Csökken a madarak száma a mezőgazdasági élőhelyeken és sajnos az erdőkben is

A Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület (MME) most kiadott, 20 évet átölelő elemzése arra hívja fel a figyelmet, hogy folytatódott az agrár-élőhelyeken 2005 óta zajló fészkelőállomány-csökkenés. És sajnos ennek jelei már az erdei élőhelyeken fészkelő madárfajoknál is mutatkoznak, pedig ott korábban növekedett az állomány.  

2019-ben is folytatódtak az 1999-ben megkezdett Mindennapi Madaraink Monitoringja (MMM) országos felmérései, így a szakemberek már 21 év adatai alapján tudják értékelni a gyakori madárfajok és a főbb élőhelyeiken keresztül hazánk természeti állapotát – jelzi a Madártani Egyesület.

Az Egyesület MMM standard számlálási módszere alapján Közép-Kelet Európában elsőként indította el nemcsak a gyakori madárfajok állományaiban bekövetkező változások nyomon követését, hanem az ország főbb élőhelyeinek vizsgálatával a természeti állapot rendszeres, éves monitorozását is.

A vizsgálati eredmények a következőket mutatják:

• Szignifikáns és jelentős, évi 5%-ot meghaladó állománycsökkenést állapítottak meg 2 madárfaj esetében (réti tücsökmadár, kerti poszáta).
• Szignifikáns, mérsékelt, évi 5% körüli az állománycsökkenés 28 madárfaj esetében (bölömbika, fehér gólya, barna rétihéja, fogoly, fürj, fácán, bíbic, piroslábú cankó, vadgerle, kakukk, búbospacsirta, erdei pacsirta, mezei pacsirta, füsti fecske, sárga billegető, rozsdás csuk, cigánycsuk, hantmadár, berki tücsökmadár, foltos nádiposzáta, énekes nádiposzáta, cserregő nádiposzáta, nádirigó, szürke légykapó, tövisszúró gébics, házi veréb, csicsörke, sordély).

• Stabil hazai állományt találtak 18 fajnál (egerészölyv, parlagi galamb, molnárfecske, erdei pityer, barázdabillegető, ökörszem, fülemüle, nádi tücsökmadár, karvalyposzáta, mezei poszáta, sisegő füzike, fitiszfüzike, rövidkarmú fakusz, sárgarigó, kis őrgébics, mezei veréb, kenderike, nádi sármány)

• Jelentős, évi 5%-ot meghaladó az állománynövekedés  2 madárfaj esetében (nagy kócsag, örvös galamb).

• Szignifikáns, mérsékelt, évi 5% körüli állománynövekedést állapítottak meg 34 madárfaj esetében (kárókatona, tőkés réce, vörös vércse, balkáni gerle, gyurgyalag, búbosbanka, nyaktekercs, zöld küllő, fekete harkály, nagy fakopáncs, közép fakopáncs, vörösbegy, házi rozsdafarkú, fekete rigó, énekes rigó, kis poszáta, barátposzáta, csilpcsalpfüzike, örvös légykapó, őszapó, barátcinege, kék cinege, széncinege, csuszka, szajkó, szarka, dolmányos varjú, holló, seregély, erdei pinty, zöldike, tengelic, meggyvágó, citromsármány).

Az erőteljes csökkenést mutató 30 faj között magas az agrár-élőhelyeket dominánsan használó fajok (70%) és a hosszútávon vonuló fajok aránya (53%).

Hogy ez miért alakult így?

Az Egyesület rámutat, hogy a mezőgazdasági területeken éppen az történik, ami a világban szinte mindenhol: a természeti sokféleség csökkenése valamennyi élőlénycsoport és természetes élőhely esetében kimutatható.

“Egy világméretű tömeges kihalási folyamat kellős közepén vagyunk. Európában ez a folyamat a mezőgazdasági területek és a tengerek élővilágát érinti a leginkább – a szárazföldön biztosan igaz, hogy a mezőgazdasági területek természeti sokféleségét veszítjük el a legvészesebb mértékben”.

A madárfajok esetében európai szinten 40 év alatt ez csaknem 60%-os állománycsökkenést jelent – Magyarország sajnos egyre inkább ehhez „zárkózik fel”. Fontos kiemelni, hogy a madarak mellett más élőlénycsoportokban is aggasztó változások tapasztalhatók.

A mezei nyúl évtizedek óta tartó állománycsökkenésének okai ugyancsak a mezőgazdaságban keresendők olyannyira, hogy e fontos apróvad-fajuk a következő években akár védelemre is szorulhat. A vadbeporzók, ezzel párhuzamosan a házi méh állományainak összeomlása egyes növényvédő szerek használatával hozható összefüggésbe.

Nyitókép: Fehér gólya Öcsöd határában, 2019 júliusában