Tengeri szivacsokkal mutatják ki a vizek mikroműanyag-tartalmát

A tengeri szivacsok bioindikárorként fontos feladatot tölthetnek be a tengerek mikrooműanyag-tartalmának felmérésében, jelzik egy tudományos kutatás nyomán, melyben összesen 34 féle mikroanyagot mutattak ki a vizsgált szivacsok szöveteiben.

A szivacsok a testükön áttörő nyílásokon beáramló vízből a galléros-ostoros sejtek szűrik ki a törmelékeket, apróbb élőlényeket, éppen ezért könnyen befogadhatják a mikorműanyagokat és más antropogén eredetű szennyező anyagokat is. 

A világ óceánjainak emberi eredetű szennyezése (műanyagok és más ipari hulladékok) egyre nagyobb veszélyt jelent a tengeri ökoszisztémák életképességére. Elengedhetetlen, hogy legyenek olyan módszerek, amelyekkel felmérhető és számszerűsíthető a szennyeződés nagysága, annak érdekében, hogy hatékonyan csökkentsék a károkat – írja a phys.org.

A Environmental Pollution folyóirat új számában publikált tanulmányban a müncheni LMU professzora, Prof. Dr. Gert Wörheide által vezetett kutatócsoport rámutatott, hogy

a tengeri szivacsok bioindikátorként komoly lehetőséget jelentenek a tengerekben található mikroméretű szennyező anyagok monitorozásához.

A szivacsokat az óceán porszívóinak is nevezik, mivel az áramlatokban szuszpendált apró részecskékből táplálkoznak, kiszűrik azokat a tengervízből.

A mikrorészecskés szennyezők vizsgálatához Wörheide és munkatársai minerlizált szivacsokból vettek mintákat egy korallzátony közelében, az indonéz Bangka-sziget partjainál.

“Azért választottuk ezt a helyet, mert Délkelet-Ázsia a műanyag szennyezők hotspotja az óceánokban” – mondja Elsa B. Girard, a tanulmány vezető szerzője. “A szivacsok abban is segíthetnek, hogy megfelelő eljárásokat dolgozzunk ki a szennyezőanyagok korallzátonyokra gyakorolt ​​káros hatásainak csökkentésére” – magyarázza. .

A müncheni SNSB Mineralogical State Collection és az LMU Kémiai Tanszékének és Nanotudományos Központjának (CeNS) szakemberei, valamint a biológusok két innovatív módszerrel vizsgálták a zátonyból gyűjtött mintákat.

Kétfoton-mikroszkópiával megerősítették, hogy a szivacsok szövetei valóban tartalmaznak mikrorészecskéket. Ezután Raman spektroszkópiával jellemezte maguknak a részecskéknek a természetét.

A második technikával kapott adatok 34 különböző típusú mikrorészecske jelenlétét mutatták ki a szivacsszövetekben. A spektrum a műanyagoktól, például polisztiroltól a pamutig és a titán-dioxidig (TiO ₂) terjedt. Ez utóbbit elsősorban színezékekben és festékekben használják, valamint a fényvédő krémek alkotóeleme.

A kutatók szivacsmintákban 90-600 részecskét fedeztek fel grammonként. “Mivel a szivacsok súlya akár több száz gramm is lehet, ezen eredmények alapján úgy becsüljük, hogy mindegyikben több mint 10 000 részecske halmozódhat fel” – mondja Wörheide. “Ez a tény alkalmassá teszi őket arra, hogy folyamatosan figyelemmel kísérjük az óceánok antropogén mikrorészecske-szennyeződését.” 

A szerzők szerint a szennyeződések mérése biopsziavétellel élő szöveteken anélkül elvégezhető, hogy az kárt tenne az egyedekben.