A mentett állatok lassan nyílnak meg, de annál hálásabbak

Érden szeptemberben megalakult a Vadkuckó/ Madár és Vadállat Mentő Szolgálat, melyet Petró Krisztina és Ba Irén alapított és vezet. Petró Krisztina nemcsak a szervezetről mesélt, hanem arról is, hogyan lesz valaki madármentő, állatvédő, hogyan kell földre pottyant denevért menteni, vagy milyen az, amikor az embert a saját otthonának folyosóján megtámadja egy pár hónapos sündisznó.   

Azt, hogy hogyan lesz valakiből állatvédő, nem nehéz elképzelni – az állatok iránt érzett segítő szándék feltétlenül ott van a kezdő motivációk között. Az érdi Petró Krisztinát sokan láthatják városszerte dobozban kuksoló sündisznóval sietni a vasútállomásra, hívják, ha békát, denevért, rigót kell menteni, újabban pedig két indiai kacsa jelent meg a kertjében. A kertben, ami egyébként gyönyörű, burjánzó, vad: tiszta romantika. Egy patak húzódik mellette, amitől még szebb, bár a patakot éppen tavaly lebetonozták. – Ahogy mindent lebetonoznak – mondja Krisztina, miközben arról mesél, hogy 7 éves korából vannak az első emlékek, egy szomszéd osztálytársával már alig várták a nyarat az állatok miatt.

• A nyári szünet első napján kiköltöztünk az utcára, az árokpartra, és igen, azok más utcák voltak, vadvirág, szitakötő, béka, gőte volt a fűben, a zöldben. Ezeket figyelgettük. Nem volt még lebetonozva minden. Lehetetlen volt hazahúzni bennünket, a szüleinknek ki kellett várni a nyár végét. Tenyésztettem éticsigát, meg akartam nézni, hogyan rakja le a tojásait, vagy ebihalat, láttam, hogyan növekszik, mi történik vele a fejlődése során. Mindez lenyűgözött.

Krisztina egyre nagyobb állatokat vitt haza, sünit, békát, a szülők pedig lelkesen vagy sem, de etették őket. – Az a jó, hogy mindkét szülőm társ volt ebben, sőt, apukám is hozott beteg állatokat, hogy próbáljuk megmenteni őket. Aztán egy napon beállított egy törött lábú cinegével. Egyszer csak eltűntem az asztal mellől, merthogy elájultam a vér látványától. Ebből az iszonyomból később sem sikerült „kigyógyulnom”.

Így nem lettem állatorvos és így lettem állatmentő. Muszáj volt kitalálnom valamit, hogy az állatok közelében maradjak.

• Miért főleg madarak?

• Schmidt Egon író, ornitológus az origó. Miatta. Nemcsak hogy az ő könyvein nőttem fel, de az Oxigén című ökológiai rádióműsorát rendszeresen felvettem a kazettás magnómra, visszahallgattam, így tanultam meg például az egyes madárhangokat. Tulajdonképpen őt utánoztam, a természetet jártam, naplót készítettem az észrevételeimtől Ez már a felnőttkor elején volt.  És lassan a Magyar Madártani- és Természetvédelmi Egyesület (MME) felé kezdtem fókuszálni.

Ezzel párhuzamosan megjelentek a mentésre szoruló sünök. Kezdetben Krisztina nem ismerte a szokásaikat, azt például, hogy a sünt csak kesztyűvel szabad megfogni. Egy alkalommal bevitt a lakásba egy átfagyott, néhány hónapos sünt, aki üvöltve neki rontott, majd megkergette a folyosón. Kriszta ezt nevetve meséli, bár akkor szürreális volt a jelentet, és az is, hogy mennyire megijedtek egymástól. 

