2021-ben ezekre a változásokra számíthatunk a vízszennyezés, az erdőségek vagy a hulladéktermelés kapcsán

Az éghajlatromlás hogyan változtatja meg a globális biológiai sokféleséget, az erdőveszteség milyen ütemben zajlik tovább a 2000-2010 közötti időszakhoz képest idén, mi várható a hulladékproblémák és a hulladékkezelés terén? Többek között ezekre a kérdésekre ad választ a Zöldunió 2021-es előrejelzése.

Az éghajlatváltozással kapcsolatos ma látható tendenciák évtizedek óta ismertek, de lényegében csak 2018-ban kerültek a média fősodrába, miután megjelentek az Éghajlatváltozási Kormányközi Testület (IPCC), majd néhány napra rá a WWF  jelentései, illetve azok apokaliptikusnak ható ténymegállapításai.

”Ekkor még azok is elgondolkodtak, akik korábban nem követték nyomon a környezetvédelemmel, fenntarthatósági törekvésekkel kapcsolatos híreket” – jelzi a Zöldunió.  

A szervezet 112 oldalas, napokban megjelent 2021-es előrejelzésében azt írják, hogy már az ötvenes években is számos környezetvédelmi szervezet, aktivista és tudós emelte fel szavát az ügyben, például Teller Ede atomtudós 1959-ben – az amerikai kőolajipar létrejöttének 100. évfordulója alkalmából rendezett szimpóziumon – a globális felmelegedés veszélyeire figyelmeztette az amerikai kőolajipar vezetőit, kormányilletékeseket, közgazdászokat.

Ahogyan az új előrejelzés szerzője fogalmaz:“Ma már a szakemberek tényként állapítják meg: az emberiség a természeti források felélésével és kihasználásával egy klíma- és ökológiai katasztrófa felé sodródó világot hagy az utókor számára.”

Az online kiadvány nem kizárólag a távoli jövőbe tekint, hanem elsősorban az idei év várható változásait mutatja meg az egyes jelenségek, környezeti változók tükrében. Ilyen téma a globális felmelegedés, a sarki jég olvadása, a tengerszint emelkedése, a szélsőséges időjárási viszonyok, a talajszennyezés, a vízszennyezés, a biodiverzitás és a veszélyeztetett fajok helyzetének alakulása.

Például rámutat arra, hogy a ma ismert kutatási eredmények szerint Európa a globális átlagnál jóval gyorsabban melegszik, a mérések kezdete óta a négy legmelegebb év az elmúlt évtizedben volt. Ha az üvegházhatású gázok kibocsátása a jelenlegi tendenciák szerint folytatódik, akkor immáron 20 százalék az esély arra, hogy a kritikus 1,5 fokos szint átlépése már 2024 előtt bekövetkezik, amit a 2021. januári adatok is alátámasztanak. (Korábbi tanulmányok 10 százalékra tették az 1,5 Celsius-fokot meghaladó melegedés rövid távú bekövetkezésének esélyét.) Márpedig a CO2 kibocsátás mértéke növekedni fog idén – mutatja az előrejelzés, hiszen a közlekedéssel, energiatermeléssel, ipari termeléssel összefüggő korlátozások megszűnnek, a leállított beruházások, a termelés, a kibocsátás ugyanott folytatódik, ahol a pandémia kezdetén megállt.

A kötet a várható változásokon túl részletesen foglalkozik az erdőveszteségekkel, az éghajlati kockázatokkal, szól az egyes országok kiszolgáltatottságáról a szélsőséges időjárási jelenségek közvetlen következményeivel szemben. A nem fenntartható mezőgazdasági gyakorlathoz kapcsolódó túlzott műtrágyázás okozta talajvízszennyezés, a természetes vizekbe kerülő szennyvíz globális problémájának alakulása ugyancsak táma.

A biodiverzitás jelenkori helyzete az egyik legfontosabb fejezet (ha helytálló egyáltalán a rangsorolás), tekintve, hogy a Természetvédelmi Világszövetség ún. Vörös listájának 2020-as harmadik, egyben az évi utolsó frissítése 31 olyan fajt tartalmaz, mely feltehetően örökre eltűnt a természetből. 2021-ben nem biztos, hogy láthatjuk a Dél-Kínai tengerekben élő Carcharhinus obsoletus nevű cápafajt, fülöp-szigeteki Lanao-tóban élő 17 halfajt, 3 közép-amerikai békafajt, az Amazonasban élő édesvízi delfinfajt, a tucuxi-t (Sotalia fluviatilis).

Az éghajlat módosulásai nyomán létrejövő társadalmi változásokról, az élelmezés, a vízhiány okozta következményekről, de a migrációról is helyzetjelentést kapunk. A téma megkerülhetetlen; a Max Planck Intézet és a Ciprusi Intézet 2016 májusában publikált kutatása szerint a klímaváltozás okozta egyre súlyosbodó szárazság és vízhiány hatalmas tömegeket kényszeríthet otthonuk elhagyására a Közel-Keleten és Afrikában, ahol több mint 500 millió ember él. A jelentés szerint a legveszélyeztetettebb térségek a nagy torkolatvidékek, amelyek csaknem 500 millió embernek adnak otthont. Leggyorsabban a kínai Sárga-folyó deltája süllyed – évente 25 millimétert -, valamint Délkelet-Ázsia, ahol évi 30-60 milliméternyi süllyedést mérnek évente.

A kötet előnye, hogy nemcsak fogalmakat pontosít és tendenciákat mutat, hanem valamennyi fejezetnél kitér az egyéni lehetőségekre, az önkéntes felelősségvállalásra is. A munka jó alapot ad a téma iránt érdeklődőknek, de az edukációban dolgozó szakemberek számára is.

A 2021-es előrejelzés itt tölthető le.  

Nyitókép: Greg Kahn ( COP2105 klíma konferencia díjazott munkája)