Az embernek és a természetnek is segít a mezei zsurló

Nincs szó csodaszerről, bármennyire is gyakori ez a megnevezés a körülöttünk élő növények és hatóanyagaik kapcsán, főleg ha az egyik legkeresettebb gyógynövényről van szó. A mezei zsurló egy azon vadontermők közül, amelynek gyógyhatása régóta ismert, például a népi gyógyászatban javasolják vesebántalmakra, vérzéscsillapításra, a szervezet általános megerősítésére. Öko kiskertben főzetét kiváló gombaölő készítményként ismerik el. Felhasználható permetezéshez, vagy mulcshoz adagolva védő takaróréteg kialakításaként. 

A latin elnevezés (Equisetum arvense L.) a növény megjelenésére utal: az equus (ló), a seta (szőr) szavakból ered, mivel finom ágai lószőr alakúak.

A növény egész Európában általánosan elterjedt, drogja a jelentős hazai és nemzetközi kereslet ellenére kizárólag vadontermő állományokból származik. A mezei zsurló ma az évente mintegy 300 tonna gyűjtött drogmennyiséggel a legnagyobb arányban gyűjtött gyógynövényeink egyike.

Ugyanakkor a legrégibb és legáltalánosabban használt gyógyfüvek között van az ókor óta. 

Az irodalmi források szerint a növényt Claudius Galenus (Kr.u. 130-200) római orvos fedezte fel a gyógyászat számára.

A mezei zsurlóról és rokonairól már a XIII. században említi Albertus Magnus, hogy vérzéscsillapító hatása van. Ugyanezt mondja Hyeronymus Bock füvészkönyve (1551) s még azt is tudja, hogy cinedényeket tisztítanak vele s az ilyen munka a cselédlány feladata. Nyugat-Európában hasonló a népi gyógyászati alkalmazása, mint nálunk.

A népi gyógyítók úgy tartották, hogy a zsurló előnyösen befolyásolja az anyagcserét. A növény főzetét külsőleg és belsőleg sokféle vérzés csillapítására (orr-, tüdő- és gyomorvérzés), vizelethajtóként, fekélyek, reumás és köszvényes panaszok, illetve rosszul gyógyuló sebek kezelésére alkalmazták. Sebastian Kneipp (1821-1897) a zsurlót egyedülálló hatásúnak, pótolhatatlannak és felbecsülhetetlennek tartotta.

A zsurlót a magyar füvésznövények a népi orvoslás epe-, máj- és hólyagbántalmak ellen ajánlják. Erdélyben több mint tíz különböző elnevezése közül a kannamosó, kannasurló, üvegmosó terminológiák ismertek. A kannamosó és hasonló elnevezést onnan származik, hogy a növénnyel cserépedényeket, főleg tejes köcsögöket mostak ki.

A zsurlófélék családjába tartozó növénnyel számos helyen találkozhatunk, így nyirkos réteken, árokpartokon, töltéseken. A tapintása érdes, maga a növény virágtalan. Gyökértörzse a talajban mélyen kúszik, elágazó, feketés színű.

Avatottabb szemek már kora tavasszal felismerik, mert egyszerű, ágatlan spóratermő szárakat hajt, majd májusban jelennek meg ágas, meddő hajtásai. A növény nyári meddőhajtásait kell gyűjteni.

Hatóanyaga: kovasav, szaponin, akonitsav, oxálsav, almasav, keserűanyag, ekvizetonin, ekvizetrin flavoglikozida.

A veseműködést támogatja, vízhajtó hatását kísérletek igazolják. Vesekövet, vesehomokot lehet vele elhajtani, a húgyúti fertőzések megszüntetésére is alkalmas.

Szilícium és szerves ásvány tartalma magas, ezért tonizáló, erősítő. A roma kultúrában például évszázadok óta fogyasztják zsenge hajtásait, kifejezetten ebből a célból. Erősíti a csontokat, a körmöt. Csontritkulásnál is bevált szer: porrá őrölve kell fogyasztani. Vérzéscsillapítóként is ismert: orrvérzés, tüdővérzés, erős menstruációs vérzés esetén javasolt a teája.

