Egy új analitikai módszerrel a kutatók azonosítani tudnak számos műanyagfajtát az emberi szervezetben, beleértve a műanyag palackokban használt polietilén-tereftalátot (PET) és a műanyag zacskókban lévő polietilént (PE). A mikroplasztikok alapvetően a környezetből (levegőből, vízből) és a táplálkozáson keresztül jutnak az emberi testbe.
Rolf Halden, az Arizonai Állami Egyetem kutatója és munkatársai általánosan használt műanyagok, például a biszfenol molekuláit fedezték fel emberi máj- és zsírszövet mintákban egy tavalyi kutatásuk során. Most megvizsgálták, vajon a mikroplasztik részecskék kimutathatóak-e az eljárással általánosan az emberi szövetekben – írja a newscientist.com tudományos magazin.
47 mintát vettek le tüdő-, máj-, lép- és veseszövetekből, a donorok egy neurodegeneratív betegségek vizsgálatára létrehozott szövetbankból származtak. Különböző fajtájú mikroműanyagokat juttattak a szövetekbe, majd megvizsgálták, hogy képesek-e kimutatni és mennyiségileg pontosan meghatározni a mintákban a mikroplasztik fragmenseket a már bevált spektroszkópos módszerekkel.
A technológiával a műanyagok több fajtája is azonosítható volt, beleértve a műanyag palackokban használt polietilén-tereftalátot (PET) és a nejlon zacskókban lévő polietilént.
“Szó szerint műanyag vesz körül minket a mindennapjainkban. Most arra koncentrálunk, hogy jobban meghatározzuk az emberi test műanyag-szennyezettségét ”– mondja Halden. “A kutatás középpontjában az áll, hogy az emberi szövetekben és szervekben hol és milyen mértékben halmozódnak fel leginkább a műanyag fragmensek.”
A kutatók most azon is dolgoznak, hogy feltérképezzék donorokban a teljes élettartam alatt felhalmozódott mikroműanyagokat fajtájuk, mennyiségük szerint.
A szövetbankokban az adományozók információkat adhatnak a donor életmódjáról, étrendjéről és foglalkozásáról, és ez segítheti a jövőbeni munkát, annak meghatározását, hogy az emberek miként érintkeznek a műanyagokkal.
Halden és kollégái egy online platformot is kifejlesztettek, hogy szabványosítsák az emberi szervezetben megjelenő mikroműanyagok mérését. Kutatásaikat az American Chemical Society Fall 2020 virtuális ülésén mutatták be a napokban.
Dick Vethaak a hollandiai Deltares kutatóközpontból úgy értékelte a bejelentést, hogy ha az új módszert felhasználják a mikroműanyagok szűrésére, azt is ellenőrizni kell, hogy a minták nem szennyeződnek-e időközben – például a levegőben lévő mikroplasztikkal.
Stephanie Wright, az Egészségügyi Kutatási Tanács (MRC) Környezetvédelmi és Egészségügyi Központjának előadója szerint az állatokon végzett kutatások igazolták, hogy a mikroműanyag kárt okozhat a szervezetben. A vadonélő és laboratóriumi körülmények között élő állatokkal végzett kutatások összefüggéseket találtak a mikorműanyagok és az állatoknál is előforduló meddőség, a gyulladás és daganatos megbetegedések között. Wright úgy véli, a jövőbeli kutatások nagy kérdése az lesz, hogy a mikroplasztik hatással van-e az emberi egészségre.
Az élelmiszerekből és csomagolóanyagokból az emberi szervezetbe kerülő mikroműanyagokról itt olvasható egy korábbi interjúnk.
Nyitókkép: Unsplash
