Úgy akart élni, mint Tarzan – Ma ünnepli születésnapját Jane Goodall

Pályája kezdetén a Gombe-i csimpánzok azonnal elmenekültek, amint meglátták Dr. Goodall-t. Azonban kitartott, bár immáron csupán távolabbról, látcsőn keresztül figyelte az állatokat, így végül, a csimpánzok egyre közelebb engedték magukhoz. Tevékenységével teljesen új távlatokat nyitott a primatológia terén: a tudósok korábban úgy vélték, hogy kizárólag az emberek képesek szerszámokat készíteni és használni, Dr. Goodall felfedezése azonban megcáfolta ezt a feltételezést. A világhírű etológus ma ünnepli 86. születésnapját.

 

1960 nyarán egy fiatal brit hölgy érkezett a Tanganyika-tó partjára, mely a közép-afrikai Tanzániában található. Bemerészkedett az afrikai erdőkbe, hogy tanulmányozhassa a csimpánzokat — abban az időben ez rendkívül liberális gondolkodásról tett tanúbizonyságot, főként egy nő részéről. Ami azt illeti, a brit hatóságok ragaszkodtak ahhoz, hogy a fiatal hölgynek legyen kísérője, így egy ideig édesanyjával élhette át ezt a kalandot.

Mikor Dr. Jane Goodall első kutatásait végezte a Gombe Nemzeti Park erdőkkel borított és mély völgyekkel szabdalt hegyvidékén, még nem is gondolta, hogy egyszer jövőbeni felfedezései végleg átírják az emberek és állatok közti viszonyról alkotott képet, s az általa elindított projekt folyatódik a 21. században is. Ez az afrikai kaland volt Dr. Goodall gyermekkori álmának beteljesülése. Az állatvilág már kislányként is elbűvölte — egyszer sikerült jól ráijesztenie felnőtt családtagjaira, mikor órákra tűnt el, hogy a szalma közé bújva, a tyúkólban üldögélve várja ki, hogy a tyúkból előbújjon egy tojás.

Édesanyja, Vanne szerint „ez volt Jane első zoológiai kutatóprogramja”. Dr. Goodall számtalan könyvet olvasott a vadonban élő állatokról és arról álmodozott, hogy egyszer úgy fog élni, mint Tarzan, vagy Dr. Dolittle. Fiatalon, Dr. Goodall igyekezett rálelni arra az útra, mely elvezethette álmai megvalósításához. 1957-ben egy barátnője szülei kenyai farmjára invitálta, Dr. Goodall pedig nagy örömmel fogadta el a meghívást.

Érkezését követően, néhány hónappal később találkozott a híres régészantropológus Dr. Louis Leakey-vel. Dr. Louis Leakey egy olyasvalakit keresett, aki tanulmányozhatná a csimpánzokat nem csupán azért, hogy jobban megérthessük ezeket a kevésbé ismert főemlősöket, hanem azért is, hogy betekintést nyerhessünk az ember fejlődéstörténetébe. Dr. Goodall végtelen türelme és törhetetlen vágya, hogy megértse az állatokat, meggyőzte Dr. Leakey-t arról, hogy ő lesz a megfelelő ember erre a feladatra.

Úgy vélte, egy elme, melyet még nem formált át az egyetemi oktatás, friss perspektívát nyújthat a jövőben. A kezdetekben, a Gombe-i csimpánzok azonnal elmenekültek, amint meglátták Dr. Goodall-t. Ő azonban kitartott, bár immáron csupán távolabbról, látcsőn keresztül figyelte őket, így végül, a csimpánzok egyre közelebb engedték magukhoz. 1960-ban, egy őszi napon, látta amint egy csimpánz, David Greybeard (Szürkeszakállú Dávid) ágakat gallyazott le, hogy segítségükkel termeszeket halásszon ki egy termeszvárból.

A tudósok mindezidáig úgy vélték, hogy kizárólag az emberek képesek szerszámokat készíteni és használni, Dr. Goodall felfedezése azonban megcáfolta ezt a feltételezést. Mikor Dr. Leakey első ízben hallott Dr. Goodall megfigyeléseiről, így fogalmazott: „Mostantól újra kell definiálnuk a szerszám, vagy az ember fogalmát, vagy el kell fogadnunk a csimpánzokat emberekként.” Ez bizonyult Dr. Goodall egyik legjelentősebb felfedezésének.

