Már az óceánból kihalászott szemetet is hamisítják, ezért Boyan Slat szabványt készíttetett

Az óceánból begyűjtött és újrahasznosított műanyag piaca egyre bővül. Persze közben megjelentek olyan gyártók, akik csillagászati árat kérnek a különleges szemétből készült termékekért. A nyomonkövethetőséget ugyanakkor csak kevés cég garantálja, vagyis nem tudni, hogy valóban az óceánból származik-e a felhasznált műanyag.  Boyan Slat vállalata, a The Ocean Cleanup ezért leszerződött a DNV GL hitelesítő szervezettel. A DNV GL kidolgozott egy szabványt, amely alapján igazolható az alapanyag száz százalékig óceáni eredete.

 

„Az óceán műanyaghulladékából újragyárott termékekre átláthatóságot akartunk adni, vagyis garantálni a fogyasztóknak azt, hogy az adott tárgy valóban az óceánból eltávolított műanyagból készül, és vásárlásukkal valóban az óceán kitakarítását támogatják” – jelzi a holland mérnök és vállalata. A cég tavaly óta gyűjti a műanyaghulladékot a Csendes-óceánból és már a folyókból is. 

Mára a piac telített az óceánból begyűjtött műanyag felhasználásával gyártott termékekkel – amelyek nagy részét egyszer használatos csomagolószerként dolgozzák fel, de luxus kategóriás holmik (cipők, sportuházat) alapanyagát is adják. Sok esetben az adott tárgy csak elenyésző hányadában, vagy egyáltalán nem az óceánból való hulladékból készült. A műanyagszemét eredetével kapcsolatos állítások többségét ugyanis nem támasztják alá nyomonkövethető és ellenőrzött adatok.

Fotó: theoceancleanup.com

„Elkötelezetten támogatjuk az átláthatóságot és a hitelességet, ennek érdekében garaciát akarunk adni a fogyasztóknak a szemét behalászásától a gyártás végéig” – emeli ki a Cleanup.

A vállalat megvizsgálta, mi ennek a legjobb módja, és végül független szakértők bevonása mellett döntött. 2018-ban kapcsolatba léptek a DNV GL független globális hitelesítő testülettel. „A kezdeti egyeztetések után gyorsan kiderült, hogy nem létezik a célunknak megfelelő szabvány, ezért a DNV GL egy olyan standard kidolgozásába kezdett, amellyel igazolja az eredetetet és elősegíti a piac átláthatóságát.” Egy nagyon részletes, átfogó, többlépcsős folyamat után az ellenőrző szerv a releváns vállalatok együttműködésével validálta a szabványt, amivel igazolható az eredet. 

Az óceáni műanyag szabványa:

Az együttműködő vállalatok, felhasználók ezentúl hivatalosan, egy IPM-kóddal is igazolhatják majd, hogy az általuk felhasznált műanyag száz százalékban a nagy csendes-óceáni szemétszigetről származik.

Az igazolás kritériumai: az anyag integritása, a nyomonkövethetőség és a tömegegyensúly.

Azok a cégek, amelyek azt állítják, hogy óceáni szemetet hasznosítanak újra, nyilatkozatban vállalhatják, hogy a szemétsziget behozott hulladékot nem keverik össze más forrásokkal. A zárt gyűjtőládákat a Cleanup szekamberei lepecsételik, GSP-koordinátákkal látják el. A műanyag származási helyét, a szárazanyag tömegét részletes dokumentáció igazolja. Minden szükséges adatot lejegyeznek a parttól a tengerig és vissza, majd a teljes újrahasznosítási folyamat alatt megőrzik.

Ilyen adat a  tömegmérleg, ami ugyancsak az ellenőrzés része: a műanyag száraz tömegét mutatja, attól kezdve, hogy felveszik az óceánban, az újrahasznosítási folyamat végéig. Ez a száraztömeg tömeg a Cleanup tájékoztatása szerint nem változhat az újrahasznosítás alatt.

Slat reméli, hogy más vállalatok is csatlakoznak és elfogadják a standardet, mert így a fogyasztók biztosan tudhatják, hogy az általuk vásárolt és újrahasznosított műanyag a környezet megtisztításával került el hozzájuk. 

Boyan Slat vállalata tavaly októberben kezdte meg a hulladék begyűjtését a System 101 nevű berendezéssel a Csendes-óceánon. A passzív szemétszedő minden méretosztályú hulladékot képes összeszedni, még a mikroplasztikot is. A The Ocean Cleanup alapítvány felderítő repülőgépe még 2016-ban fedezte fel, a hatalmas mennyiségű, összetorlódott szemétfőleg műanyag van a Hawaii és Kalifornia között elterülő nagy csendes-óceáni szemétsziget északi csücskében. Boyan Slat kamaszkorában találta ki a passzív szemétgyűjtő ötletét, amit aztán 2016-ban kezdtek el tesztelni az Északi-tengeren. A 20 millió dolláros projektet cégek, egyetemek és a holland kormány is támogatja.

About The Author

Vélemény, hozzászólás?