Csak látszólag segíti a gazdákat, valójában azonban hosszú távon súlyosbíthatja a mezőgazdasági termelés vízhiányát a vízgazdálkodásról szóló törvény módosítását célzó, 2020 novemberében beadott javaslat – figyelmeztet a WWF Magyarország.
Az új vízgazdálkodási törvényjavaslat szerint a mezőgazdaságban öntözésre használt talajvízkutak kialakítását és használatát betiltaná ott, ahol az öntözés felszíni vízből nem megoldható. A WWF Magyarország szerint vissza kell vonni a törvényjavaslatot. Helyette a fenntartható vízgazdálkodást ösztönző szabályozási és agrártámogatási koncepció kialakítására lenne szükség.
Mint rámutatnak, a jelenlegi szabályozás vízjogi engedélyhez köti a mezőgazdasági öntözési célú kutak létesítését. A vízgazdálkodási törvény módosítására tett javaslat azonban bizonyos feltételek mellett eltörölné ezt az engedélyezési eljárást és csupán bejelentési kötelezettséget írna elő. Az indoklás szerint a lépésre azért van szükség, hogy csökkenjenek a gazdákra háruló adminisztrációs terhek.
„Bár az engedélyezési folyamat költséges és bonyolult, azonban nem öncélú. Az engedélykérelemben kell megadni többek között a kút tervezett műszaki paramétereit, a használat során keletkező szennyvíz kezelésének módját, továbbá a vízkészletekre és a környezetre gyakorolt egyéb hatásokat is be kell mutatni. A hatóság ezeket a tényezőket vizsgálja és akkor tagadja meg az engedélyt, ha a kút létesítése veszélyezteti a vízkészleteket vagy más módon rontja a környezet állapotát. Ez biztosítja az egészséges és biztonságos környezet megóvását” – nyilatkozta Dedák Dalma, a WWF Magyarország környezetpolitikai szakértője.
Egy rossz helyen létesített, műszakilag rosszul kivitelezett kút potenciális szennyezőforrás. A hibás kúton keresztül növényvédőszerek vagy műtrágya és szerves trágya szennyezheti a felszín alatti vízkészletet, melyek a társdalom stratégiai készletének tekinthetők – jelzik.
Vízpótlás kell, de nem mindegy, hogyan
A gazdálkodók részéről jogos a víz iránti fokozódó igény, hiszen évről évre egyre súlyosabb a vízhiány, az aszálykárok növekednek.
Az aszályos időszakok gyakoribbá válása és a csapadékeloszlás kiszámíthatatlansága már ma is megkeseríti a gazdák életét.
Ezek a folyamatok óriási kockázatot jelentenek a mezőgazdaság számára. A biztonságos mezőgazdasági termeléshez vízpótlásra van szükség, de nem mindegy, hogy a vizet honnan és miből pótoljuk. A szóban forgó törvényjavaslat a vízkészletek túlhasználatát vagy éppen pazarlását tenné lehetővé olyan aszályos időszakokban, amikor ezekkel takarékosan kellene bánni.
A vízre egyre szűkösebb erőforrásként kell tekintenünk, és össztársadalmi szempontból minden olyan szabályozás vagy döntés hátrányos, amely pazarlásra ad lehetőséget A jogszabályokkal és agrártámogatásokkal a víz megtartására kellene ösztönözni a gazdákat. Támogatni szükséges őket abban, hogy takarékosan és fenntartható módon gazdálkodjanak a lehulló csapadékkal és a földeken megjelenő belvízzel. Az öntözés csupán egy tüneti kezelése a szárazodásnak, és sokszor még inkább elmélyíti a vízhiány problémáját.
„Az öntözés jelentős beruházásigényű tevékenység, amit inkább a tehetős gazdák engedhetnek meg maguknak. A csökkenő talajvízszint tovább száríthatja az öntözni nem képes gazdák földjeit, akiknek így csökken a termésmennyiségük és még inkább versenyhátrányba kerülhetnek” – tette hozzá Kajner Péter, a WWF Magyarország Élő Folyók programjának szakértője.
Átgondolt koncepcióra van szükség
A WWF Magyarország szerint a törvényjavaslat benyújtása előtt széleskörű egyeztetéseket kellett volna folytatni az érintettekkel, különösen a vízhiányos területeken tevékenykedő gazdákkal. Részletesen vizsgálni kellett volna a környezeti és társadalmi hatásokat, továbbá szükséges lenne a módosított törvénynek az uniós és hazai jogszabályokkal is összhangban kerülnie.
„Jelenleg elképzelésünk sincs arról, hogy az intézkedés hány gazdálkodót érintene, milyen és mekkora terhelést róna a vízkészletekre. Hatásvizsgálatot kellett volna készíteni a törvényjavaslathoz annak érdekében, hogy elővigyázatos módon történjen a felszín alatti vizeink használata, valamint biztosítható legyen a vízhez való egyenlő és méltányos hozzáférés. Hiszen Alaptörvényben vállalt kötelességünk természeti értékeink ápolása és megóvása, illetve a jövő generációk életfeltételeinek védelme erőforrásaink gondos használatával. A WWF Magyarország részéről ezért kérjük, hogy vonják vissza a törvényjavaslatot, és helyette egy társadalmi szereplőkkel érdemben egyeztetett mezőgazdasági vízgazdálkodási koncepció kidolgozását javasoljuk” – fejezte be Dedák Dalma.
Magyarország szárazodik
Magyarország kiszárítása folyamatosan zajlik, és ehhez a mezőgazdaság is jelentősen hozzájárul. Az elmúlt másfél évszázad vízrendezései módszeresen kiszárították az országot, csakhogy napjainkban sok helyen a gazdáknak a vízhiány nagyobb problémát jelent, mint a víztöbblet. A szárazodásnak leginkább kitett Homokhátságon vannak olyan területek, ahol a felszín alatti vizek átlagos szintje az elmúlt 50 évben 3 métert süllyedt, és ez csak részben írható a klímaváltozás számlájára, jelentősen hozzájárultak a folyamatokhoz a felszín alatti vízkivételek és vízelvezető vízrendezési munkák is. Mint a szervezet rámutat, a mezőgazdaság veszteségeit vizsgálva megállapítható, hogy az aszálykár több mint két és félszerese a többletvizekből fakadó károknak. Pedig utóbbiak segítségével mérsékelhetők lennének a szárazság okozta problémák.
Nyitókép: Unsplash (illusztráció)
About The Author
You may also like
-
Fontos eredményre jutottak a MATE kutatói a gazdaságok fenntarthatóságával kapcsolatban
-
Gyenesdiás az első számú klímabarát település
-
Hiába károsak, nem szabadulunk meg a GMO-któl, az Európai Bizottság ragaszkodik hozzájuk
-
A magyarok több mint 80 százalékát érdekli a környezetvédelem és a bolygó állapota
-
A divatipar még mindig több CO2-kibocsátásért felelős, mint a nemzetközi repülőjáratok és a tengeri hajózás együttvéve