Szintén első Gombe-ben töltött éve során, Dr. Goodall megfigyelte, hogy a csimpánzok folyami disznókat és más állatokat vadásznak le és esznek meg, ez pedig felülírta a csimpánzokról szőtt azon teóriát, mely szerint ezek a főemlősök elsősorban vegetáriánusok, valamint gyümölcsevők és csupán néha fogyasztanak rovarokat, vagy kisebb rágcsálókat. 1961-ben Ph.D. hallgatóként kezdte meg tanulmányait a Cambridge-i Egyetemen, s egyike volt azon keveseknek, akik előzetes egyetemi tanulmányok nélkül doktorálhattak. 1966-ban etnológiából szerezte meg doktori, Ph.D. címét.

Nehéz eltúlozni azt, hogy milyen mértékben sikerült Dr. Goodall-nak megváltoztatnia és gazdagítania a primatológia szakterületét. Visszautasította az állatok megjelölésére vonatkozó tudományos meggyőződést, s számok helyett neveket adott a Gombe-i csimpánzoknak, ezen felül pedig kitartott megfigyeléseinek érvényessége mellett, melyek szerint az emberszabású majmok egyedenként eltérő egyéniséggel, gondolatokkal és érzelmekkel bírnak. Írt arról is, hogy a csimpánzok milyen szoros családi kötelékekben élnek.

Az évek folyamán, munkássága újabb meghökkentő megállapításokkal szolgált, többek között azon nyugtalanító felfedezéssel, miszerint a csimpánzok képesek szervezett támadást intézni fajuk tagjai ellen, s véres háborút vívni egymással. 1974 elején, megkezdődött a Gombe-i „négy éves polgárháború”. Ez volt az első dokumentált, hosszú távú, nem emberek által vezetett „hadviselés”. A Kasekela csoport tagjai rendszeresen jártak át a Kahama csoport területére és brutális pusztításba kezdtek. 1987-ben, Dr. Goodall és kutatócsapata megfigyelt egy olyan, fiatal csipmpánzt is, Spindle-t, aki „örökbe fogadta” a három éves árvát, Mel-t, annak ellenére, hogy az újszülött nem állt közeli rokonságban vele. A Gombe Nemzeti Park, melyet Dr. Goodall hozott létre 1965-ben, tréning programokat nyújt azon hallgatók számára, akik szeretnék közelebbről tanulmányozni a főemlősöket.

A Gombe Nemzeti Park jelenleg magasan képzett kutatók és segítőik egy csapatának ad otthont, beleértve számos tanzániait. Gilbert Grosvenor, a National Geographic Társaság egykori elnöke így nyilatkozott:

„Jane Goodall úttörő munkássága, mely inspirációt nyújtott a szintén főemlőskutató nőtársainak, vitathatatlanul egyik legfontosabb örökségének bizonyult. A 20. század utolsó harmadában Dian Fossey, Birute Galdikas, Cheryl Knott, Penny Patterson és még sok más kutatónő követte őt. Bizonyosan állíthatjuk, hogy jelenleg a nők világszerte vezető szerepet töltenek be a főemlősök magatartásának hosszú távú tanulmányozásában.”

Leginkább talán azért, mert Dr. Goodall munkássága bepillantást engedett a csimpánzok világába egy olyan közönség számára, amely rendkívül kíváncsi volt legközelebbi genetikai rokonaira. Könyvein keresztül, főként az „In the Shadow of Man” (Az ember árnyékában) és a „Through a Window”(Az ablakon át) című művek olvasói, a Gombe-i csimpánzokat keresztneveik alapján ismerhették meg. A csodálatos anyacsimpánz, Flo és csemetéje nemzetközileg is ismertté váltak. 1972-ben, mikor a barátságos és idős Flo elhúnyt, a The London Times gyászjelentést adott ki róla.

Dr. Goodall 1977-ben alapította a Jane Goodall Intézetet, mely támogatja a Gombe-i kutatásokat, és vezető szerepet tölt be a csimpánzok és élőhelyeik védelmében.

Időközben ráébredt arra, hogy el kell hagynia a szívéhez oly közel álló Gombe-t, s el kell kezdenie a csimpánzok megmentésén dolgoznia. Munkássága nem ért véget. Dr. Goodall átlagosan évi 300 napot utazik, hogy iskolás gyermekeket látogasson meg és telt házas előadásokat tartson a csimpánzokat veszélyeztető fenyegetettségekről, és más környezeti válságokról, mert hiszi és reméli, hogy az emberiség képes megoldani azokat a problémákat, melyeket saját maga idézett elő. Dr. Goodall hallgatóságát szüntelenül arra ösztönzi, hogy vállalják személyes felelősségüket, és merjenek élni a változtatás lehetőségével. „Minden egyén számít.” – mondja. „Minden egyénnek megvan a maga szerepe. Minden egyén képes változást hozni.”

Fotók: ng.hu

Forrás: Jane Goodall Intézet www.janegoodall.hu

About The Author

Vélemény, hozzászólás?