A szervezet általános megtisztítására is javasolt: a lerakódott zsírok oldását segíti, ezért fogyasztó hatása is van. Köszvény, reuma esetén is alkalmazzák, és a népi gyógyászat szerint öblögetéssel a fogszuvasodást is meg lehet vele előzni.

3 gramm csapott teafüvet kell 2.5 deciliter vízben pár percig főzni, leszűrni, majd a teát reggel, éhgyomorra elfogyaszani. Akár minden nap ihatjuk 6 héten át, majd 4 hét szünetet iktassunk be.

Egyéb elnevezései: kannamosófű, bábaguzsaly, cindrót, békarokka, fentőfű

A természetben is támogat

Vegyszermenetes kiskert gondozásához ugyancsak főzetet kell készíteni belőle. Permetezéssel gyümölcsfák (alma, őszibarack) gombák okozta betegségei, őszibarack tafrinás levélfodrosodása ellen nagyon hatékony. A kezelések között minimum 7 napos időközt iktassunk be.

Bogyósokban (szamóca, málna) hajtatott és szabadföldi körülmények között szürkepenész, lisztharmat, fitoftórás betegség, valamint antraknózis ellen a levélfejlődés kezdetétől a termésszedést követően nyár végéig, 4-8 alkalommal, 5-14 naponta, a főzet hígított oldatával kell kezelni a növényeket.

Burgonyában hajtatott és szabadföldi körülmények között burgonyavész, alternáriás betegség és lisztharmat ellen a lombfejlődés kezdetétől 4-8 alkalommal, 5-14 naponta, a főzet hígított oldatából hektáronként 300 litert kijuttatva. Hajtatott uborkában, paradicsomban alternáriás betegség és szeptóriás levélfoltosság ellen is kiváló.

A főzet készítéséhez a mezei zsurló tiszta, földfelszín feletti szárított részeit használjuk.

20 dkg szárított hajtásrészt 30 percig kell áztatni 10 l hideg vízben, majd 45 percig forralni. Miután a főzet kihűlt, egy finom szűrőn keresztül átszűrjük, majd 10-szeresére hígítjuk (az főzet hígítás előtti elméleti koncentrációja: 20 g száraz növényi rész/liter víz, a permetezéshez hígított oldat koncentrációja: 2 g száraz növényi rész/liter víz). Az oldatot elkészítését követően 24 órán belül fel kell használni az oxidáció és a mikrobiológiai beszennyeződés megelőzése érdekében.

A főzet elkészítéséhez esővizet, vagy forrásvizet javasolnak a szakemberek. A szamóca és málna, valamint burgonya permetezéséhez a főzetet 22,5 dkg szárított hajtásrészből kell elkészíteni.

A mezei zsurló mulcshoz is adagolható. Föld feletti részét (90 g) 1 kg mulcshoz javasolt keverni. A mulcs olyan szerves anyagból álló védő talajtakaró réteg (levél, szalma, tűlevél vagy tőzeg), melyet a növény köré helyeznek a nedvességtartalom elpárolgásának, a gyökérzet fagyásának és a gyomnövények fejlődésének megakadályozására.

A mulcskeverék uborka, paradicsom, csonthéjasok, díszfák, dísznövények (rózsa) gombabetegségeinek megelőzésére használható egyszeri alkalommal.

Forrás: Gunda Béla: A magyar ethonbotaniak európai távlatai

http://epa.oszk.hu/01600/01614/00013/pdf/nyjame_24-26_1981-1983_013-022.pdf

Kozak Anita: A MEZEI ZSURLÓ (EQUISETUM ARVENSE L.)
TERMESZTÉSBE VONÁSÁNAK MEGALAPOZÁSA

http://phd.lib.uni-corvinus.hu/251/1/kozak_anita.pdf

Dr. T. Veress Éva: Az én biokertem, Biogazda Füzetek, 2015.

Nyitókép: flickr.com

 

About The Author

Vélemény, hozzászólás?