Három énekes hattyú vendégeskedik a Kis-Balatonon

A roppant ritka madarat a Kis-Balaton déli csücskében figyelték meg. Az énekes hattyú korábban nagyobb számban élt hazánkban, ám vadászata és folyamatos megzavarása miatt a faj lassan eltűnt.

December közepén érkezett a három három énekes hattyú (Cygnus cygnus) a Kis-Balaton déli csücskébe.  A faj hazánkban rendszeresen telel, kis számban fordulnak elő. „Kevésbé ismert tény, hogy ez a dekoratív vízimadár a 18. század közepéig fészkelő faj volt Magyarországon, a Tiszántúl mocsaraiban”  – írja a Balaton-felvidéki nemzeti park igazgatósága.

A madár küllemében hasonlít a bütykös hattyúra (Cygnus olor). A legjelentősebb különbség köztük az, hogy az énekes hattyúnak hosszú, sárga csőre van, ékalakú, fekete csőrheggyel. Míg a bütykös hattyú háta boltozatosabb, az énekesé laposabb. Hosszú nyakát leginkább egyenesen tartja.  Az egyébként hófehér tollazatú madár nyaka tavasszal és nyáron gyakran halványbarna lesz.

Magyarországon elsősorban november és március között figyelték meg őket, általában bütykös hattyúk társaságában.  „A Kis-Balatonon általában egy példány bukkan fel ebben az időszakban.”

A három példány bütykös hattyúk társaságában Fotó: bfnp.hu

Az énekes hattyú legjelentősebb állománya Fennoskandináviában található, s mindemellett Finnország nemzeti madara. A finn fészkelők az 1950-es évekre csaknem kipusztultak, de ma közel 10 ezer párt számolnak.

Hazánkban is azért hanyatlott az állomány, amiért északon, a vadászat, az élőhelyek szűkülése, az állatok állandó megzavarása miatt a faj eltűnt. Ugyan vonúló madarunk, de így sem gyakori: 1997-től egy telente visszatérő, egyre növekvő létszámú család tűnt fel a Ráckevei-Dunán.

„A csapat azonosítását egy gyűrűzött tojó tette lehetővé. Létszámuk az évek során a másfél tucatot is elérte, majd a csapat mérgezés áldozata lett. A következő reménysugár 2004 áprilisában csillant, amikor két felnőtt példányt észleltek egy potenciális fészkelőhelyen az Ipoly mellett, majd 2005-ben ugyanazon pár sikeres költését is bizonyították. A rákövetkező években napjainkig a megtelepedett pár több fészekaljat is nevelt, 2018-ban pedig újabb költő párral gazdagodott a terület.”

A hím és a tojó közösen építi fel hatalmas fészkét ( 1-3 méter átmérőjű) vízinövényekből álló- és folyóvizek szegélyzónájában, nádasok szélén, lápon, illetve a szárazföldön. Ez az úszófészek elérheti akár a vizek aljzatát is. Költési időszakban nagyon érzékenyek arra, ha megzavarják őket. Szürke pelyhes fiókáikkal a hazai fészkelők májustól tűnnek fel.

Nyitókép: pixabay.com (illusztráció)

About The Author