A legkisebb település legmagasabb pontjára “ültettek” egy PARA-FÁT a műegyetem hallgatói

A környezettel hogyan képes párbeszédet folytatni egy alkotás? Például úgy, hogy a mű reagál a hatásokra, a szélre, az esővízre; megjelenik valamiképpen a tájban, miközben értelmezik egymást. Ilyen az az installáció, amellyel egy tokaji település borútját tették különlegessé a Hello Wood alkotótábor BME-s építészmérnök hallgatói.

 

Palóczi Tibor, a  BME Építészmérnöki Kar (ÉPK) Rajzi és Formaismereti Tanszékének tanársegédje szerint rengeteg energiabefektetéssel és elköteleződéssel jár egy olyan mű létrehozása, mellyel most készülnek Tokaj-Hegyalján, de az iskolapadban tanultak gyakorlati megvalósítása vonzó volt a fiataloknak, így a fenti szempontok elenyésztek.

A Hello Wood 2019 alkotótábor műegyetemi csapatának mentora és oktatója hallgatóival a Hello Wood építészmustra tavalyi felhívásán a tokaj-hegyaljai Szegilong település számára tervezett egy fából készült, időt álló, a környezettel kommunikáló és harmonizáló, jól kihasználható, egyben különleges látványosságként szolgáló installációt.

A  2010-ben alakult táborban a résztvevők  mindig az adott település láncolat életébe és kulturális gyökereihez szorosan kötődő és jól illeszkedő építményeket hoznak létre. A rendezvény 2017-ben került be először az építészképzéssel rendelkező felsőoktatási intézmények tantervébe, idén 10 egyetem 10-15 fős csapata jelentkezett. A megvalósítás helyszíne immáron harmadik alkalommal a Tokaj-hegyaljai borvidék, az idei mustrához csatlakozó 7 település: Szegilong, Erdőbénye, Tolcsva, Olaszliszka, Tokaj, Erdőhorváti és Vámosújfalu. A műegyetemi fiatalok Szegilongban alkottak.

“Május elején jártunk először Tokaj-Hegyalja legkisebb településén, az alig több mint 200 fős Szegilongon. A település jelenleg egy nap alatt bejárható, a csapat feladata az volt, hogy az alkotással új programelemet kínáljunk és maradásra bírjuk a turistákat” – ismertette a hallgatók előtt álló feladat sokszínűségét és összetettségét Palóczi Tibor a bme.hu-n.

Miután bejárták a terepet, úgy gondolták, hogy ott már nincs mit építeni, majd meglátták a falu legmagasabb pontját, egy tenyérnyi füves területet egy szőlőültetvényen. Innen tényleg lélegzetelállító látvány nyílik a Bodrogzúgra, a Zempléni-dombokra és a távolban még az Északkeleti-Kárpátok is látszanak. A fiatalok terveztek ide egy borteraszt, és még valamit, amit csak úgy megcsodálhatnak a turisták vagy az ide látogatók: ez pedig a műegyetemi PARA-FA.

Az az izgalmas, hogy a dűlőn egyetlen árnyékot adó fa van, ennek mintájára készült, egy élő fa átirata, parafrázisa, a fa formájának absztrahálása. Alapja háromszög, amelynek egyes rétegeit, szintjeit az alakzat elforgatásával és méretváltoztatásával tették érdekessé a fiatal építészmérnökök: az elfordulás és a méretnövekedés mértéke a Nap járása alapján változik. A fát szimbolizáló építményen a háromszögek felfelé növekvő keresztmetszete a lomb nagyságára emlékezetet, amelynek árnyékában megpihenhetnek a kirándulók. „A tervezés során nagy pontosságú kalkulációra volt szükség, így számítógép segítségével számoltuk ki a közel 70 réteg néhány fokos elfordulását és a háromszögformák méretváltozását – részletezte a BME oktatója a kar honlapján.

A szerkezet egyediségét adja, hogy falában csaknem 300 furatot alakítottak ki, a lyukak egyedi mintát követve a borosüveg parafa dugójának mérete alapján készültek. Aki ezen a borteraszon fogyaszt el egy palack bort, ott hagyhatja az üveg dugóját az installációba illesztve. „Olyan ez, mint amikor egy híd korlátján helyezünk egy lakatot: örök emlék egy személyes élményről” – jegyezte meg az ötletgazda műegyetemi csapat koordinátora. A hallgatók egy instagram oldalt hoztak létre azoknak, akik fotóval és a közösségi médiában szeretnének hírt adni borsodi kirándulásukról. „Ennek a kis játéknak nem titkolt célja az is, hogy a PARA-FA Szegilong és a térség borkultúrájába hagyományteremtő jelleggel kapcsolódjon be” – árulta el a további célokról Pálóczi Tibor.

Van még valami érdekes ezen az alkotáson: a festés sajátosságát az adja, hogy az egyes rétegek távolról nézve egy fésült szőlődűlő képét adják ki. Közelebb érve az építményhez azonban már kirajzolódnak a részletek: a szőlőtőkék és levelek, a szőlőfürtök és a szőlőszemek. „Ezt a mintát és a mintázatban rejlő lépték-távolságfüggő részletképzést jelenítettük meg a festésen keresztül és a parafa dugó játékban. A natúr színnel lazúrozott sorok a szőlősorok, bennük a parafa dugók akár a tőkék, ritmikusan egymást követik. A sötétre festett pallók pedig a föld, építményünk esetén a teherhordó mag” – részletezte a műegyetemi csapat mentora.

*

A Hello Wood építészeket, designereket és képzőművészeket megszólító nemzetközi esemény, közösség és oktatási platform, ahol a bemutatott alkotások formai és szellemi tekintetben egyaránt kísérletek. Az installációk kétség kívül látványosak, de ami még vonzó a résztvevők számára, az a csapatmunka, a közös gondolkodás. A program tudományos és művészeti területeket integrál, szolgálja a csapatépítést és a tehetségkutatást.

Fotók: BME