Hiába hasznos a kerékpározás és a séta, ha magasabb szén-dioxid-lábnyomú étrenddel jár

Kétségtelen, hogy a gyaloglás és a kerékpározás hasznos, ám az Otago Egyetem kutatói szerint át kell gondolni azt is, hogy az aktív közlekedés mellett milyen étrendet folytatunk.  A fejlett országokban, ahol előnyben részesítik az aktív közlekedési módokat, megállapították, hogy a plusz kalóriaigény magasabb szén-dioxid-lábnyomú étrenddel jár.

 

Azoknak az embereknek, akik a passzív közlekedésről (például a vezetés) az aktív módokra (kerékpározás, gyaloglás) váltanak, megnő a magas szénlábnyomú ételek iránti energiaigényük, ezzel növekszik a termelt élelmiszermennyiség, illetve a termelés okozta kibocsátás is – írja a phys.org.

Dr. Anja Mizdrak, a wellingtoni Otago Egyetem vezető kutatója szerint a sétáláshoz és a kerékpározáshoz kapcsolódó energia előállítása így a környezet terhére mehet.

“Annak érdekében, hogy az aktív közlekedésből valóban környezeti előnyök származzanak,  tudatosan foglalkoznunk kell az étkezési szokásokkal is. Az aktív közlekedéshez, alacsony szén-dioxid-lábnyomú étrendet kell választanunk. “

A kutatás becslése szerint egy felnőtt ember esetében 1 kilométer megtételéhez szükséges plusz energiaigény gyalogláskor 48–76 kilokalória, a kerékpározásnál 25–40 kilokalória.

“Ha ezt az energiaigényünket extra táplálékfelvétellel oldjuk meg, akkor az üvegházhatást okozó gázok kibocsátásának növekedéséhez jutunk. 0,26 kilogramm CO _2-ekvivalens / km gyaloglásnál és 0,14 kilogramm CO ₂-ekvivalens / km kerékpározás esetén.”

Dr. Mizdrak szerint az élelmiszertermelés okozta üvegházhatású gázok mértéke jelentős különbséget mutat a leginkább és a legkevésbé fejlett országok között. A fejlett orszgokban ugyanis erősen növekszik a kerékpárhasználat. “Igencsak változik az élelmiszer-szénlábnyom, ami ezen a téren majdnem ötszörös többletet jelent a gazdaságilag fejlett országokban a fejlődőekhez képest.”

Dr. Cristina Cleghorn, a wellingtoni Otago Egyetem táplálkozási kutatója és a cikk társszerzője jelzi, hogy a húsfogyasztás és a feldolgozott ételek helyett inkább a zöldségek, hüvelyesek, teljes kiőrlésű gabonafélék és gyümölcsök felé kell elmozdulniuk azoknak, akik többet mozognak, ez jár egészségügyi és környezeti előnnyel.

„1 kg marhahús átlagos szénlábnyoma 60 kg CO2-ekvivalens ÜHG, a bárányhús és a sajt is több mint 20 kg CO2-egyenértékű káros anyagot bocsát ki kilogrammonként. A szárnyasoknak és a sertésnek ennél kisebb ugyan a szénlábnyoma, de még mindig jóval nagyobb, mint a legtöbb növényi élelmiszeré (6-7 kg CO2e/kg termék). Ha a fogyasztók áttérnének az alacsony szénlábnyomú élelmiszerekre, akár 80 százalékkal lehetne csökketeni az ebből fakadó kibocsátást”.  

Dr. Cleghorn azt is hozzátette, hogy a magas jövedelmű országokban az üvegházhatású gázok kibocsátásának csökkentése a hús és a tejtermékek visszaszorításának mértékével is változik.

“A környezetkímélés érdekében támogatnunk kell az étkezési és a közlekedési szokások változásait, de rá kell mutatnunk azok összefüggéseire is.”

Victor Xok/ Unsplash