• Minden télen szedegettem össze a sünöket, egy ideig a gimnáziumi biológia tanáromhoz, Szerényi Gábor tanár úrhoz (Dr. Szerényi Gábor biológus, író, középiskolai tanár – a szerk.) vittem, de egy idő után már az ő kapacitása is elfogyott. A sünöket nem lehet háznál tartani, kiteleltetni sem. Vagy a Sünmentő Alapítvány, vagy a Sünispotály fogadja őket. Nekem sem szabad átteleltetni őket.
• Most van sünöd?
• Igen, most a kertemben 7-8 sün van, egy egész család, kicsikkel. Hamarosan jön a méreckezés, és ha nem érik el az 50-60 dekás súlyt, mennek a sünmenedékbe.
• És ha elérik?
• Akkor eleresztem őket. Az nem jó, ha egy adott területen megnő a populáció, mert akkor a táplálék miatt elindulnak, és sokukat elütik az autók. Ilyenkor kell keresni egy természetvédelmi területet, ahol elengedjük őket. A sün, ha csak körülbelül paradicsom méretű, akkor a zsírját feléli, és december közepén már nem ébred fel. Múlthéten mentettem egy kövér sünt, aki beszorult egy drótkerítésbe, már fuldoklott. Erre is nagyon kell figyelni. Persze, ki nézi végig a 30 méteres kerítését, nincs-e közte sün? Egy másik helyen sajnos reggel a háziak találtak egy halott példányt, ő is a kerítés közé szorult.
• Érden már tudják, hogy téged keressenek?
• Igen. Eleinte csak az ismerősöknek szóltam, elmondtam, mit csináljanak télen a sünnel, nyáron a madarakkal. Adtam telefonszámot, mail címet, ha segíteni kellene. Egyszerűen bedobáltam postaládákba a felhívásokat. És kezdtek telefonálni. 2-3 kisállatbolt is felvett a listájára, hogy hozzám küldjenek embereket, ha baj van. Létrehoztam a Zizi Kuckóját, hogy legyen neve is a mentőszolgálatnak, ebből nőtte ki magát a Vadkuckó. Még alig alakultunk meg, de mér a Duna-Ipoly Nemzeti Park és az MME is rendszeresen keres bennünket, hol segítsünk. Nagyon sok állat kerül bajba.
• És mielőtt elhelyeznétek őket, hova viszitek?
• Régen betettem őket a szobába. Madarat, békát, macskát, fecskével is próbálkoztam. Aztán megépíttettem a kennelt, ott vannak, amíg a végleges helyükre kerülnek.
• Milyen madarak szorulnak segítségre leggyakrabban?
• Pest megyében, vagy Érden például egyre több a betelepülő faj. 20 éve fura volt egy macskabagoly a kertben, de a fekete harkály, fülesbagoly is. Eredetileg a feketerigó is erdei állat, de a XXI. század közepén az urbanizációval betelepült a városokba. Szarka, szajkó sem volt itt régen. Szeretnénk az érdi Madárbarát Önkormányzattal felmérni a madárállományt. Először a fecskeállományt, majd a többit. Szerencsére már több madárbarát kertünk van a városban, az első a Magyar Földrajzi Múzeum kertében alakult. A kialakítását én terveztem meg, mert nagyon nem mindegy, hogy hova és milyen etetőket, itatókat, odúkat helyezünk ki.

• Mesélnél egy madármentésetekről? Hogyan történik?
• Mostanában a denevérek vannak fókuszban. Az alapítótársam, Ba Irén egyébként denevér-szakértő a mentések terén. Gyakori, hogy eltörik az állat lába, leesik a fölre, ilyenkor a megtalálók döfködik, piszkálják. A denevérnek a föld nem a közege. Nemrég egy redőny közé szorult példányt mentettünk. Az is előfordul, hogy berepül a házba, mindenki megijed, szólnak, hogy segítsünk. Nem is szabad megfogni, mert harap, ha úgy érzi, veszélyben van.
• Galambok?
• Ez nehéz kérdés. Nagyon sok galamb szorulna mentésre, a dinnyési madárrezervátumba vittünk a közelmúltban egy postagalambot. Ám mivel betegségterjesztő, szinte sehol nem fogadják be. Volt zöldküllőnk, pintyek, citromsármány, rigót is mentettünk. Rigó mindig van. Amikor már túl nagy, előfordul, hogy a földön gondozzák a szülők. Sokan ezt félreértik, összeszedik a kis rigókat, mert azt gondolják, bajban vannak. De nem azért gubbaszt, mert beteg, csak várja, hogy hozza az ételt az anyukája. Ha megfogják, akkor már baj van, mert nem találja meg a szülő.
• Hova viszitek a sérül vadakat, madarakat?
• Sajnos még nem találtunk állatorvost, aki pro bono segít. Az orvosok számára nagy vállalkozásnak tűnhetünk, de nálunk nem 50 menteni való állat van egy hónapban, hanem csak néhány. Most a pesti Vadklinikára visszük őket, vagy a székesfehérvári Vadmadárkórházba, a pákozdiba, a Fővárosi Állatkertbe. De szükség lenne orvosra.
• Hogyan viselkednek a mentett állatok?
• Eleinte természetesen megrettennek, főleg ha szorult helyzetből kell őket menteni. Nekik nem tudod elmagyarázni azt, hogy te jót akarsz. Potenciális ellenségnek néznek, aki a bajukat még tetézi is. Sajnos ezért nagyon türelmesnek kell lenni és lassan dolgozni.

