Ideje végre jobban ellenőrizni a talaj műanyagtartalmát is

A műanyag jelentős mértékben és tartósan hozzájárul a környezetszennyezéshez. Ami pedig ugyancsak tény: a műanyagtörmelék felhalmozódása a környezetünkben a jövőben várhatóan tovább növekszik.

A mikroplasztikák (MP) – 5 mm-nél kisebb műanyag törmelék – különösen problémásak például abban a tekintetben, hogy a tengeri élőlények könnyen elnyelik ezeket, és a táplálkozási láncon keresztül az emberi szervezetbe jutnak – írja a phys.org.

De nemcsak a tengeri környezet tartalmaz MP-törmelékeket. A mezőgazdasági talaj vizsgálatai kimutatták, hogy a mikroműanyagok a talaj minőségére, a talaj organizmusainak fiziológiájára, valamint a talaj és a növények kölcsönhatására is kedvezőtlenül hatnak. Mivel a legtöbb tanulmány eddig a tengeri környezetre összpontosított, egyelőre nem világos, hogy a mikroműanyagok mennyire vannak jelen a különböző típusú talajokban. Sőt, még azt is meg kell határozni, hogy melyik mikroműanyag-források (pl. szennyvíz, esővíz) felelősek leginkább a talajszennyezésért.

A koreai Incheon Nemzeti Egyetem tudósai, Seung-Kyu Kim professzor vezetésével most ezeket a kérdéseket vizsgálják, ahogyan erről a Journal of Hazardous Materials című folyóiratban megjelent legújabb tanulmányukban is írják. „A mikroműanyagokra vonatkozó legtöbb tanulmány a tengeri környezetre összpontosított, de jelentős mennyiségű plasztik képződhet a mezőgazdasági környezetben is a mezőgazdasági gyakorlatban használt műanyag termékek széttöredezése révén. Szeretnénk több információt mind a mennyiségükről, és arról is, hogy ez hogyan változik a különböző mezőgazdasági gyakorlatok és a környezeti feltételek szerint „- mondja Kim professzor.

Tanulmányukhoz a koreai tudósok négy, a különböző mezőgazdasági gyakorlatnak megfelelő talajtípust vizsgáltak : az üvegházak külső és belső talaját (GS-out és GS-in), a talajtakarást (MS) és a rizsföldet (RS). Ezek közül az előbbi három minta a polietilén fólia jelenlétét feltételezte, míg az RS minta a műanyag használatát alig vagy egyáltalán nem. A tudósok vidéki mezőgazdasági területekről gyűjtötték a mintákat. Csak a 0,1–5 mérettartományú plasztikokat vették figyelembe és formájuk szerint osztályozták őket: törmelék (egyenetlen), lap (vékony és egyenletes), gömb (kerek) és rost (szálas).

Fotó: Phys.org

Ahogy az várható volt, a legmagasabb átlagos MP-tartalmat az üvegház-fóliasátor belső és külső talajában találják (GS-in> GS-out). Meglepő, de a legalacsonyabb MP-tartalom a talajtakarás esetében volt és nem a rizsföldekben. Továbbá azt tapasztalták, hogy a mikorműanyagok formái is eltérnek: a törmelékek jellemzőek az üvegházakon belül, műanyagszálak kívül és a talajtakarásban, és lapok a rizsföldeken voltak.

A tudósok érdekes tendenciát figyeltek meg talajminták  MP-eloszlásával kapcsolatban is . Megállapították, hogy az üvegházakon belül a mikroműanygok számos méretben előfordulnak, míg a többi talajtípusra a nagyjából azonos mérettartomány volt jellemző. Ezt a „környezeti hatás” hiányának tulajdonították, a lefolyás, beszivárgás, szél a külső talajból ezek szerint a kisebb mikroműanyagokat elszállította. Kim professzor kifejtette: „Tanulmányunk rámutatott, hogy a mezőgazdasági talajba lévő mikroműanyagok egyaránt származhatnak külső és belső forrásokból is, és hogy koncentrációjukat és méretüket erősen befolyásolhatják a környezeti hatások és körülmények.”

Ezek az eredmények hozzájárulhatnak a mezőgazdasági környezet mikroműanyag-forrásként betöltött szerepének jobb megértéséhez. Hogy a mikroműanyagok pontosan mileen hatással vannak az emberi szervezetre, azt ma még nem tudják, az ezirányú kutatások napjainkban is zajlanak.

További forrás: Seung-Kyu Kim és mtsai, A mikrotermékek bősége és jellemzői a különböző mezőgazdasági gyakorlattal rendelkező talajokban: Belső eredetű és környezeti sorsú források jelentősége, Journal of Hazardous Materials (2020) DOI: 10.1016 / j.jhazmat.2020.123997

Nyitókép: Annie Spratt / Unsplash

About The Author