Sürgősen meg kell tisztítani az albertai tavak olajszennyezett vizét, mert 2022-től kiengedik a természetbe

A kanadai Alberta tartományban az új rendeletek 2022-től lehetővé teszik az olajkitermelő vállalatoknak, hogy 1,3 billió liter folyékony hulladékot engedjenek ki az Athabasca-folyóba. Az új irányvonal célja az olajjal szennyezett tavak felszámolása, noha ez a lépés – a szabályozottság ellenére – kifejezetten környezetszennyező lehet. A kutatók azon dolgoznak, hogy a rendelkezés életbelépéséig megtisztítsák az érintett tavakat. Van egy új eljárás, amit ha megfelelően alkalmaznak, kiszűri az olajszennyeződést a vizekből, de ha nem elég jó a beavatkozás, kárt is okozhat. 

 

A kanadai Alberta tartomány északkeleti sarkában lévő tavakat az olajipar az olajhomok-kitermelésből származó szennyvízzel tölti fel, a tavak funkciója a víztárolás és a víz újrafelhasználása. Az újrafelhasználás következtében azonban ezekben a vizekben egyre nagyobb koncentrációban halmozódnak fel a káros szennyeződések: jelenleg félmillió olimpiai medence méretű tartály feltöltéshez elegendő iszapos víz gyűlt össze bennük, és ez a mennyiség folyamatosan növekszik – írja a phys.org.

A Sziklás-hegység keleti tövében levő államban több száz négyzetkilométernyi területen, letarolt fenyőerdők helyén 1967 óta működik az olajkitermelés. 

Egy új politikai irányelv szerint Alberta területén lehetőség lesz a tavakból a szabályozott vízkibocsátásra.

A rendelkezés szerint, amely 2022-ben lép hatályba, a vállalatok 1,3 billió liter folyékony hulladékot engedhetnek ki az Athabasca-folyóba. 

Ezek a tervek, valamint Alberta egyre lazuló környezetvédelmi szabályozásai nyomán nem véltelenül aggódnak a környezetvédők, hiszen a vadon élő állatok és az emberek potenciális veszélynek lehetnek kitéve hamarosan.

Az olajhomok szennyvizeinek kezelése még azelőtt szükséges, hogy azok kiszabadulnának a környezetbe. Olyan technológiákat kell találni, amelyek biztonságosan és hatékonyan megtisztíthatják a szennyvizet.

Új zöld technológia: megoldás az olajszennyezett tavakra

Egy kanadai kutatócsoport titán-dioxid felhasználásávan kidolgozott egy új technológiát (itt), amely költséghatékony, fenntartható.

A titán-dioxid  (TiO2) sok háztartási termék, például fogkrémek (fehérít) és fényvédő krémek, púderek összetevője. A kutatás rámutattt, hogy a titán-dioxid mikrorészecskéi fotokatalízissel lebontják a szerves vegyi anyagokat a szennyvízben. Mivel a mikrorészecskék a víz felszínén úsznak, így könnyen összegyűjthetők, majd újra felhasználhatók. Az eljárás a nap energiáját használja, ezért fenntarthatóbb, mint az egyéb, energiaigényes szennyvíztisztító módszerek.

Valóban működik?

A szennyvízkezelés során nyílván arra is választ kellett kapniuk a kutatóknak, hogy a titán-dioxid biztonságos-e a növények és az állatok számára. 

Először nafténsavakat (a homokolaj-kitermelésből származó víz egyik fő szennyezője) olyan koncentrációkban higítottak, mint amilyen az Alberta tavakra jellemző, majd titán-dioxiddal kezelték őket. Ezután halakat engedtek a kezelt és kezeletlen nafténsavas vízbe, hogy lássák, mennyire hatékony a technológia.

“Az eredmény megrendítő volt. Nem meglepő, hogy az olajból és szennyvízből származó nafténsavak mérgezőek a halakra. Amikor a hal tojásait kezeletlen nafténsavaknak tettük ki, a petesejtek többsége elhullott, mielőtt kikelt volna.”

A nafténsavak kezelésénél azonban a közvetlen halálos hatások szinte teljesen megszűntek. A technológia drasztikusan megnövelte az ikrák túlélését.

“Ezek az eredmények azt mutatják, hogy a titán-dioxid technológiát potenciálisan fel lehet használni az Alberta-i tavak megtisztítására. Ugyanakkor van néhány fontos tény is, amelyet figyelembe kell venni, mielőtt kivisszük a gyakorlatba is.”

A módszert ugyanis különböző intenzitásokkal lehet alkalmazni. 

“A vizsgálatok szerint a kezelés csak akkor volt hatásos, amikor a vegyi anyagok legalább 80 százaléka lebomlott. Az így kezelt víz nem volt halálos a halak számára. De amikor a nafténsavakat csak részlegesen bontottuk le, láttuk, hogy a szubletális hatások még fokozódhatnak is. Ez azt jelenti, hogy ha a szennyvizet nem kezelik alaposan, akkor is káros lehet a halakra. Sőt.”

Tehát ha ezt a technológiát bevetik Alberta tartományban, akkor csak intenzíven lehet. Ráadásul további elemzésekre is szükség van, különös tekintettel a technológia biztonságosságára a különféle fajokon.

“A projekt lényegében arra figyelmeztet, hogy az olajok és szennyvizek nem megfelelő kezelése vagy a kibocsátása a környezetbe, nem kívánt ökológiai katasztrófákkal járhat.

Ez nem olyan probléma, ami hamarosan megszűnik. Jelentős, hosszú távú beruházásra van szükség,  – mind tartományi, mind szövetségi szinten – kutatási, szabályozási és környezeti ellenőrzési programkra az olaj- és szennyvíz szándékos kibocsátásának tervével kapcsolatban, ha komolyan gondoljuk a tavak mérgező örökségének felszámolását,”