Sokszor a türelem az, ami a legfontosabb. Ha még jobban megriasztod, csak ártasz vele. Kis idő után elkezdenek körülnézni, hová kerültek. Az jó jel, amikor szétnéznek, felfedezik, megismerik a kis helyüket.

• Ha nem ez történik meg, akkor baj van, többnyire ilyen állattal nem is hazamegyünk, hanem a klinikára. Ha nincs baj, és csak át kell szállítani biztonságos helyre, akkor már gyorsabban barátkoznak. De mindenkinél más az az idő, ami után kijön a csigaházából. Az állatoknak is van személyiségük, ezt tudjuk.
• Indiai kacsát is mentettél, majd be is fogadtad. Gyakran megtartasz mentett állatot?  
• Jaj, dehogy! (nevet) Ez volt az első, illetve régen néhány macska. Egy ismerősömnek volt két indiai kacsája, a gácsért elkapta a kutya, széttépte. A tojó is veszélyben volt, ezért elkértem Tityitottyot. Egy hétig nem mozdult, nem evett, csak a díszfű alatt feküdt a sokktól. Irénnel egyébként úgy találkoztam, hogy Sárbogárdról akartam hozni a tojónak egy párt, és megkérdeztem a facebookon, ki vinne el érte. Irén jelentkezett. Rájöttünk, hogy állatügyben egy húron pendülünk, de ez akkor ér valamit, ha teszünk is az ügyben. És augusztus vége felé kialakult a Vadkuckó. Visszatérve: a kacsák jól vannak, szemtelenednek. Talán tavasszal fészekalj is lesz. Már vannak a kicsikre jelentkezők.
• Kötődnek hozzád?
• Nagyon, de inkább az ásónyélhez (nevet). Gabonaféléket, füvet, leveleket esznek. Amíg az idő miatt lehet, gilisztát is adok nekik, kiásom nekik a fölből. Amikor meglátják az ásónyelet, szaladnak hozzám. De máskor is: ahogy meghallják reggel a hangom, vagy amikor hazaérek. Kicsit olyanok ebben a tekintetben, mint a kutyák.

• Az Érdi Önkormányzat támogatja a Vadkuckót?
• Igen. Érden Tetlák Örs alpolgármester vezeti a Madárbarát Önkormányzatot, nagyon örült a létrejöttünknek, velük van kapcsolatunk, illetve az MME-vel.
• Hogyan néz ki egy mentés, lemászol az aknába, ha arról van szó?
• Vannak segítőink. De azért egy aknába nem kell lemászni, lefekszel, behajolsz, kiszeded a békát. Nem tiszta munka, de ez van. Kúszni-mászni kell, persze, de belefér.
• Mire figyeljenek oda az emberek ősszel-télen a szabadban az állatok kapcsán?
• A kerti levélégetés nagyon megy még mindig, hiába tiltották be. Tudok olyan süniről az ispotályban, aki összeégett, 3 évbe telt, mire kinőttek a tüskéi. Amikor valaki rágyújt egy halomra, gereblyével nézze meg, nincs-e alatta bealvó sün. És még egy: sokszor bekerül a zöldkupacba kissün. Ha zsákolunk, előtte ellenőrizzük. Madaraknak ne adjunk kenyeret, csipszeket, sós szalonnát, sós napraforgót sem. Ezek a leggyakoribb problémák. Mostanában nincs olyan hideg tél, régen a megfagyott cinegék kint feküdtek megfagyva az udvarokon. Ma már ilyen nincs. De azért tegyünk ki odút az etető közelébe. tavasszal a madaraink már ott fognak fészkelni.

A Vadkuckó örömmel fogad minden támogatást.

Ezen az elérhetőségen keresheted őket:

zizikuckoja817@gmail.com

facebook: ITT Vadkuckó/Vadmadár -és Vadállat Mentő Szolgálat

telefon: 0620/958-3813

Nézd meg Vadkuckó által mentett állatokat galériánkban:

• 

• 

• 

• 

• 

•