megunta, miközben nyesegetett, pihent a lugas közepén levő gyeppadon és – ahogy Mikszáth írja “elindítá álmait az ünnepies reggeli csöndességben”.

„Minden fa súgott neki valamit. A kukacok, pondrók, gyíkok, hernyók, muslincák mind szóltak őhozzá: a varangyos békáról eszébe ötlött egy csúf öreg banya, a keringőző lepkéről, hogy volt annak egy szép leánya, a csigáról, hogy elment azt megkéretni egy ezüst páncélruhás királyfi, amint megy-mendegél, találkozik egy óriással (már mint ővele), akinek olyan kampós bot vala a kezében, hogy egy egész napi út elejétől végéig s így keverednek mesékké szemében falevelek virágszirmokkal, összeboruló ágak, csúszó-mászó állatok a röpülőkkel”.

A kiadók (például Emich Gusztáv) naponta többször felküldettek a Svábhegyre egy-egy novella-részletért.

Szőlőültetvények a Jókai-kertben

A Svábhegyen teheneket fejtek, sertéseket hizlaltak és vízhordó szamarat foglalkoztattak.
A könyvtárak becses darabja ma Dr. Jókai Mór 1896-ban megjelent Kertészgazdászati jegyzetek című könyve, amely összegyűjtött feljegyzéseket tartalmaz, csupa hasznos tanácsod ad kertészkedők számára. Ez Jókai egyetlen műve, melyet saját maga adott ki, és ez az egyetlen, amelyben doktori címét használja.

Jókai számára a szőlő volt a gazdaság sarokköve. Maga vezényelte a szüreteket, amikre sok barát ellátogatott. „Mi kell a szőlőnek? A szőlőnek mindenekelőtt föld kell. Azt a földet meg kell csinálni. A szőlő nem engedelmes jobbágy, mint a krumpli, aki tudja már a kötelességét: a szőlő a szolgabíró, aki munkára hajt s halasztást nem enged. Aki szőlőt ültet, nagy urat vesz magának”.

Szüret az író vezénylésével

A Miféle gyümölcsfajokat szerezzünk a kertünk számára? című fejezetben a fák neveléséről ír: “Ez ám a legnehezebb kérdés. Mert szép gyümölcsfát nevelni, meg szép (és sok) gyümölcsöt szedni a fáról, két különböző dolog. Ha valahol, úgy a kertészetben áll az a jelszó, hogy: nézd meg az anyját, vedd el a lányát”. A lajstrom szerint körtéből több mint 20, almából vagy 15 fajtája volt. Sokféle cseresznye, szilva, ringló, barack, meggy termett kertjében. Valamennyiről ír.

Külön fejezetek szólnak a gyümölcsfák ellenségeiről, a hernyókról, fafúró férgekről és másokról. Jókai a természetes, környezetbarát növényvédelem híve.

„… a madarak védelmezése az egyetlen, egyedüli gyökeres módszere a hernyóirtásnak, nagyban és egészben. Mert ezek aztán a tölgyerdőket is letisztogatják. Minden város, minden falu tegyen törvényt az énekes madarak védelmére, s azok pusztítóinak megbüntetésére. Különösen a néptanítók figyelmeztessék a gyermekeket arra, hogy ne bántsák a madárfészkeket, mert a madarak tehetnek arról, hogy az ő szülőik kertjében alma, körte, barack teremjen”.

Sokat dolgozott  ennél a kőpadnál

Jókai kötődése a Svábhegyhez egyértelmű: egy írásában azt kérte, hogy ide temessék, és ne a Kerepesi útra “dicsekvő márványoszlopok közé”. Végül nem így lett, a Kerepesi útra került.

Halála után második felesége, Nagy Bella gondozta a birtokot, majd 1922-ben eladta. Később államosították a háborúban megsérült területet. A park épületei közül csak a présház maradt meg, ma itt a Petőfi Irodalmi Múzeum Jókai Emlékszobája van. A Jókai-kert mai formáját 1979-ben kapta. A kertben több fa is él még, melyet az író ültetett, mindjárt a főépülettel szemben egy hegyi juharfa van.

Az egykori nyaraló helyén lévő épületben a Duna Ipoly Nemzeti Park igazgatóság és a Keve András Madártani és Természetvédelmi Szakkönyvtár található. A Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület (MME) a bejárattól kissé beljebb, a szőlőültetvények előtt egy épületben üzemel.

A kert ma is madárparadicsom, sok itatóval, madárházzal, ahogyan annak idején az író is szerette.

Fotók: Ökoroom.hu
Nyitókép: pim.hu

Jókai-kert elérhetősége:
Budapest, 1121, Költő utca 21.
*Cikkünk 2019. július 9-iki anyagunk alapján készült

Vélemény, hozzászólás?