Az Európából Ázsiába érkező szelektált műanyaghulladék egy része az óceánban végzi

Az Ír Nemzeti Egyetem (NUI Galway) és a Limerick-i Egyetem természettudósai számszerűsítették az európai országokból (EU, Egyesült Királyság, Svájc és Norvégia) származó műanyag mennyiségét, amely – kutatásaik szerint – hozzájárul az óceáni hulladék növekedéséhez. A most közzétett tanulmányban modellezték a polietilén felhasználását, és megállapították, hogy az elsősorban Délkelet-Ázsiába exportált és újrahasznosításra szánt műanyag 31 százalékát egyáltalán nem hasznosítják újra. A felesleget lerakják, elégetik, egy részét pedig – és eddig ezzel nem számoltak a szakemberek – az óceánba öntik.

 

A szakemberek abból az alapadatból indultak ki, hogy ma az Európában megtermelt, szelektált műanyaghulladék 46%-át a kontinensen túlra, elsősorban délkelet-ázsiai országokba exportálják. Olyan térségekbe, ahol a műanyag a túlterhelt és elavult helyi hulladékgazdálkodási rendszerekbe kerül – mutatnak rá az Environmental International multidiszciplináris folyóiratban publikált tanulmányukban az Ír Nemzeti Egyetem (NUI Galway) és a Limerick-i Egyetem kutatói.

A befogadó ázsiai országok hulladékgazdálkodási adatainak felhasználásával a szerzők modellezték az Európából újrahasznosításra szánt polietilén sorsát. Számoltak a különféle szisztémákkal, kezdve az újrahasznosítással, a hulladék lerakásával, az égetéssel is.  

George Bishop (NUI Galway), a tanulmány vezető szerzője a phys.org-nak elmondta, hogy a vizsgálatok egy korábban nem dokumentált útvonalra vezettek, nevezetesen az óceánokba. “A bejutott plasztikmennyiség jelentős környezeti és társadalmi hatással lesz a tengeri ökoszisztémákra és a part menti közösségekre” – emelte ki.

A kutatók szerint 2017-ben a legkevesebb 32 000 tonna legfeljebb180 000 tonna, az exportált polietilén 1-7% -a került az óceánba. Azért ilyen tág az intervallum, mert az Ázsiába szállított hulladékot nem dokumtentálják megfelelően sem a szállító, sem a befogadó országok.

Dr. David Styles, a Limericki Egyetem oktatója, a tanulmány társszerzője elmagyarázta: “Tekintettel arra, hogy az újrahasznosításra szánt hulladékok ilyen nagy részét exportálják, és a szállítási láncban a nyomonkövethetőségük nem biztosított, az újrahasznosítás valódi mértéke jelentősen eltérhet a befogadó országok és a származási országok által megadott számoktól. Kutatásaink szerint az exportált műanyag legfeljebb 31% -át egyáltalán nem hasznosították újra.”

Piet Lens professzor, az Ír Nemzeti Egyetem tanára hozzátette: “Ahhoz, hogy elmozduljunk a körkörös gazdaság felé, az egyes önkormányzatokat és a hulladékkezelő társaságokat is felelősségre kell vonni az újrahasznosított hulladék sorsa kapcsán. Tanulmányunk egyértelműen rámutat, hogy az exportált műanyag mennyiségéről nincsenek megfelelő adatok, át kell tehát gondolni az ellenőrzési nyomvonalakat a hulladékok kereskedelméről szóló új szabályozás részeként. “