Ezt a néhány tényt csak kevesen tudják a tulipánról

Évszázadokkal ezelőtt elsősorban táplálék volt a tulipán hagymája, és volt olyan korszak is, amikor családok az egész vagyonukat odaadták pár száz hagymáért. Egyébként a tulipán sem nem holland, német vagy magyar virág, ahogyan sokan tudni vélik.

Carolus Clusius növénytantudós feljegyzései szerint 1570 körül Antwerpenben történt, hogy egy kereskedő a Konstantinápolyból (mai Isztambul) érkező bíborposztó-szállítmányáért több száz tulipánhagymát kapott fizetségül, de nem tudta, hogy mihez kezdjen vele. Egy részéből vacsorát készített, a többit meg elültette a zöldséges kertjében. Az elbeszélések szerint az ő kertjéből indult ki a tulipán európai története.

Rapaics Rajmund botanikus azonban leszögezi: Közép-Európában a virágzó tulipán származásáról semmit sem tudunk. Az kétségtelen, hogy Augsburgban 1559 áprilisában Heinrich Herwart polgár kertjében már virágzott, aki az újdonságot lefestette és a képet megküldte Konrad Gesner, svájci természettudósnak.

Miután több kertben is megjelent, a tulipánt Európában sem hasznosnak, sem különösebben szépnek nem találták, csupán egy hagyma volt. Egyike azoknak a hagymáknak, amelyeket élelemnek és fűszernek gyűjtöttek a pusztában. Ázsiában még napjainkban is fogyasztják a pusztában szedett tulipánhagymát. Ezért is mondják rá: “virága dísz, hagymája eledel”.

Magyarországon sem vetették meg a tulipánhagymát. És nemcsak a szegény emberek, akik jobb hiányában megették az úri kertekből kidobáltakat. Csapó József írja 1755-ben: „Némelyek mint a répát, úgy eszik s készíttetik a gyökerét és tápláló s magot nevelő erejűnek tartják.”

A kerti tulipán tehát prózai módon egyszerűen táplálék volt az elmúlt századokban. Azt a korabeli ember gyorsan megtanulta, hogy a tulipán hagymája nyersen hányást okoz, a méreganyag azonban főzve eltűnik a virág szöveteiből.

Akárki vázájába nem kerülhetett

Először a törököknél terjedt el, ahol a XVI. század elejéig előbb eledel, fűszer és orvosság volt a növény. Ezután a kert dísze lett, vagyis egészen új szerepet töltött be a szultánok és basák udvarában. A törökkel jutott a tulipán a már említett Konstantinápolyba, innen a XVI. század közepén Európába. A középkori európai kódexekben tehát nem véletlenül nem találunk leírást róla.

A tulipán annyira lenyűgözte az euurópai előkelőségeket, hogy a kedvéért félredobták az addig legnépszerűbb rózsát és liliomot, mindent tulipánnal ültettek be. Először kizárólag a nemesek kertjét és lakásait díszítette, majd a XVIII. században már a polgárokét is. A XIX. században sok nemzet a magáénak vallotta a tulipánt, ezért versengés indult érte Belgiumtól Magyarországig.

Házamat, vagyonomat egy kiló tulipánért!

Hollandiában és Franciaországban a XVII. századdal új korszak kezdődött a tulipán történetében. Ezt volt a barokk tulipán kor. Joggal nevezhetjük tulipán-mániának a kialakult termesztési hevületet, mégpedig azért, mert a termesztők a virágot sokkal változatosabbnak találták, mint az addig ismertek többségét. A korszakban divat volt minden virágújdonság, ezt pedig a hollandus virágtenyésztők kihasználták. Tőzsde nyílt a tulipánok adására-vételére, a virágokat súlyra adták, akár az aranyat. Voltak, akik eladták a birtokukat, házukat Hollandiában, csak hogy befektessenek a tulipánüzletbe. Az állattenyésztők juhaikat, teheneiket, az ácsok szerszámaikat, a szállítók kocsijukat áldozták fel.

1634-ben tetőzött a tulpománia, majd a hatóságok beavatkozását követően 1637-ben összeomlott az egész tulipántőzsde. A termesztés nem szűnt meg, de visszatérhetett a tisztességes tulipánkertészkedésnek.

Az a tulipán, amelyet ma ismerünk, szinte egyáltalán nem hasonlít a barokk tulipánhoz. A polgári tulipánról a XVIII. század második felétől beszélünk, ekkorra a barokk udvarok vásárlói eltűntek. Az anyagilag is erősödő polgári réteg az egyszerű és tartós tulipánokat kedvelte: a zárt és kerek virágot, ami egyszínű, és még véletlenül sem tarka. Ez az igény megszabta a termesztői szokást is a XIX. század második felében. Ekkor újra szárnyra kapott a tulipánkultusz. Ebben az időben lett nagyon népszerű a Darwin-tulipán, amit azóta is az egyik legszebb tulipánnak tartanak. Lassan elkezdett a nép körében is megjelenni a falusi kertekben és a tárgyakon egyaránt.

Magyar virág lenne?

Magyarországon a tulipán európai történetének az első korszakában még egyáltalán nem keltett érdeklődést. A XVI. századbeli füveskönyveink és névjegyzékeink nem ismerik a tulipánt, noha a XVI. század vége felé számos német füveskönyvben leírták, és a képét is közölték.

Hazánkban a XVII. század 40-es éveiből származnak az első adatok, Pozsonyból. Vélhetően Forgách kardinális kertjében ültettek először tulipánt. Lorántffy Zsuzsanna fejedelemasszonynak a feljegyzések szerint 131 tulipagyökeret és 12 teljesvirágú nárciszt küldött egy Janovics nevű ember.

Huszka József 1885-ben azt állította egy írásában, hogy „nemzeties diszítményünk nem egy eleme ment át a barokk ízlésbe, melynek rózsa-, tulipán- és szegfűalakjai nem mind tengeri úton, Hollandián át érkeztek a Keletről Európába, hanem magyar réven jutottak közhasználatba.”

Volt, bizonyítani is akarta a tulipán magyar eredetét. Vaszary Mihály  A haarlemi tulipán című 1907-ben megjelent munkájában rámutatott, hogy a honfoglalók díszítőművészetében mindenütt megjelenik a tulipán, ahogy az Árpádok és vegyesházi királyok pénzein, címereiben, sőt a koronázási paláston és Mátyás trónkárpitján is jelen volt a motívum.

Rapaics Rajmund azonban leszögezi: a tulipán nem lehetett népies virág, hiszen egyáltalában nem foglalkoztak tulipántenyésztéssel korábban, hanem külföldről, hiszen főként Hollandiából hozatták a kertekbe a tulipánhagymákat. Miután megnyitott Magyarországon a fővárosi kertészképző iskola Haarlemből rendeltek tulipánhagymákat, ameikkel keresztezési és tenyésztési kisérletekbe kezdett. Ezek után már nem kellett többé a magyar kerteknek külföldről hozatniuk a tulipánhagymát.

Forrás: Rapaics Rajmund: A magyarság virágai. 1932. Budapest.

Nyitókép: Annie Spratt / Unplash

•