Mosogatószivacs: ezért a környezet ellensége

Évente több száz millió darab műanyag mosogatószivacsot használunk el csak Európában. Ez részben azoknak a cikkeknek, közzétett kutatási eredménynek köszönhető, melyek szerint a szivacsok hemzsegnek a baktériumoktól, ezért ajánlott gyakran cserélni őket. A műanyag szivacs azonban káros: és nem csak azért, mert hulladékként végzi. Már használat közben is árt.

A konyhai szivacsokról a kétezer-tízes években terjedt el a közbeszédben, hogy hemzsegnek a baktériumoktól. Cikkek, tanulmányok mutatták be, hogy hányfajta baktériumot képes felhalmozni egy mosogatószivacs (egyes kimutatások szerint akár annyit, mint egy WC-csésze). 2017-ben a Furtvagen Egyetemen elkészítették (itt) az addigi legátfogóbb elemzést, és 362 darab különböző baktériumot találtak egyetlen műanyag szivacsban. Ezek az eredmények eljuottak a médián keresztül a háztartásokba, az emberek pedig megfogadták a tanácsot, miszerint inkább cseréljenek minél többször mosogatószivacsot. Ma már azt is tudjuk, nem minden miből készül a tisztítóeszköz.

Az Európai Unió 27 tagállamában 194 millió háztartás van, jelentős részükben – főként a médiakampányoknak és figyelmeztetéseknek köszönhetően – hetente akár kétszer is lecserélik a mosogatószivacsokat; ezek elsősorban szintetikus szivacsok. Összességében ez azt jelenti, hogy csak az Unióban évente akár 18 milliárd poliuretán, vagyis habszivacsot is elhasználunk, ami hulladéklerakókba kerül. Azt is tudni kell, hogy nem lebomló anyagokról van szó.

A szivacsok világszerte fillérekért kaphatóak, általában habosított poliuretánból, kőolajból, fehérítőből, válogatott szulfátokból és egy csomó vegyszerből készülnek.

A Recycle Nation  rámutatott, hogy mosogatás közben ezek az anyagok a forró víz és az erőkifejtés hatására a szennyvízbe kerülnek, onnan pedig már csak egy lépés, hogy az ökoszisztémákba is beszivárogjanak. Kérdés, hogy az evőeszközökről, tányérokról, poharakról le tudjuk-e öblíteni megfelelően a felszabaduló anyagokat, vagy így is juttatunk némi mikroműanyagot a szervezetünkbe.

A triklozán és a szivacsok

Napjainkban számos szintetikus szivacs járulékos környezeti veszélyt jelent azért is, mert gyakran vegyszerekkel impregnálják ezeket, például triklozánnal. A triklozán egy antibakteriális és gombaellenes szer, és a Környezetvédelmi Ügynökség listáján peszticidként szerepel.  Megtalálható fertőtlenítő adalékként (antibakteriális, gombaölő szerként) különböző kozmetikumokban (szappanok, tusfürdők, fogkrémek, fezodorok, szájvizek, és tisztítószerek), és egyéb termékek mellett (játékokban, ágyneműben, sportruházatban, zokniban, szemetes zacskókban, fogkefékben) konyhai eszközökben is.

A kutatások szerint a triklozán hatással van például az ember hormonrendszerére.

Európában az egészségügyi kockázatok miatt a triklozánt több területen korlátozták. Egészségügyi és zöld szerveztek pedig felhívják a figyelmet, hogy sokkal nagyobb veszélyforrást jelent, mint amennyi előnyt jelent a fertőtlenítő hatása. Emellett káros a törékeny vízi ökoszisztémákra is; különösen az algákra, amelyektől más élőlények is függhetnek – akár közvetlenül, akár közvetve.

Mivel a szennyvízcsatorna és a szennyvíztisztító telepek nem képesek eltávolítani a triklozánt, és a vegyület hosszú ideig stabil marad – mára ez az egyik leggyakoribb ember által előállított vegyi anyag.

Az antibakteriálisnak feltüntetett szivacsok tehát, amelyek elpusztítják a szagokat, nyugodtan a szupermarket polcán hagyhatóak, mivel valószínűleg tartalmaznak triklozánt vagy valami hasonlóan környezetkáros összetevőt.

Könnyen helyettesíthető

Bár a szivacs rendszeres cseréje higiéniailag fontos, próbáljunk olyanokat vásárolni, akár magunk készíteni, amelyek természetes anyagból valók, ilyenek a kókuszrost vagy a nagyon bevált luffatök szivacsok.

Gondosan olvassuk el az árun feltüntetett címkét, mivel a cellulóz szivacsot gyakran poliészterrel impregnálják. Tehát megtévesztő lehet a természetes jelző.

Nyitókép: Istock.com